2014. június 30., hétfő

Vass Eszter: Féltékenység - avagy ki is az én társam? (Téma: Féltékenység)

(Helyszín: egy presszó előtti terasz, ahol két lány beszélget. Romantikus zene szól a háttérből a zenegépből. A presszó terasza üres, csak a két lány ül vendégként. A presszóból kijön egy pultos lány, letesz eléjük egy-egy limonádét, majd távozik. A két szereplő újra kettesben marad.)

Szereplők:
Szidónia – zöld limonádét iszogató lány
Fatime – sárga limonádét iszogató lány

Fatime: (tétován játszik a szívószállal, zavarban van) Hiszel bennem?
Szidónia: Hiszek.
Fatime: Bízol bennem?
Szidónia: Bízok.
Fatime: Tudod, hogy fontos vagy nekem?

(Szidónia értetlenül néz.)

Szidónia: Persze, hogy tudom. (elmosolyodik) Te vagy a legjobb barátnőm. Csak te számítasz, főleg, ha megérzésekről van szó.
Fatime: Rendben. Örülök, hogy ezt mondod. Mert most elárulok neked egy titkot. Egy megérzést.
Szidónia: (izgatottan) Mi lenne az?
Fatime: (szintén izgatottan) Van az a bizonyos megérzésem!
Szidónia: (meglepődve) Azt érzed, hogy…?
Fatime: Igen, határozottan.
Szidónia: (hátrahőkölve) Ez nem lehet!
Fatime: (értetlenül) Miért nem?
Szidónia: Mert tudom, hogy azt nem érezheted!
Fatime: Tudod, hogy minden apró rezdülésre milyen nyitott vagyok.
Szidónia: (kicsit letaglózva) Meglepsz.
Fatime: (megfogja Szidónia kezét) Hiszel bennem?
Szidónia: Igen.
Fatime: Bízol bennem?
Szidónia: Igen.
Fatime: Akkor el kell fogadnod, hogy tudok róla.
Szidónia: És hogy fogod elmondani?
Fatime: (fejcsóválva) Még nem tudom. Mi nők, mindenre érzékenyebben reagálunk.. a tavasz első mosolyára, a nyár melengető napsugarára, az őszi eső zamatos ízére és a téli fagy lelketlen hidegére.
Szidónia: Ne veszítsd el a hited!
Fatime: Nem fogom. De a nyári napsugár úgy érzem, megperzselt.
Szidónia: Nem éghetsz el tőle.
Fatime: Mégis, hogy védekezzek ellene?

(Közelebb húzódik Fatime-hez.)

Szidónia: Nem a tél fagyával. Kedvességgel még miden megoldható.
Fatime: És tegyek úgy, mintha az érzés, melyet érzek, nem próbálna meg szétmarcangolni? Tegyek úgy, mintha minden meg sem történt volna?
Szidónia: (halkan) Igen, én ezt javasolnám neked.
Fatime: Miért adsz ilyen tanácsot? Csak nem te is átéltél hasonlót?
(Szidónia szeme egy pillanatra szomorú lesz.)
Szidónia: Átéltem. Bennem is megfogant anno a kétség.
Fatime: (izgatottan) És te mit tettél, hogy elűzd?
Szidónia: Hittem az ártatlanságában, mikor rákérdeztem.
Fatime: Ilyen egyszerű volna?
Szidónia: (nevetve) Igen.
Fatime: Soha nem kételkedtél utána sem?

(Mélyen Fatime szemébe néz.)

Szidónia: A kétely és a kétség a féltékenység társai, de nekem te vagy a társam. Én téged akarlak, és nem őket.
Fatime: Bevallom, eléggé bolondnak érzem magam. Én akartam az lenni, ki kérdőre von, és nem az, akinek megbocsátanak. És még mindig érzem a napsugár melegét.
Szidónia: A napsugár rád kacsintott, mi pedig megperzselődtünk általa. És ha így folytatjuk, a melege csak szítja tovább a tüzet. De én nem akarom, hogy így legyen.
Fatime: (bűnbánóan) Valójában én sem.
Szidónia: Szeretlek. Te vagy a szerelmem és ebben sose kételkedj!
Fatime: Én is téged. Kérlek ne haragudj, hogy ilyen butus voltam.
Szidónia: Napsugár egy veszélyes lány. De ránk mégsem lehetett hatással.

(Összemosolyognak és megszorítják egymás kezét.)

Fatime: Erős szövetség vagyunk mi ketten.
Szidónia: Még egy kósza napsugárnál is erősebb.


Vége.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése