2014. július 12., szombat

Vass Antónia: Godot-ra vártam (Téma: Függőség)

Szereplők:
Igor
Laci

Üres színpad, a tér közepén a kilencvenes évek klasszikus íves vas mászókája, néhol lepattogzott róla a piros festék. A mászóka tetejéről két férfi lóg lefelé, erősen kapaszkodnak a rácsba. Öltözékük egyszerű festékes munkásruha. A függöny szétnyílása után egy ideig csend van, Igor csak akkor szólal meg, mikor már-már kínossá kezd válni a cselekménytelenség.

IGOR  Ez olyan, mint a Godot.
LACI  A mi?
IGOR  Tudod, amikor várnak.
LACI  Mire várnak?
IGOR  Hát Godot-ra. Nem olvastad?
LACI  Nem. Nem szoktam olvasni.
IGOR  Kár, pedig érdemes.
LACI  Miről szól?
IGOR  (elgondolkodva) Igazából semmiről.
LACI  Akkor minek olvasnám?
IGOR  Hát csak úgy. Műveltség. Mint a foci.
LACI  A 7:1-re gondolsz?

IGOR  Milyen hétegy?
LACI  Hát a múltkori foci. Arról volt szó.
IGOR  Nem beszéltem a fociról.
LACI  Dehogynem, az előbb mondtad, hogy…
IGOR  Godot-ról volt szó. Olyanok vagyunk, mint azok. Nincs életünk.
LACI  Nekem van. Csodálatos életem van.
IGOR  Komolyan? Sosem mesélted.
LACI  Mert nem találkoztunk sűrűn azelőtt. Volt egy feleségem, Klára. Majdnem lett egy gyerekünk is.
IGOR  Miért csak majdnem?
LACI  Mert nem én vagyok az apa.
IGOR  Ez húzós ügy, komám… nagyon húzós. Nekem van egy fiam. Igornak hívják, mint engem. De az anyjára ütött.
LACI  Tanul még?
IGOR  Dehogy, már végzett. Most a vasútnál van, kalauz.
LACI  Az szép szakma. Én pilótának készültem, aztán a szénbányában kötöttem ki.
IGOR  Az se rossz végül is.
LACI  Nem fizetik meg. Félévi béremmel tartoznak.
IGOR  Az húzós ügy, komám… nagyon húzós.
LACI  És te? Van munkád?
IGOR  Leszázalékoltak. Egy gyárban dolgoztam, mint termelési szaktanácsadó.
LACI  Tehát műszakvezető.
IGOR  Valami olyasmi. De a korrupció, komám, afölött nehéz szemet hunyni. (szünet, elgondolkodnak)
LACI  Sötétedik.
IGOR  Még világos van.
LACI  De a nap mindjárt lemegy. Ilyenkor végeznék a bányában. Jó is az, a többiekkel beülni egy sörre meló után. A Kis Csuli volt a törzshelyünk.
IGOR  Ott voltunk egyszer Igorral. Na, ebben az egyben rám ütött! Literszámra issza a sört.
LACI  Na-na! Csak mértékkel. Én mindig azt mondom: hagyj holnapra is!
IGOR  Egyszer élünk, komám. Robotolsz a gyárban, osztod az észt, aztán iszol. Ez az élet körforgása, én azt mondom.
LACI  Láttam már egy-két embert belehalni ebbe, nem szép halál ez akkor sem. (szünet)
IGOR  Tényleg sötétedik, haza kéne menni.
LACI  Engem nem vár senki. Klára elköltözött Petivel, azóta pedig… nos, nincs senkim.
IGOR  Mi ma étterembe mennénk családostul. Ma van a házassági évfordulónk, gondoltam, ünnepeljük meg.
LACI  Gratulálok! Hányadik?
IGOR  Kereken húsz éve. Lehetne több, de kicsit félreszerveztük anno. Tudod, hogy van ez: az ember a legjobbat szeretné, aztán két szék között a padlóra.
LACI  Nálunk minden rendben volt, bár már előtte is mondták a haverok, hogy „Te, Laci, ezzel a Klárával valami nem stimmel”. Mondtam, hogy meg vagytok ti húzatva, most attól, hogy vörös hajú, és egykilencven, még lehet rendes háziasszony!
IGOR  Nem sejtettél semmit?
LACI  Nem én! Csak később mondta el, amikor egyszer előbb értem haza. Kérdeztem, miért pakol a bőröndbe. Azt hittem, meglepetésút, vagy utónászút, vagy tudja fene. Ő pedig csak megrántotta a vállát, hogy neki ez nem megy, és hogy Ervint szereti. Aztán elment. Te, nekem nincs is Ervin nevű ismerősöm!
IGOR  Ne bánd, komám! Nem szeretett az téged. (szünet)
LACI  (felnéz a korlátra) Talán mégis menjünk haza.
IGOR  Én mondtam neked.
LACI  Mit?
IGOR  Hogy az UHU erős ragasztó. (sötét)


Vége

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése