2014. december 23., kedd

Vass Antónia: Hit (Téma: Hit)

Szereplők:
Mária Izabella nővér
Gergely testvér
Péter testvér

Kis templom hátsó kertje. A kert közepén fehér kőszobor, egy szentet ábrázol, aki keresztet tart. A szobor előtt egy pap, PÉTER térdel imádkozva, barna csuhában. Balról egy magasabb rangú pap és egy szürke ruhás apáca lép be.

GERGELY    Péter testvér… (Péter nem mozdul) Testvérem, Mária Izabella jött hozzád látogatóba.

MÁRIA          Péter, bátyám, nézz fel! Szeretettel jöttem. (közelebb lép, megpróbálja megérinteni Pétert, ám ő nyögve elfordul) Áldást kértem rád a tegnapi misén, hogy bocsásson meg minden bűnért, amit mi emberek egymás ellen elkövettünk.

GERGELY    Meg sem köszönöd a nővér jó szándékú cselekedetét.

MÁRIA          Hagyja, Gergely testvér. Bátyámnak súlyosabb dolgok nyomják a vállát, hiba volna efféle emberi kicsinyességek miatt megróni.

GERGELY    Bölcsen szólsz, Mária Izabella.

MÁRIA          (arrébb sétál, ahol Péter már nem hallhatja, Gergely követi) Elszomorít, hogy bátyámat így kell látnom.

GERGELY    Úgy tűnik, az Egyház nem nyugszik bele a magyarázatba, amit a tűzeset után adtunk, és Péternek még az év vége előtt távoznia kell a kolostorból.

MÁRIA          Szégyellem, hogy ilyen gyakran járok ide, és ilyen sokszor kívánom őt látni. Nem lenne illendő, és úgy vélem, jogos lenne távoltartást kérnem.

2014. december 21., vasárnap

Szűcs L. Attila: Kép-mutató (Téma: Kritika)

Szereplők:

Gyuszi: Ödön barátja
Ödön: Gyuszi barátja
Döglött galamb

Egy park betonjárdáján sétálnak zsebre tett kézzel, körülöttük zöld fák. A madárcsicsergés mellé halk zsivaj társul, a közeli játszótér zaja, de a fák mögül autómorajlás és a forgalom zaja szűrődik ki. A járda közepén egy döglött galamb hever. Mikor odaérnek, Ödön a lábával a tetem felé bök.

ÖDÖN: Nézd'a. Nem olyan, mintha csak aludna?

GYUSZI: (Kissé egykedvűen.) Jah.

ÖDÖN: Vajon mi történt vele?

GYUSZI: Látod, megdöglött. Biztos megtámadta egy macska.

ÖDÖN: Áh, az széttépte volna...

GYUSZI: Akkor csak halálra rémítette.

ÖDÖN: Talán megmérgezték.

2014. november 22., szombat

Vass Eszter: Hit (Téma: Hit)

Szereplők:
BERNÁT – jóképű férfi az asztal bal oldalán
DÉNES – jóképű férfi az asztal közepén
LŐRINC – jóképű férfi az asztal jobb oldalán

(Helyszín: Egy kocsmát látunk magunk előtt. A színpad bal oldalán egy bárpult található egy zenegéppel, jobb oldalon még pár üres asztal. Középen egy faasztalnál ül egymás mellett három férfi barát, előttük egy pohár sör, melyet fognak a kezükben s közben lehajtott fejjel néznek maguk elé.)

BERNÁT: Látjátok kedves barátaim, már ide süllyedünk. Hol van a régi idő varázsa, mikor vártuk ezeket a péntek estéket? Mert az olyan pasis. Nőmentes. Most meg?
DÉNES: Nincs nő, kitől mentes legyen.
LŐRINC: Én vágynék rá, hogy újra kordába legyek tartva. De hiába.
DÉNES: (felkapja a fejét) Nem lehetsz gyenge, haver! Te is tudod, hogy ezek a kapcsolatok nem tartanak örökké.
BERNÁT: (ironikusan) Úgy érted, a tiéd nem tart örökké.
DÉNES: (hátradőlve a széken) Ugyan már, a nők jönnek-mennek. Átmenetileg kell őket élvezni, nem itt búslakodni miattuk! Gyerünk fiúk, ez a mi Péntek Esténk!
BERNÁT: Én nem tudom így élvezni.
LŐRINC: Én se. Jobb volt, míg az asszonyt lehetett vele bolondítani, hogy „ki tudja, mit csinálok péntekenként”… De így, mi értelme?
DÉNES: (értetlenkedve) Hogyhogy mi értelme? Hát magunk miatt!
LŐRINC: (magyarázóan) Hát nem érted Dénes! A szívemet adtam oda, és nem kellett. Sőt, rá is tapostak.
BERNÁT: (bizakodóan) Nem lehet most mit kitalálni fiúk. Menni kell tovább, találunk jobbat is.

2014. november 7., péntek

Acha Diana Flor: Csoda (Téma: Csoda)

Szereplők (valamennyien huszonévesek):
Anton
Vilmos  
Egon 
Pultos lány

Játszódik Budapesten, késő délután egy lepukkant sörözőben.

EGON             Már megint miért ebbe a marhaitatóba hoztál, minek?!

VILMOS        (szarkasztikusan) Most éppen mi a problémád, Egon? Akarsz róla beszélni?

EGON          Undorító ez a sörös szóda, ráadásul pöce szag van. És még örülhetünk, hogy nem köpnek a földre…!

ANTON         Na, megszólalt a primadonna…

EGON          (kifakad) Csak azt ne mondjátok, hogy ötcsillagos bárban érzitek magatokat! Mondjuk mit várok egy olyan ember-állattól ( Vilmosra néz), aki részegen még egy szemetes árokban is képes elaludni… De Anton, te aztán végképp nem lehetsz ennyire igénytelen!

Anton megereszt egy félmosolyt. Sóhajt.

ANTON     (színpadiasan) Látjátuk feleim szümtükhel mik vogymuk: igénytelenek és földre köpősek vogymuk…

Mindhárman felnevetnek.

VILMOS        Csak leszmük.

2014. november 1., szombat

Vass Antónia: Kovács Babett híres lesz (Téma: Utazás)

Zsúfolt busz, zötyög, rázkódik, majd egy hirtelen rándulással megáll. Egy szőke, 24 év körül lány, Babett, mérgesen kapaszkodik az előtte lévő ülésébe, majd oldalra pillant a mellette ülő, elegáns, harmincas éveiben járó nőre.

Babett végig magához beszél.

BABETT       Kattog. Pötyög, és kattog. Még ilyenkor sem bírja abbahagyni. Aztán majd csodálkozik, amikor elromlik a látása, vagy mondok jobbat, két év múlva fájni fog a dereka. Még jó, hogy nem filmet néz. Az kéne még csak, hogy végig ott duruzsoljon az olcsó szinkron, amit kényszerből tesznek rá, hogy az is megértse, aki nem olyan intellektuális, hogy moziban nézze felirattal.

Becsukódik a busz ajtaja, egy rongyos ruhákba öltözött nő halad el Babett mellett, és leül az utolsó ülésre.

BABETT     Büdösek. Ki nem állhatom a büdöseket. Nem is értem, hogy engedheti fel a sofőr. Persze, nyilván ebben a forgatagban nem láthatta, hogy felszállt. Valószínűleg alkoholista is. Attól büdös. Meg attól, hogy nyár van. És hogy tolakodott. Te jó ég, így még én sem tolakszom! Semmi bocsánat, semmi udvariasság. Összeállhatna a pötyögőssel. (szünet) Még két megálló. Azt hiszem, jobb lenne, ha inkább sétálnék. Séta közben lehet énekelni is. Imádok énekelni, valószínűleg, ha elvégzem az egyetemet, énekes leszek. Nem is, énekes-színész. Úgyis mindenki azt mondja, hogy több lábon kell állni. Meg egyébként is, az az úr ott a korlátnak támaszkodva, akár engem is olvashatna a Story-ban. Kovács Babett újabb szerepet kapott, ezért szakított a barátjával. Mert persze lenne pasim. Minden valamire való énekes-színésznek van pasija. Hollywood-i pasija. Mint az ott elől (a nyakát nyújtja, meglát egy tizenéves fiút, aki láthatóan belemerült a zenehallgatásba. Úgy rázza a fejét, hogy a fülhallgató vezetéke ritmusosan kileng)

2014. október 28., kedd

Vass Antónia: Születésnap (Téma: Félelem)

Szereplők:
Lujzi, 6 éves
Lujzi anyukája
Brumi
Macihercegnő

Gondosan kialakított gyerekszoba. Középen egy hatalmas ágy, fölötte a falon családi képek. Balra a folyosóra vezető ajtó, mellette kis fésülködőasztal. Hozzánk közelebb egy kipárnázott kényelmes fotel. LUJZI az asztalnál ül, hálóköntösben, a haját fésüli. Amikor végzett, az ágyra ül, kezébe vesz egy nagy plüssmacit és a kedvenc mesekönyvét.

LUJZI            (eljátssza, hogy olvas) Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesés királyság, ott élt a macikirály és a macikirályné. (felnéz a könyvből) Te az ő kismacijuk vagy Brumi! Úgy szeretlek! (megöleli a macit, tovább olvas) Szomorúak voltak, mert macikirálynak nem volt fia, aki örökölhette volna Maciországot. Ezért hát a király és a királyné elhatározták, hogy férjhez adják egyetlen lányukat (Bruminak) Ó Brumi, be kell mutatnod a szép macihercegnőt!

Belép Lujzi ANYUKÁJA. A kislány először nem veszi észre, a macit babusgatja, ám amikor felnéz, az anyuka odalép hozzá, és leül mellé az ágyra.

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: A félelem (Téma: Félelem)

Helyszín: Dr. Phillips idegorvos rendelője. Dr. Phillips középkorú férfi fehér orvosi köpenyben.  

Dr. Phillips: „A félelem egy sokrétű dolog. Mindenki mástól fél. Van, aki a pókoktól, van, aki a kígyóktól, van, aki a magasságtól, van, aki a vihartól. Van, aki a tűztől, és van, aki a víztől. Van, aki a haláltól, és van, aki a betegségektől. Van, aki a vértől, egyesek pedig a fegyverektől vagy az őrültektől. Mindannyian félünk valamitől. Még az is fél, aki nem mutatja ki, vagy nem beszél róla, mert szégyelli. A félelem egy természetes dolog, ami olykor fura módon nyilvánul meg.
Én, személy szerint, a hülyeségtől félek. De attól nagyon. Számomra nincs is annál ijesztőbb élmény, mint amikor egy hülye emberrel találkozok – és itt nem a szimpla hülye emberre célzok, aki azt hiszi, a bögre és a csésze ugyanaz, aki összetéveszti a kancsót a virágvázával, és aki azt gondolja, a lekvár és a dzsem két egymástól különböző étel. Én a végtelenül hülye emberre gondolok, akiket elég, ha meglátok, máris elfog a menekülő érzés, mint amikor spenótszagot érzek a levegőben. A probléma az, hogy a hülye embereket – sajnos – nem lehet úgy felismerni, mint a romlott kaját. A legtöbb hülye ember teljesen normálisan néz ki, még a röntgenszemű Superman se mondaná meg róluk, hogy azok. Ahhoz, hogy rájöjjön valaki, hogy egy hülyével áll szemben, először beszélgetnie kell vele, ami egy antiszociális ember számára kész gyötrelem. Általában az első pár mondatból még nem derül ki, hogy a kommunikációs partnere nem teljesen beszámítható. Ehhez alaposabb vizsgálat szükséges, összesen úgy 15-20 perc, mikor elkezd gondolkozni: ez viccel, vagy színleli a hülyét, vagy tényleg ilyen hülye? Ha az iménti kérdés bárhol, bármikor felmerülne önben, a saját érdekében azt tanácsolom, hogy hagyja el a terepet, de rögtön. Nekem elhiheti, abból nem lehet baj, ha faképnél hagy egy akár csak halványan, de hülyének nevezhető illetőt. Legfeljebb utólag kiderül, hogy tévedett, és egy hétköznapi, normális emberrel van dolga. Bár ez elég ritka. Velem még sosem fordult elő.

2014. október 25., szombat

Ballabás Sándor Dániel: Féltékenység (Téma: Féltékenység)

Szobabelső, egy nappali. A szoba két oldalán egy-egy ajtó, az egyik a ház többi részébe, a másik az utcára vezet. A dohányzóasztalnál a kanapén egy huszonéves nő ül egy laptop előtt, mikrofonos fülhallgatóval a fején. A falon egy nagy óra lóg, és az asztalon is van egy konyhai óra, ami lassan számol vissza.
NŐ(érzékien) Odahajolok a füledhez. Bele akarok suttogni a füledbe, de ahogy látom, hogy a lehelletemtől libabőrözni kezd a nyakad, elakad a szavam. Nyelek egy nagyot. (hallgat) Jó, azt mondom amit hallani szeretnél. "Imádom ahogy a paplan alatt a feszes fehér segged világít." Megcsókollak és a bal kezemet ráteszem a nadrágodra. A feszülő cipzáron húzgálom az ujjaimat.
Az utcai ajtón belép egy férfi öltönyben. Egyik kezében laptoptáska, a másikkal a nyakkendőt lazítja ki. Lehuppan a nő mellé a kanapéra, és megpuszilja a homlokát. A nő rákacsint, de int az ujjával, hogy maradjon csendben, és az órára mutat. Óra 59 van.
NŐ               Az öledbe kucorodok, ahogy a cipzár enged a nyomásnak, és lesiklik az ujjaim húzására. A kezem beszalad a nadrág résén. Rámarkolok valami keményre. (hallgat) Nem. Nem veszem a számba. () hogyhogy miért. Lejárt az időd, azért. () Nekem ne magyarázzál. Te választottad a szerepjátékot. Ezt meg már beszéld meg az operátorral, én leraklak.
Leveszi a fejéről a headsetet, és odafordul a férfihoz, aki megcsókolja.
FÉRFI             Nagyon tetszenek ezek a megfogalmazásaid. Nem is tudom, mikor hallottam utoljára a kucorodik szót.
NŐ                  Itthon inkább mutatom a dolgokat.
FÉRFI            Hát igen. Viszont így egyszer nekem is muszáj lesz befizetni hozzád.
NŐ                  Meg ne próbáld.
FÉRFI            Beszélj le róla.

2014. október 21., kedd

Bihari Viktória: Casanova szárnysegédje (Téma: Féltékenység)

Szereplők:
Szemcsés Tomi – 29 éves színész
Jó Sándor – 30 éves színész
Kapás Szabina  –  21 éves lány
Erdős Viktor – 26 színész
Papp Dénes – 22 színész

A színpadon négy szék, mellette a nézőknek jobbra, egy íróasztal. Az íróasztal mögött egy csinos, fiatal szemüveges nő ül, előtte laptop, amin dolgozik.  Az első széken nem ül senki, a második, harmadik, és negyedik széken három férfi ül. Mindegyikük a kezükben levő papírlapot olvassa. A csendet a második széken ülő Jó Sándor nevű színész töri meg, miután az ölébe tette a papírlapot.

Jó Sándor: Lassan behívhatnának, kedves kisasszony, mikor kezdődik a meghallgatás?

A lány lehajtja a laptopját.

Kapás Szabina: Örömmel kísérném be Kapás rendező úrhoz, de még várunk valakire.

Megszólal a harmadik széken ülő férfi.

Erdős Viktor: Hadd találgassak! Csak nem Szemcsés Tomi az?

Kapás Szabina: De igen! Honnan tudta?

Erdős Viktor: Miatta buktam el két hónapja egy Shakespeare szerepet. Besétált spiccesen a meghallgatásra, kacsintott kettőt a rendezőnőre és kész, övé volt a szerep. Gyűlölöm!

Papp Dénes: Biztos megérdemelten kapta meg! Láttam színházban, nagyon tehetséges! Mindenki odavan érte! Ha újra születnék én is Szemcsés Tomi szeretnék lenni!

Erdős Viktor: Tudod mit! Ha újra születnék, én is ő szeretnék lenni!

Kapás Szabina: Ugyan már srácok! Szemcsés Tomiból csak egy van! Ő utánozhatatlan!

Jó Sándor: És ez így is van jól! Én szeretek az lenni, aki vagyok!

Erdős Viktor: Munkanélküli színész?

Jó Sándor: Azért vannak szerepeim, nem panaszkodom, de tény, hogy ez a szerep sem jönne rosszul!

Papp Dénes: Most őszintén? Minek ülünk itt? Tuti, hogy megint ő fogja megkapni ezt a főszerepet is, ő lesz Casanova! A szerepet ráöntötték, ő tényleg egy Casanova!

2014. október 20., hétfő

Vass Eszter: Utazás (Téma: Utazás)

Szereplők:
DÉNES – középkorú férfi
ADRIÁN – idős férfi
GYÖRGYI – középkorú nő
BARBARA – fiatal lány
BORBÁLA – fiatal lány
MARGIT – idős nő

(Helyszín: Egy képzeletbeli busz üléseit látjuk. A páros üléseken mindenhol csak egy ember ül. Az egyik oldalon a nők, a másik oldalon a férfiak ülnek. A busz motorhangját halkan hallani, ahogy tart valahová.)

DÉNES: Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar ítélő bizottság elé kerülök.

GYÖRGYI: Csak a fiam ne felejtsen el.

ADRIÁN: Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy mindent megtettem, mindent kipróbáltam. Nincs olyan, amit megbánnék.

BARBARA: Anyának ennyit kellett segítenünk. Most már egyedül kell boldogulnia.

BORBÁLA: Sokat tanítottunk neki.

MARGIT: Azt hittem, hogy lesz még lehetőségem újra találkozni életem szerelmével. Ha tudom, hogy nem lesz, nem így intézem a dolgokat.

DÉNES: Sok lehetőséget elhalasztottam. Épp egy tárgyalásra siettem. Ha előre tudom, hogy felesleges lett volna, talán lassabban megyek.

GYÖRGYI: Vajon az apja keres új anyukát neki? Vajon mesél majd rólam? Miért nem élvezhettem a pillanatot tovább?

ADRIÁN: Ha valamiért elítélnek, akkor az csak a sok nő miatt lesz. Pedig, hej de jó volt igazán kurtizánnak lenni.

BARBARA: Mi tudtuk, hogy anyának lesz új gyereke. De most nem két lány, egy kisfiú. Vajon felkészítettük anyát megfelelően?

BORBÁLA: Nemrég született. Anyának idő kell a találkozáshoz. Tudom, hogy minket nem felejt, de miattunk erősebb lesz.

2014. október 19., vasárnap

Kovács Petra: Törlesztés (Téma: Féltékenység)

Szereplők:
HANNA

DÁVID
RÓZA

Helyszín: Forgalmas tér

A három fiatal barát a téren lévő padon ül egymás mellett, és kávét szürcsölve megvitatják az „élet nagy dolgait”. Hanna és Dávid járnak.

RÓZA: (feldúltan) Dávid, te fiú vagy, magyarázd már el! Miért csináljátok, hogy ha nem tetszik egy lány, akkor is úgy tesztek, mintha tetszene, hogy aztán pofára ejtsétek?
DÁVID: (meghökkenve) Ez inkább rátok jellemző.

HANNA: (unottan) Ugyan már, minden fiú egyforma. Csak kihasználják a lányokat, aztán továbbállnak egy új prédára.

DÁVID: Ezt most célzásnak kéne vennem?

HANNA: (figyelmen kívül hagyva a kérdést) Minden fiú egyforma.
RÓZA: Hát, ha nekem gyerekem lesz, az biztosan fiú lesz, és rendes embert csinálok belőle.
HANNA: (még mindig ugyanazzal az unott hangsúllyal, láthatólag nem érdekli senki, csak mered előre) Nekem is fiam lesz. Utálom a lányokat.
DÁVID: Ezt nem kéne így elterveznetek, mert mi van, ha esetleg, véletlenül mégis lány lesz?
RÓZA: (kuncogva) Olyan nem létezik!

DÁVID: (felhúzott szemöldökkel) Na majd meglátjuk!

HANNA: (beleiszik a kávéba, és folytatja) A fiúk mind egyformák! Utálom őket. Idióták, és nem vágynak kapcsolatra, csak a testiségre.

DÁVID: (kezdi unni) Ez azért nem minden fiúra igaz, de amúgy mi bajod van?
HANNA: (nem válaszol, mintha meg sem hallotta volna)

RÓZA: Nem, nem mindegyikre, valahol olvastam, hogy három féle fiú létezik. Az, aki kapcsolatot akar, az, aki egy nőt akar, és az, aki csak szexet akar.
HANNA: Ez hülyeség. Csak a harmadik kategória van!

Vass Antónia: Spirituális utazás (Téma: Utazás)

Szereplők:
Juli
Kata
Böbe

Üres szoba, melynek sejtelmes hangulatát az ajtó résein és az ablak irányából érkező szűrt fények adják. A három lány egy gyertya körül ül, egymás kezét fogva, lecsukott szemmel. Juli hátán kopott hátizsák. Egy ideig – míg a néző már-már feszélyezve érzi magát – nem történik semmi.

BÖBE Érzitek?
KATA Én még semmit.
JULI   Bizsereg a kezem, ne szorítsd!
BÖBE (kelletlenül) Én sem érzem.

Mindhárom lány kicsit enged a szorításon, egyikőjük még kicsit meg is rázza magát, ami akár valamiféle borzongás is lehet.

KATA Ez az egész hülyeség, hagyjuk abba!
JULI   Beszartál?
KATA Még csak azt kéne! De az elmúlt fél órában nem történt semmi…
JULI   Lehet, hogy valamit rosszul csinálunk.
KATA Mindent elolvastunk, a gyertya jó helyen, mindhárman lementünk alfába.
JULI   És ha nem is halt meg?
KATA Az kizárt! Már lassan négy hónapja eltűnt, senki nem tudja, hol van. Nem gondolhatod, hogy az erdőben életben maradt?! Ráadásul kényes kis pipi volt, nem lett hirtelen barlanglakó ősember…
JULI   Talán vegyük akkor újra: fogtuk a gyertyát, betettük középre, lelazultunk, kántáltunk és…
BÖBE (kiáltva) Áldozat!

2014. október 14., kedd

Lancsák Zsófia: A végesség végtelensége

                                                                                  „Kányákkal álmodtam.
Arcon csókolt a betejesedés,
mi csípőjén ringó aranyláncát
csörgeti felém,
mégsem félek tőle:
tudom, a lánc csak elfoszló anyag,
mely sosem lesz őre szeretetemnek.
Ez a végesség végtelensége.
A széttört üveg-idő,
min átemel a lélek.”

ELSŐ JELENET


A nap nyugodni tér lassan, de Arianna még mindig a játszótéren van, behuppanva egy hintába, lengedezik, elmélkedik addigi életén.

Arianna:          Leszalad lassan az ég redőnye,
hemoglobin köntöst öltött a Nap.
Hiába már: mának immár vége,
Sorjázva múlik horizont alatt.

Óh, megértem ezt is magányomban,
csak színörvény szippant be igazán;
hogy létem hasznos lehessen,
nyomot hagyjon az idő viaszán.

Így ez élet, de mit tesz a lélek?
Ki messziföldről ideemanált,
zúg rejtekből, fény erdőből, mint egy
zöld lepke idelebbent, ideszállt.

Csak én ülök itt és lengedezek,
pudingsugár ringat engem lágyan,
míg múltam nézem, és jövőm látom,
kékárnyú idő a puha ágyam.

De nicsak szép bogarak reppennek,
nyomukban a légnek hatalmas réme:
a játszótér, sőt az egész város
hű polgára, büszke denevére.

„Széllyel jár” és szelet tép fekete
kabátja, csak úgy sikolt a légben.
Oly szabad, oly víg (szinte irigylem),
hogy megleli a helyét e térben.

Viharos szélvészt visz kicsiny hátán,
s minden muslincát belekényszerít.
Hoppá, majdnem… Hopp megvan a zsákmány!
Óvatlan szeszélyében lenyeli.

Versemet is róla írom néha,
mikor a nagy ihlet-köde átjár:
zafír csillag hull le a fejemben,
mely sírkövembe mélyedve vár már.

2014. szeptember 7., vasárnap

Vass Eszter: Csoda (Téma: Csoda)

Szereplők:
BOSZORKÁNY – boszorkány
HERCEG – herceg
KIRÁLY – király

(Helyszín: Egy kastély belső tróntermében vagyunk, ahol a trónon egy király ül, korona van a fején, és vörös palást veszi körbe. A király trónja előtti lépcsőn lehajtott fejjel egy fiatal fiú térdel, hercegi öltözékben.)

KIRÁLY: Miért tetted ezt, fiam?

(Hangja visszhangzik a teremben. A herceg nem válaszol, csak továbbra is lehajtott fejjel térdepel.)

KIRÁLY: (mennydörögve) Válaszolj nekem azonnal!

(A fiú lassan felnéz az apjára. Szemében a megingathatatlan hit.)

KIRÁLY: Nem mered elmondani, miért tetted? Ha bűnös vagy, nem számít, hogy a fiam vagy, felelni kell a tetteidért! Mit fog gondolni a népem? Beférkőzött közénk az árulás?
HERCEG: Nem árultalak el apám.

(A király felhorkant.)

KIRÁLY: Hogy mondhatsz ilyet! Amit tettél a népemmel! Varázslatot alkalmaztál közöttük!
HERCEG: Én csak megmutattam nekik az utat.

Ballabás Sándor Dániel: Csoda (Téma: Csoda)

A színpadon egy autó áll egy utcalámpa alatt egy kihalt, egyik oldalán parkos utcán. Balról zaj, kiabálás hallatszik, aztán egy lány rohan be a színre. A lányt három fiú kíséri. A lány ruhája, haja, sminkje csapzott, és annyira részeg, hogy járni is alig tud az olcsó magassarkújában. A fiúk menőnek szánt diszkóviseletben vannak, kicsit józanabbak mint a lány. Egyikük, Dezső egy átlátszó és egy barna folyadékkal félig-meddig teli üveg nyakát markolássza. A fiúk közül ő ázott el a legjobban. Időnként belekortyol valamelyik üvegbe, változó, mikor melyikbe. A lány elterül az autó mellett. A két józanabb fiú, Bence és Cirill lehajol mellé.
LÁNY:           Hopszi. (nevetgél)
BENCE:         Megütötted magad?
LÁNY:           Aha. Gondolom. A fenekemet, asszem. Vagy a térdem. Hihi.
A lány kacérnak szánt pillantással megkapaszkodik Bence karjában és megpróbál fölkelni, de csak feltérdeplésig jut a mozdulat, utána megtántorodik, és Bence tartja meg. A lány feje szembekerül Bence csípőjével. Bence beletúr a lány hajába, simogatja.
Dezső odanyújtja a barna italt
DEZSŐ:         Adjatok neki érzésetlenítőt.
CIRILL:         Ne azt! A másik az övé.
LÁNY:           Jöhet minden!Azt hiszitek nem bírom?
Dezső odanyújtja  Cirillnek az átlátszó folyadékot, aki Bence segítségével szétnyitja a lány állkapcsát, közben puszilgatják, majd pár nagy nyeletet belediktálnak. A lány nem ellenkezik, de az ital egy része így sem a szájába folyik. A lány miután elhúzzák az üveget a szájától Bence kezét kezdi el nyalogatni. Cirill visszaadja az üveget Dezsőnek.

2014. augusztus 31., vasárnap

Farkas Nikolett: Eltévedt felhőnücsörgés (Téma: Utazás)

Szereplők:
Mesélő - francia rákhalász
Pingvin
Bárányfelhő
Sirály
Viharfelhő
WWF állatmentő

1. jelenet

Mesélő: Basszus, megfagyok itt. Egy pingvin zsebre tett kézzel sétál egy felhőn. Mit sétál? Tipeg. Mindenesetre eléggé virít ott fent. Senki nem szól neki, hogy rossz helyen van? Hahóó, pingvin! Eltévedtél! Várjunk, valaki megszólalt.
Bárányfelhő: Ahh, ezaz, még egy kicsit jobbra. Ott. Ott jó lesz. Nagyon jól csinálod.
Pingvin: Jó, örülök neki, hogy a hasznodra vagyok, de jó lenne már innen lemászni.
Bárányfelhő: Most miért? Engem nem zavarsz… Miért nem jó neked itt?
Pingvin: Mert nem itt van a helyem. Nem tűnt fel neked, hogy egy pingvinnel sem találkoztál, mióta itt vagy fent?
Bárányfelhő: Nem, most hogy mondod… De ismerek egy felhőt, aki látott egyszer egy embert a felhők között.
Pingvin: Mit keresett itt?
Bárányfelhő: Nem tudom, asszem úgy hívják, bándzsi dzsámping, vagy valami hasonló.
Pingvin: Az meg mi a fene?
Bárányfelhő: Az az, hogy kiugrálnak repülőkből rajtunk keresztül. 
Pingvin: Ez biztos? Azt nem szabadesésnek hívnak?
Bárányfelhő: Lehet, lehet. Menj kicsit a másik irányba is, légy szíves. 
Pingvin: Jó, jó, de aztán találjuk ki, hogy megyek innen vissza.
Bárányfelhő: (elmélázva) Na, ne már, megtartalak, te leszel a hivatásos masszőröm. Vagy indíthatnál egy vállalkozást, ahol megmasszírozod a felhőket. Jól keresnél vele, nagyon elgyötörtek vagyunk.
Pingvin: (sértődötten) Micsoda ötletek, köszi, hogy megtervezed a jövőmet.
Bárányfelhő: Csak egy ötlet volt, most mit duzzogsz?

2014. augusztus 28., csütörtök

Acha Diana Flor: Függőség (Narcizmus) (Téma: Függőség)

Szereplők:
IDA                nő, a menopauza kezdeti stádiumában.
FÉRFI            másnapos, idősödő férfi
EGYIK NŐ
MÁSIK NŐ

A 2000-es évek legelején, kora ősszel, reggel 7 óra körül a zebránál. Ida, a két oldalán egy-egy nő és mögötte egy másnapos férfi. Várják, hogy zöldre váltson a lámpa.

IDA               (gondolkodik) Legalább alapozót használhattam volna. Vagy egy kis szempillaspirált. (Balra fordul. Az egyik nőre pillant, majd elnéz. Vissza-visszasandít. ) Bár ahogy elnézem, egyesek helyettem is sminkeltek. Virít a szeme alól a korrektor. A haja is lenőtt. És a körme… Nem elég, hogy rágja, még a lakk is kopik róla. (Jobbra fordul. Felsőbbségesen, leplezetlenül végigméri a másik nőt.)  Szent ég… Úgy néz ki, mint egy madárijesztő. Igazán megfésülködhetett volna… Bár kétlem, hogy javítana a helyzetén. Az arcáról csak úgy mállik az alapozó… Ki vesz fel ősszel ilyen rikító színeket?! Azért megnyugtató, hogy még smink nélkül is jobban nézek ki náluk.

 A férfi köhög egyet. Ida riadtan hátrafordul. Ahogy megpillantja a férfit, visszarántja a fejét.

IDA                 (magában) Ez is, mit bámul?! – Görcsösen kapaszkodik a retiküljébe, idegesen őröl a fogaival. Próbál fesztelennek tűnni, miközben a fogai közt, félhangosan – Ilyen nem létezik… (magában) Nem baj. Majd belenézek egy kirakatüvegbe, hátha maradt valami rajtam a tegnapi sminkből. Micsoda nyomor, az embernél még egy nyamvadt zsebtükör sincsen… Ha szerencsém van, meg tudom igazítani.   (Zöldre vált a lámpa. Ida célirányosan megindul egy kirakat felé. Nem veszi észre, hogy a retikült szorító könyökével meglökte az előzni akaró férfit.)
FÉRFI             Hibbant tyúk!

Kellerwessel Klaus : Sáskanász (Téma: Féltékenység)

Szereplők:
Férj
Feleség
Szerető

[két imádkozó sáska lép be a hálószoba ajtaján. Friss házasok. A nőstény eddig a karjában vitte a férjet, és most leteszi.]

Férj: Ó, feleségem vagy végre, oly boldogító e tény!

Feleség: Most leteszlek az ágyra,s velem aztán akármit tégy!
Ó, úgy kívánlak, ó férjem, férjecském,
Adjunk hát életet kis sáskáknak ezen a szép estén!

[A férj eddig mosolyog, most azonban arca elkomorul, s így hagyja magát letenni az ágyra.]

Férj: ööö… Drágaságom! Szívem csücske!

Feleség: Mi az, mi bánt édes férjem?

Férj: Ugye egy megértő lányhoz mentem hozzá?
Mert ma, hát, nemigen lenne kedvem hozzá…

Feleség: Mihez?

Férj: Az etyepetyéhez!

Feleség: Miért? Elképedtem teljesen…
Miért? Mondd meg édes lelkem!

Kellerwessel Klaus: Mária és József (Téma: Féltékenység)

Szereplők:
Mária
József

[ József épp a dolgozott a műhelyében, és egyszer csak beront Mária.] 

Mária: Fiunk születik! Fiunk születik! 

József [megörül]: Fiunk születik?Fiunk születik! 

[elkezdenek kézen fogva táncolni azt kiabálva: fiunk születik! Fiunk születik!] 

József [mint aki nagy felfedezést tett]: Apa lettem!Apa lettem! 

Mária: Hát… Az azért nem egészen… 

József: Tényleg! Nem is csináltuk! 

Mária: Tudod tegnap bejött egy angyal, és… 

2014. augusztus 24., vasárnap

Vas Ágota: Kritika (Téma: Kritika)

Szereplők:
- idős ember
- sötétből jövő hang

Helyszín:
Egy régi bútorokkal berendezett szoba, ahol csak egy gyertya fénye ad világosságot.

Idős ember (papírról olvasva): Szép este van, talán itt az ideje, hogy összegezzem és elmeséljen önöknek hogy mi is az, amit eddigi életem során megtanultam.

Hang: Nem mintha annyi tapasztalatban lett volna részed!

Idős ember: Csend legyen, most valami fontosat akarok megosztani mindenkivel, aki itt összegyűlt.

Hang (cinikusan): Mert gondolod, hogy az, amit te megtapasztaltál, az fontos lehet másnak? Honnan veszed, hogy érdekli őket egyáltalán?

Idős ember: Egy idős ember vagyok, aki sokat látott és sokat megélt már, sokan örömmel veszik az ilyen ember tanácsait.

Hang: Olyan tanácsokat, amik már lehet nem is igazak a mai helyzetre, amivel már lehet, senki sem tud azonosulni?

2014. augusztus 14., csütörtök

Vass Antónia: Csend (Téma: Csoda)

Szereplők:
Lány
1. alak
2. alak
3. alak
4. alak
5. alak

Üres tér, középen fentről megvilágítva. A fénykör közepén egy lány térdel, arcára árnyék vetül. A fény perifériáján öt csuklyás alak jelenik meg, lábaikkal dobogva, kántálva járnak körülötte. A fény lassan vörösre vált.

ALAK 1         Űzd el!
ALAK 2         Fuss!
ALAK 3         Ne hazudj!
ALAK 4         Dühös vagy!
ALAK 5         Álnok!
ALAK 3         Még hazudsz!
ALAK 1         Állj!

Az alakok megállnak, és kifelé fordulnak, nem néznek a lány felé.

2014. augusztus 10., vasárnap

Bihari Viktória: Gyermekálmok

Egy felvonásos vidám gyerekelőadás

Szereplők:

Felnőttek:
Szabó Dénes - földrajztanár
Nagy József - apuka
Nagy Sára - anyuka

Osztály:  4 lány 4 fiú
Nagy Pityu – 11 éves
Faragó Dani – 9 éves
Asztalos Matyi - 7 éves
Vincze Balu – 6 éves
Boldizsár Gréta – 13 éves
Havasi Zsófi – 10 éves
Kelemen Szilvi – 8 éves
Faragó Lili – 7 éves

A felnőtteket és a tanárt a nagyobb gyerekek játsszák.
Díszlet: - sárga közepes nagyságú kavics, székek

Sztori:
Nagy Pityu azt álmodja aranyat talált, osztályteremben vannak, mindenki elmondja, mit kezdene a pénzzel, aztán becsöngetnek és Pityu felébred

2014. július 16., szerda

Wendler Zoltán Artúr: Éjjeli meredek hely

( Első és utolsó elvonás, tünetekkel. )

Új ember: Jó estét kívánok! Alhatok itt az éjjel? Még nem jártam erre. Új ember vagyok.

Gondnok: Ne mondja! Eléggé gyűrött.

Új ember: Mit tegyek? Nincs vasalóm. Illetve, egy vasam sincs.

Gondnok: Ivott?

Új ember: Az feltétel ahhoz, hogy beengedjen?

Gondnok: Ne viccelődjön! Leheljen rám!

Új ember: Ezt komolyan szeretné? Fokhagymás lángost vacsoráztam. A multi előtt dobta el egy kedves, sikoltozó hölgy, amikor mosolyogva kértem, hogy visszatolhassam a bevásárló kocsit a helyére. Nincs szondája?

Gondnok: De van, csak kell a törzsalvókhoz. Na! Lehel, vagy nem lehel?

Új ember: Nem. Giottónak hívnak, de szeretem a kürtös kalácsot.

Gondnok: Most szórakozik?

Új ember: Már nem telik rá, de régebben eljártam moziba.

Gondnok: Ha továbbra is így válaszol, elvitetem innen.

Vass Eszter: Kritika (Téma: Kritika)

– avagy Ki írja az újságot?

Szereplők:
LŐRINC – főszerkesztő
ELEONÓRA – újságíró

(Helyszín: Egy kiadó szerkesztősége az ’50-es évek közepén, egy kis sziget fővárosában, ahol királyi hatalom van. A szerkesztőség egyik fele egy asztalból áll, melyen egy írógép található, előtte pedig egy barna kosztümös, kontyos fiatal szemüveges lány ül. A szerkesztőség másik oldalán a szerkesztő úr irodája található, aki szintén egy íróasztal előtt ül. Az ő asztalán csak egy telefon található. Kezében egy pipa, egész végig füstöli, és folyamatosan egy újságot búj. Alig néz fel belőle.)

LŐRINC: Eleonóra, azonnal jöjjön be az irodámba, kérem!

(Eleonóra reszketve feláll, és elindul a szerkesztő asztala felé.)

ELEONÓRA: Itt vagyok uram.

(A szerkesztő felnéz, és ledobja az újságot az asztalra.)

LŐRINC: Mi ez a sületlenség, amit a cikkben összehordott itt nekem?

(Eleonóra elpirul.)

ELEONÓRA: Nem értem uram.

(Lőrinc eldobja magától az újságot.)

LŐRINC: Hát persze, hogy nem érti!

2014. július 12., szombat

Vass Antónia: Godot-ra vártam (Téma: Függőség)

Szereplők:
Igor
Laci

Üres színpad, a tér közepén a kilencvenes évek klasszikus íves vas mászókája, néhol lepattogzott róla a piros festék. A mászóka tetejéről két férfi lóg lefelé, erősen kapaszkodnak a rácsba. Öltözékük egyszerű festékes munkásruha. A függöny szétnyílása után egy ideig csend van, Igor csak akkor szólal meg, mikor már-már kínossá kezd válni a cselekménytelenség.

IGOR  Ez olyan, mint a Godot.
LACI  A mi?
IGOR  Tudod, amikor várnak.
LACI  Mire várnak?
IGOR  Hát Godot-ra. Nem olvastad?
LACI  Nem. Nem szoktam olvasni.
IGOR  Kár, pedig érdemes.
LACI  Miről szól?
IGOR  (elgondolkodva) Igazából semmiről.
LACI  Akkor minek olvasnám?
IGOR  Hát csak úgy. Műveltség. Mint a foci.
LACI  A 7:1-re gondolsz?

Vass Eszter: Függőség (Téma: Függőség)

– avagy Ki a legszebb Királynő?

Szereplők:
Királynő – királynő
Bolond – bolond
Arika – udvarhölgy
Katalin – udvarhölgy
Loretta – udvarhölgy

(Helyszín: Egy királyi palota királynői szobáját látjuk. A szobában egy ágy, egy szekrény és egy álló tükör látható. A királynő a színes üvegablak előtt áll, háttal a közönségnek. Egyszer csak hangosan elkezd kiabálni.)

KIRÁLYNŐ: Bolond, bolond hol vagy?  Gyere ide azonnal!

(Halljuk, hogy valaki futva közeledik, majd oldalról egy ajtón bejön egy színes ruhába, csörgős cipőbe és sapkába bújtatott apró termetű emberke.)

BOLOND: Itt is vagyok, Úrnőm!

(Mélyen meghajol.)

KIRÁLYNŐ: Bolond, mikor lesz a nagy estély?
BOLOND: A szomszéd királynál?
KIRÁLYNŐ: (felháborodottan) Hát milyen nagyestély lenne nekem ennyire fontos!
BOLOND: Elnézést Felség! (meghajol) Természetesen, Felség! A jövő szombaton lesz.
KIRÁLYNŐ: (bólintva) Bolond, hívasd ide a három udvarhölgyemet és a varrónőt, ruhapróba következik!
BOLOND: (megrázza a fejét) Jaj ne!
KIRÁLYNŐ: (értetlenül) Mit mondtál, Bolond?
BOLOND: Azt mondtam Úrnőm, hogy megyek!

2014. július 6., vasárnap

Wendler Zoltán Artúr: Vega vs. ragadozó

(Elképzelt stúdióbeszélgetés)

Műsorvezető: Szeretettel köszöntöm vendégeinket! És köszöntöm kedves nézőinket, hallgatóinkat. A mai témánk az egészséges étkezés. Mit együnk? Húst, vagy zöldséget? Bemutatom a téma szakértőit.

Stúdiónkban jelen van Foszlik Otília étkezési tanácsadó, Sonka György a Hentesek Országos Szövetségének elnökhelyettese, Brokk Olivér a Vegetáriánusok Nemzetközi Szervezetének vezetője, Farba Harapi a Kombai törzs főnöke, Kesh Erika dietetikus, Madár Géza fényevő, és Turka Lajos mindenevő.

Fel is tenném az első kérdést, ami bizonyára mindenkit érdekel. Mit reggeliztek ma a kedves meghívott vendégeink?

2014. július 5., szombat

Wendler Zoltán Artúr: Három jelenet

Skizofrénia

- Bocsánat! Leülhetnénk ide a padra?
- Nem látják, hogy már így is alig férek el?
- Én nem látom. Csak én.
- Na jó! Üljenek le. De ugye nem akar ismerkedni velünk?
- Ezt csak a magam nevében ígérhetem. A magam nevében nem.
- Tépjen sorszámot, és üljön már le!
- Én?
- Mit bánom én! Csak legyen végre csend!
- Nekem ez nem adatott meg. Valaki mindig beszél hozzám.
- Kicsoda?
- Azt nem tudjuk. Régóta vár?
- Igen. Reggel óta.
- Hiszen reggel van!
- Már annyi az idő? Mit piszmog ennyit az a doki odabenn?
- Van benn valaki nála talán?
- Igen. Én.
- Akkor mit keres itt kinn?
- Gondoltam, megvárom magam.
- Maga skizofrén?
- Én nem. Csak aki bent van.
- Az elég veszélyes. Olvasta a cikkemet a tudatállapotokról?