2014. július 12., szombat

Vass Eszter: Függőség (Téma: Függőség)

– avagy Ki a legszebb Királynő?

Szereplők:
Királynő – királynő
Bolond – bolond
Arika – udvarhölgy
Katalin – udvarhölgy
Loretta – udvarhölgy

(Helyszín: Egy királyi palota királynői szobáját látjuk. A szobában egy ágy, egy szekrény és egy álló tükör látható. A királynő a színes üvegablak előtt áll, háttal a közönségnek. Egyszer csak hangosan elkezd kiabálni.)

KIRÁLYNŐ: Bolond, bolond hol vagy?  Gyere ide azonnal!

(Halljuk, hogy valaki futva közeledik, majd oldalról egy ajtón bejön egy színes ruhába, csörgős cipőbe és sapkába bújtatott apró termetű emberke.)

BOLOND: Itt is vagyok, Úrnőm!

(Mélyen meghajol.)

KIRÁLYNŐ: Bolond, mikor lesz a nagy estély?
BOLOND: A szomszéd királynál?
KIRÁLYNŐ: (felháborodottan) Hát milyen nagyestély lenne nekem ennyire fontos!
BOLOND: Elnézést Felség! (meghajol) Természetesen, Felség! A jövő szombaton lesz.
KIRÁLYNŐ: (bólintva) Bolond, hívasd ide a három udvarhölgyemet és a varrónőt, ruhapróba következik!
BOLOND: (megrázza a fejét) Jaj ne!
KIRÁLYNŐ: (értetlenül) Mit mondtál, Bolond?
BOLOND: Azt mondtam Úrnőm, hogy megyek!

(Bolond elmegy. Királynő a tükör elé áll, mely az ablak mellett helyezkedik el, és még mindig félig oldalt van a közönségnek.)

KIRÁLYNŐ: Vajon melyiket fogják választani? Melyik szín áll jól nekem? Talán a borvörös? A halványlila? Vagy a nefelejcs kék? Kinek a fejével játszok én a mai nap?

(Bolond visszatér.)

BOLOND: Úrnőm, te vagy a legszebb királynő! Kérlek, had válasszak én neked ruhát!
KIRÁLYNŐ: (felnevet) Bolond, mit értesz te a divathoz, mikor most is úgy nézel ki, mint egy paradicsommadár?
BOLOND: Felség, engedd meg nekem, hogy az igazat mondjam! Felséged a leggyönyörűbb királynő a kontinensen!
KIRÁLYNŐ: Vigyázz mit beszélsz Bolond, mert könnyen arra a sorsra juthatsz…!
BOLOND: (kicsit megijedve) De hát Felséged nem küldhet megint egy ártatlan….!
KIRÁLYNŐ: Csend legyen! (kezével legyint egyet) Hát minek nézel te engem? Hogy csak én egy ártatlan…? (megbántva) Hát nem értesz a játékhoz, te Bolond?
BOLOND: Ahogy óhajtja, Felséged, szólok a három új udvarhölgynek.

(Bolond megint el.)

KIRÁLYNŐ: Mennyi gond van állandóan ezzel a Bolonddal. Most azonnal a fejét vétetem! (kicsit megnyugodva) Nem, nem lehet. Kell, hogy valaki engem is elszórakoztasson. De mégis! Nem az én hibám, ami történik! A Bolond az, ki mindig rosszat választ! Én nem tehetek semmiről. (újra kinéz az ablakon) És mivel én lennék eme kis ország úrnője, hát hogy vonhatnám magamat személyesen felelősségre?

(Nyílik az ajtó. Belép a három udvarhölgy: Arika, Katalin és Loretta.)

BOLOND: Beljebb, hölgyeim, beljebb!

(Kezével jelzi az udvarhölgyeknek, hová álljanak, ahogy betessékeli őket az ajtón. A három hölgyön látszik, hogy nagyon meg vannak ijedve.)

KIRÁLYNŐ: Drága udvarhölgyeim! (Nem néz rájuk, hanem újra beáll a tükör elé, még mindig félig háttal a közönségnek) Bár létetek a palotában még nem nagyon meghatározó, se régi, mégis, most nagy feladatot bíznék rátok! Teofil Királynál a jövő szombaton bál lesz. És hogy pártába ne maradjak, a legszebb ruhát kell kiválasztanotok nekem.

(Az ágyra mutat, ahol három ruha látható kiterítve.)

KIRÁLYNŐ: Válasszatok nekem egyet! Aki a legszebbet választja, az megkapja a jutalmát. De ki nem…(gonoszan felnevet) nos, drága udvarhölgyeim, talán nem kell elmondanom, hogy mi fog történni.

(Kezét hirtelen hátranyújtja, jelezvén, hogy így várja a számára kiválasztott első ruhát.)

BOLOND: Arika udvarhölgy, hát kezd a sort te magad!

(Arika odamegy az ágyhoz, és határozott mozdulattal megfogja a nefelejcskék ruhát. Odaviszi a királynőnek, ki magához próbálja. Majd hirtelen ledobja a ruhát a földre, és éktelen dühre gerjed! Tapsol kettőt, és őrök rohannak be a szobába, ahonnan a rémült, riadt udvarhölgyet elcipelik. A másik két udvarhölgy lassan megérti, hogy nagy a tét.)

BOLOND: (ágyra mutatva) Katalin udvarhölgy, te következel!

(Katalin tétován megy oda az ágyhoz, és kiválasztja a halványlila ruhát. A bolond elveszi tőle, és odaadja az úrnőjének.  A királynő egy darabig nézegeti, majd ezt a darabot is ledobja, tapsol kettőt, és az őrök elvezetik a tiltakozó, síró udvarhölgyet.)

BOLOND: (kicsit kétségbeesetten) Loretta udvarhölgy, te következel!

(Loretta udvarhölgynek sok választása nincsen. Egy ruha maradt az ágyon. Felveszi a borvörös ruhát, mely talán kétségtelenül a legjobban áll a királynőnek, majd elindul a királynő felé.)

BOLOND: Drága udvarhölgyem, add nekem a ruhát, had adjam át Úrnőmnek!

(A bolond megindul az udvarhölgy felé, hogy elvegye tőle a ruhát, de Loretta nem adja oda neki, hanem egyenes királynő elé lép. A királynő megrökönyödik a merészség láttán. Loretta pedig a Királynőt nézve szép lassan összetépi a ruhát, és darabokra szakítja. Majd a maradék ruhakupacot átadja a királynőnek, tapsol, és önként elvonul az őrökkel.)

BOLOND: (kétségbeesetten) Engedd meg Felség, hogy segítsek választani…!
KIRÁLYNŐ: Menj el. Elvették az örömömet.
BOLOND: Felség…
KIRÁLYNŐ: (mérgesen) Hagyj magamra, kérlek!
BOLOND: De Felség! Találkoztam a varrónővel, mikor az udvarhölgyekért mentem. Hozta számodra a megfelelő ruhát arany színben! (számon kérően) Hát mire jó mindig ez a színjáték!

(A királynő teljesen letörik, magába roskadva leül az ablak elé.)

KIRÁLYNŐ: Mindig várom, hogy majd dicsérnek, hogy szépnek látnak. Hogy a legszebb leszek, hogy mindig engem igazol vissza mindenki. Erre ezek a pimasz népek nem őszinték hozzám. Az egyetlen örömöm ez volt nekem.
BOLOND: Hogy mindig más udvarhölgye van Felségednek?

(A Királynő hirtelen felpattan.)

KIRÁLYNŐ: Hogy ki a nem megfelelőt válaszolja és választja számomra, annak fejét vétetem! De a pimasz némber önként ment a halálba, és így már az egész nem nyer értelmet számomra! Hogyan fogok így tovább játszadozni?
BOLOND: Felséged szépségét nem az udvarhölgyeknek kellene meghatároznia. Felséged így is gyönyörű és ragyogó.
KIRÁLYNŐ: Neked is a fejedet vétessem, hogy hazudsz? Az igazi vesztes immáron mindig én maradok.

(Magába roskad és sírni kezd. Hirtelen kopogtatás hallatszik az ajtón. A királynő abbahagyja a sírást, és a közönséggel szembefordulva feláll. Az ablakpárkányból elveszi a maszkját és elindul az ajtóhoz, hogy ajtót nyisson. Mielőtt az ajtóhoz ér, a maszkkal eltakarja égési sérülésektől megcsúnyult rút arcát.)


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése