2016. április 14., csütörtök

Acha Diana Flor: Olcsó húsnak híg a leve (Téma: Olcsó húsnak híg...)

Egy központi rendelőintézet leletkiadójánál: fogkrémzöld csempe, fehér műanyagszékek. Szereplők: Judit, Magának Való Úr, Nővér, peckesen ülő nő, a retiküljében kotorászó hölgy, Rác Pálné Varga Jolán, a többi várakozó. Kb. 1 perces statikus jelenet: mindenki rezignáltan várja, hogy szólítsák, kivéve egy peckesen ülő, erősen sminkelt, korosodó nőt, aki változó mimikával mustrálja a többieket, majd miután eleget látott, a vele szemben ülő hölgyet kezdi szuggerálni. A hölgy zavarában kinyitja a retiküljét és kotorászni kezd benne. Ekkor betoppan egy 60 év körüli, enyhén molett nő, Judit.

MAGÁNAK VALÓ ÚR (alig hallhatóan): Na, már csak ez hiányzott…

JUDIT (kissé kifulladva, ám csilingelő hangon): Szépjónapotkívánok! 

Judit körbenéz. Észreveszi Magának Való Urat.

JUDIT (Magának Való Úrhoz): Ááá, Ön is itt van?  De rég láttam! Szabad? 

Judit még a válasz elhangzása előtt helyet foglal.

MAGÁNAK VALÓ ÚR (fejcsóválva int): Persze, csak tessék…
JUDIT (csevegő hangon): Hogy van? Ön is a leleteire vár?
MAGÁNAK VALÓ ÚR (kelletlenül): Nem is mozijegyre…
JUDIT: Ne legyen már olyan kis mufurc… Többet kéne mosolyognia, mert ha nem vigyáz, teljesen összeaszik az arca és olyan lesz, mint egy mazsola. (kacag)

Rövid csend.

2016. április 12., kedd

Vass Antónia: Láz (Téma: Láz)

Otthonosan berendezett hálószoba, a jobb oldali falnál ágy, mellette éjjeliszekrény lámpával, balra komód és íróasztal, középen egy nagy babzsákfotel. A fotelben ül Janka, cigizik, körülötte kardigán, cipő hanyagul eldobálva. Péter a szemközti ablaknál áll, néz kifelé.

JANKA: Bocs, hogy nem vártuk meg anyádékat.
PÉTER: Semmi baj.
JANKA: De tényleg! Tök lelkiismeret-furdalásom van, mióta eljöttünk tőletek. Olyan, mintha nem is te lennél.
PÉTER: A húgom nincs jól, szerintem természetes, hogy aggódom.
JANKA: Csak egy kis láz.
PÉTER: (sóhajt) Ja, csak egy kis láz…
JANKA: (feláll, Péterhez megy) Figyu! Menjünk, sétáljunk egyet. Üljünk be valahova.
PÉTER: Sétáljunk?
JANKA: Ja, valami olyasmi. Úgyse volt sose normális randink, most kipróbálhatnánk.
PÉTER: Nézz magadra.
JANKA: (végignéz magán) Most mért? Tök jó vagyok, szerinted nem?
PÉTER: (tárgyilagosan) Nem, szerintem nem. kinyúlt póló, szakadt farmer, kócos haj, amibe beleszáradt a tegnapi pia. Bűzlesz.
JANKA: Vagy úgy. Hát derogál velem kimenni a házból, mi? Hát ezért jöttünk el anyádéktól, mi? (egyre hangosabban) Mer’ egy koszos, büdös csitri vagyok mi? Egy utolsó kurva, akit akkor dugsz meg, amikor…

2016. április 10., vasárnap

Dézsi Fruzsina: Láz (Téma: Láz)

Helyszín: nappali, három ajtó nyílik belőle (fürdőszoba, 2 hálószoba). Jobb oldalon kétszemélyes kanapé, vele szemben bekapcsolt tévé, a reggel hatórási hírek mennek. Angéla rohangál a fürdőszobából a hálószobába, közben egy kis utazótáskába dobálja a ruháit.

Tamás (álomittasan botorkál ki a másik hálószobából, a szemét törölgeti, ásítozik): Te meg mit csinálsz reggel hatkor? 
Angéla: Menj vissza aludni.
Tamás (a tévére mered): Már megint tüntettek? Szerinted van izomlázuk amiatt, hogy napi öt-hat órán keresztül tartják a magasban azokat a táblákat? Én húsz percig nem bírnám…(ásít, leveti magát a kanapéra) Egyébként mindig ki akartam próbálni a tüntetést. Nem megyünk el ebéd után?
Angéla: Menj vissza aludni.
Tamás: Felébresztettél, már mindegy. A szennyest pakolod? (belenéz a táskába) Ez nem a szennyes.
Angéla: Lángelme vagy.
Tamás (a tévét kapcsolgatja): Két lehetőség van: vagy elviszed az összes ruhádat a Vöröskeresztnek, vagy elmész innen.
Angéla: Nem muszáj beszélgetnünk.
Tamás: A segélyközpont csak tíztől nyit, úgyhogy elmész. Még csak hetedike van.
Angéla: Tudom.
Tamás: Akkor mi a baj?

2016. március 18., péntek

Radnai Panni: Költözünk! (Téma: 1. páros feladat)

Szereplők: 
Férfi

Családi ház előszobájában áll a Nő a nyitott bejárati ajtóban, a szomszédasszonnyal beszélget, láthatóan már csukná be az ajtót, szabadkozik. 

Nő: Sajnálom Marika néni. Remélem, hamarosan rendbe jön Pista bácsi. Örülök, hogy nem infarktus! 
Szomszédasszony: Én csak magát sajnálom kedvesem! Csak magát! 

(Nő végre kitessékeli a szomszédasszonyt. Mikor magára marad, megrázza a fejét. Magában beszél.) 

Nő: A harmadik ezen a héten. És járnak hozzám, győzhetem helyrehozni! Ez így nem lesz jó.

(Körbejár a szobában, egyre inkább belehecceli magát dühébe. Átmegy a hálószobába.) 

Nő: De nem ám! Ez így nem lesz jó! 

(Kinyitja a szekrényt, a felső polcról leszedi a bőröndöt.)

Nő: Szóval ez már... Nem, nem bírom! (Hangja egyre hisztérikusabb.)

(Nő felteszi a táskát a franciaágyra, kinyitja, és zaklatott lelkiállapotban elkezdi beledobálni a szekrényből a holmiját. Dühös, időnként felzokog, aztán megint csak dühösen pakol tovább, teátrális mozdulattal megtörli néha az orrát. Férfi belép a házba, megáll az ajtóban, rámered.)

Férfi: Mit csinálsz?

(Nő nem válaszol, csak ránéz a Férfire, gúnyosan, gyűlölködőn. Aztán tovább pakol.)

Férfi: Te most mit csinálsz? Elárulnád? Hallod?

(Nő levágja a csipkés hálóinget, ami épp a kezében van.)

Nő: Vak vagy, bazmeg? Szerinted?
Férfi: (kicsit dühös, inkább bizonytalan) Elutazol?
Nő: Hogy elutazom-e? Igen kedvesem, igen. Elutazom, méghozzá jó messzire innen. 
Férfi: Nem is mondtad.

(Nő nem válaszol, égre néz, még dühösebben pakol tovább.) 

2016. március 16., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Délelőtti rémálom (Téma: Szógenerátor)

Szavak: megfürödtem, moccan, elvámolnivalója, orromon, lebaszom

Helyszín: Joey lakása

Szereplők: Joey és Carlo, 30 körüli férfiak

1. jelenet: Fejjel lefelé

A szoba berendezése eléggé különös: mintha meg lenne benne fordítva minden. A lámpa a padló közepéből jön ki, míg a plafont szőnyeg borítja, és a bútorok fejjel-lefelé lógnak róla. Joey a plafonon lévő asztalon fekszik, fejjel lefelé lóg le róla, két kezével szorosan az asztal lapjába kapaszkodik. Carlo a földön van, egy széken állva szorosan odatapad a falhoz, mintha nem akarná elengedni, szemei lehunyva. 

CARLO: (kinyitja a szemét) Te, Joey...
JOEY: Na. 
CARLO: Hogy jutottál fel oda? 
JOEY: Mit tudom én. 
CARLO: Látod, amit én? 
JOEY: Ja. 
CARLO: Szerinted megbolondultunk?
JOEY: Én tuti nem. 
CARLO: De én sem, ugye? 
JOEY: Mit tudom én.

Szünet. 

2016. március 14., hétfő

Szűcs L. Attila: Nagy utazás (Téma: Utazás)

SZEREPLŐK:
GEDEON: Öregúr.
IMRE: Gedeonnal egyidős úr.

Gedeon és Imre egy buszon ülnek a menetirány szerinti bal oldalon. Imre az ablaknál, Gedeon kívül. Egy darabig csöndben zötykölődnek, de aztán Gedeon beszélgetést kezdeményez.

GEDEON: Na és láttad a híradót?

IMRE: Sosem néztem híradót.

GEDEON: (sóhajt) Helyes…

IMRE: Miért, te nézted?

GEDEON: Igen. (rövid csönd után) Azért ülök most itt.

IMRE: Legalább volt benne valami érdekes?

GEDEON: Megint azok a bevándorlók.

IMRE: Szerencsétlenek…

GEDEON: Egen… Most már a kerítést is kerülgethetik.


2016. január 31., vasárnap

Vass Antónia: És mondá... (Téma: Szógenerátor)

Szavak: utolérjem, figyelmeztetésére, elbeszélgetni, betömé, fogattassanak, randizom, testetekkel, trepnihuszár, tyaütő, változzatok

Félig bevilágított tér, melynek két végén egy-egy szék áll. A baloldalon egy fiú, a jobbon egy lány, mindketten húsz év körüliek, lekötözve ülnek, a súlyos, vastag kötelek egészen megbénítják őket. Mereven bámulnak a távolba, a háttérben vihar hangjai hallatszódnak. Fölöttük régi neonlámpa himbálózik lassan.

LÁNY: Várj, még ne!
FIÚ: Minek?
LÁNY: Nem akarom, hogy elvesszen az előny.
FIÚ: Talán csak egy lépés. Ha megfelelő szögben fordulsz… de mégsem.
LÁNY: Elszalasztottam.
FIÚ: Nincs esély rá?
LÁNY: Lehetetlen, hogy utolérjem.
FIÚ: Megint közelít.
LÁNY: Többen vannak. Csatlakoznak.
FIÚ: Mit mondtak?
LÁNY: Hogy dőljünk előre, úgy könnyebb.
FIÚ: Hogyan?
EGYÜTT (egymásra nézve): A testetekkel.
FIÚ (újra előre): Elmentek.
LÁNY (újra előre): A trepnihuszár még itt van. Lóg, ahogy a többi.
FIÚ: És mondá az… de nem. Inkább betömé azt a nagy pofáját!
LÁNY: Csitt!
FIÚ: Úgy fogattassanak, ahogyan minket fogadtak azok a nyamvadt…
LÁNY: Csitt! Lépteket hallok.

2016. január 29., péntek

Herold Renáta: Hogyan lehet elrontani egy pillanatot? (Téma: Párkapcsolat)

Első jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál.

LÁNY: Egyszer megnéztem A kört. 
FIÚ: A kör vicces. Láttad a Horrorra Akadvát?
LÁNY: Igen.
FIÚ: Gondolj arra, amikor nézed.
LÁNY: Egyszer láttam, többször nem szeretném.
FIÚ: De pedig vicces. Képzelj el egy nagy tévét. Van nagy tévéd?
LÁNY: Aha.
FIÚ: Nagy tévé kell, mert akkor igazán hatásos. A nagy tévébe meg kell egy kút.
LÁNY: Ahaa…
FIÚ: A kútból kimászik valaki.
         A fiú folyamatosan közeledik a lány felé
Elmászik a tévéig, kimászik a tévéből, elkezd feléd mászni…
LÁNY: És utána mit csinál?
FIÚ: Csak ott lesz.
Elcsendesednek. Romantikus pillanat.
Nem szólalnak meg.
LÁNY : Eszembe jutott egy vicces dolog. Képzeld el hogy…
      A romantikus pillanatnak vége, eltávolodnak egymástól. A fiú elneveti magát.
      Jajj. Nem akartam elrontani a pillanatot!
FIÚ: Nem baj.
LÁNY: De egy kicsit.
FIÚ: Mindegy, szóval mi jutott eszedbe?
LÁNY: Csak egy rossz vicc. Hagyjuk.
FIÚ: Három elefánt sakkozik egy fán, mi ezzel a baj?
LÁNY: Hárman nem lehet sakkozni.
FIÚ: Ahh. Fenébe.
LÁNY: Ismerek én már mindent.
FIÚ: Még azt is hogy…
A fiú elkezd közeledni a lány felé.
Egy ember kimászik egy kútból, majd kimászik a tévéből és megijeszt?
LÁNY: Most is mondjak valamit, hogy tönkretegyem a pillanatot?
FIÚ: Már megtetted.
A fiú kínosan nevet.

2016. január 27., szerda

Acha Diana Flor - Dézsi Fruzsina: Csirkeszelfi (Téma: 1. páros feladat)

Helyszín: egy középosztálybeli család háza, a bútorok szembetűnő igénytelenséggel vannak összeválogatva, minden nagyon színes és giccses. Középen ovális ebédlőasztal füstölőkkel telepakolva, a hátsó falnál szekrénysor, rajta rengeteg semmire se jó csecsebecsével. Az ovális asztal előtt öten ülnek: Saci (18éves), Misa (16), Alfonz (Saci és Misa apja), 
Nagyi (ég se tudja, hogy hány éves) és Tihamér (Saci barátja, 19 éves). Ella (Saci és Misa anyja), a konyhában serénykedik. Nagyi a kézitükrében nagy átéléssel vizsgálja magát, simogatja frissen botoxolt bőrét, feltesz egy élénk rúzst, belecuppant a tükörbe, majd elteszi azt a krokodilbőr táskájába.

Nagyi: Ella, mi van már a csirkével? Most kelteted ki?
Saci: Biztos spirituális kapcsolatba került vele.
Misa: Én azt hittem, kolbász lesz, azért ez a sok füstölő.
Ella (csípőre tett kézzel áll meg az ajtóba, kezében a fakanállal hadonászik): Gúnyolódjatok csak nyugodtan! Ti szegénykék aligha tehettek róla, hogy nem rendelkeztek a látás csodálatos képességével! Én a végtelen univerzum kiválasztottja vagyok, belső szemeim az apró rezdüléseket oly érzékenyen fogják… 
Nagyi (közbevág): Inkább menj, és a külső kezeddel hozd végre az ebédet, mert időpontom van az orvosnál. Nem szórakozni jöttem én ide!
Tihamér (békítő hangon): Ne segítsünk valamit? 
Nagyi (felhorkan): Segíteni? Édes fiam, mindig több kárt csinálsz, mint hasznot.
(Tihamér segélykérően Sacira pillant)
Saci (a nagyanyjához, szarkasztikusan): Legalább neki nem kell attól félnie, hogy a protézise véletlenül a salátába csúszik! Különben is, ha ennyire értesz hozzá, akkor miért nem te főzted az ebédet?
Nagyi: Minek mennék egyáltalán a konyha közelébe?! Mégis ki vagyok én? Jamie Oliver?!
Alfonz (békítően): Nyugalom, ne olyan hevesen. Nem kell mindjárt összeveszni! Még fél kettő sincs. (a nagyihoz) Ne vegzáld ezt a szegény fiút, mert elkergeted a háztól.
Nagyi: A testtömegindexét megsaccolva rá is férne némi futás.
(Néhány másodpercig síri csend. Saci éppen kitörne, de Tihamér észreveszi: megelőzi és kihúzza magát.)  
Tihamér (szárazon, de nem tiszteletlenül): Az edzőm szerint, ha minden jól megy, jövőre nevezhetek az országos atlétikai bajnokságon, úgyhogy nem hiszem, hogy olyan rossz kondiban lennék.
Nagyi: Melyik országos bajnokságon? A Pitcairn-szigetekin? Mert azt még beveszem, hogy 46 emberből le tudsz győzni egy párat, de hogy... 
Ella (közbevág, kezében nagy fatállal közeledik): Elég a vitából, hozom a békecsirkét! Áradjon a szeretet mindenfelé!

2016. január 25., hétfő

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Mennyi szeretet fér el egy bögrében? (Téma: Utazás)

Helyszín: Amyék háza
Szereplők: Amy, George, az apja, Martha, az anyja

1. jelenet
Amy 8 éves kislány, a szobája padlóján babázik. Bejön az anyja.

MARTHA: Amy! Kicsikém, az előbb telefonált apa.
AMY: (mosolyogva felnéz) Tényleg? Beszélhetek vele?
MARTHA: (Fejét rázza) Most nem, kicsim. Fontos dolga volt, csak egy percig beszélgethettünk. Azt mondta, valami szépet kapsz tőle karácsonyra.
AMY: Szépet? (izgatottan) Lehet, hogy azt a gyönyörű, selymes hajú, csodaszép ruhás babát veszi meg nekem, ami énekelni is tud?
MARTHA: Majd meglátod. (rákacsint) Meglepetés, úgyhogy nem árulhatnám el akkor sem, ha tudnám. 
AMY: (felsikkant) Jaj, de várom már! És, ugye, most hazajön apu karácsonyra? Nem úgy, mint tavaly…
MARTHA: (határozottan a fejét rázza) Nem, kicsim. Biztos, hogy haza fog jönni. Hiszen megígérte! (kimegy)