2014. augusztus 28., csütörtök

Acha Diana Flor: Függőség (Narcizmus) (Téma: Függőség)

Szereplők:
IDA                nő, a menopauza kezdeti stádiumában.
FÉRFI            másnapos, idősödő férfi
EGYIK NŐ
MÁSIK NŐ

A 2000-es évek legelején, kora ősszel, reggel 7 óra körül a zebránál. Ida, a két oldalán egy-egy nő és mögötte egy másnapos férfi. Várják, hogy zöldre váltson a lámpa.

IDA               (gondolkodik) Legalább alapozót használhattam volna. Vagy egy kis szempillaspirált. (Balra fordul. Az egyik nőre pillant, majd elnéz. Vissza-visszasandít. ) Bár ahogy elnézem, egyesek helyettem is sminkeltek. Virít a szeme alól a korrektor. A haja is lenőtt. És a körme… Nem elég, hogy rágja, még a lakk is kopik róla. (Jobbra fordul. Felsőbbségesen, leplezetlenül végigméri a másik nőt.)  Szent ég… Úgy néz ki, mint egy madárijesztő. Igazán megfésülködhetett volna… Bár kétlem, hogy javítana a helyzetén. Az arcáról csak úgy mállik az alapozó… Ki vesz fel ősszel ilyen rikító színeket?! Azért megnyugtató, hogy még smink nélkül is jobban nézek ki náluk.

 A férfi köhög egyet. Ida riadtan hátrafordul. Ahogy megpillantja a férfit, visszarántja a fejét.

IDA                 (magában) Ez is, mit bámul?! – Görcsösen kapaszkodik a retiküljébe, idegesen őröl a fogaival. Próbál fesztelennek tűnni, miközben a fogai közt, félhangosan – Ilyen nem létezik… (magában) Nem baj. Majd belenézek egy kirakatüvegbe, hátha maradt valami rajtam a tegnapi sminkből. Micsoda nyomor, az embernél még egy nyamvadt zsebtükör sincsen… Ha szerencsém van, meg tudom igazítani.   (Zöldre vált a lámpa. Ida célirányosan megindul egy kirakat felé. Nem veszi észre, hogy a retikült szorító könyökével meglökte az előzni akaró férfit.)
FÉRFI             Hibbant tyúk!

Ida semmit sem vesz észre, rendületlenül halad a legközelebbi kirakat felé. A férfi átér a zebra túloldalára. A már szépítkező Idára pillant, és megáll mellette.


FÉRFI             (szekántul) Mit nézegeti magát annyira? Úgysem lesz tőle szebb!

Ida végigméri a férfit.

IDA                (magában) Szerencsére igénytelen. (megkönnyebbülten) De magából sem lesz ember, hiába próbálkozik.
FÉRFI             Milyen kis tüzesnek tetszik lenni, csókolom a kezét!

Ida kinyitja a retiküljét. Elővesz egy zsebkendőt. Benyálazza. A kirakatüveg tükrében igazgatja az előző napról maradt festéket az arcán.

FÉRFI             (Gúnyosan, a nőt kifigurázva,  femininen gesztikulálva) Mi a fene… A végén még (túlartikulálva) szalont is nyit…

Ida nem reagál. Elmélyülten szépítkezik.

FÉRFI            A bajszát is most fogja kiszedni? Tudom ám, hogy megy ez… A volt feleségem is minden reggel szedte a bajszát. A szakálláról nem is beszélve….
IDA                (megrökönyödve) Faragatlan disznó! Meg tudom érteni, hogy elvált magától….
FÉRFI            (felháborodva) Még hogy ő vált el tőlem... (Megrázza a mutatóujját.) Nem úgy volt ám, kérem szépen…

Ida először jobbra, majd balra fordítja a fejét, nehogy egyenlőtlenül legyen elmaszatolva az odaszáradt festék.  A férfi néhány másodpercig válaszra vár, majd folytatja.

FÉRFI            Mert tudja, drágaságom, minden a nők hibája. Először illegetik magukat, majd alaposan helyben hagyják az embert…

Ida semmit sem reagál.

FÉRFI            Mondja, kérem, ön hivatásos?
Ida felocsúdik. A hirtelen dühtől összegyűri a kezében lévő zsebkendőt, szembe fordul a férfival és rámordul:

IDA                Hogy merészeli?!
FÉRFI            Jól van, jól van… Nem szégyen az ősi mesterséget űzni! (legyintget a kézfejével) Tudom ám, hogy megy ez… Olykor a volt felségem is…
IDA                (fojtott hangon) Tudja, mit?! Egyáltalán nem érdekel a maga volt felesége, sem pedig az igénytelen, szesztől bűzlő ábrázata! Egyébként meg (gondosan artikulálva) nem vagyok prostituált!
FÉRFI            Ej, de hepciásnak tetszik lenni! Pedig én tudom, hogy megy ez.  (bizalmaskodva) Bizonyára most járt le a munkaideje…
IDA                Az egyetlen dolog, amit tudhat, az, hogy merre van  a legközelebbi kocsma, feltéve, ha még emlékszik rá.
FÉRFI            Jól van már… Nem kell így…
IDA                (a férfi szavába vág) És most legyen szíves, kíméljen meg a további társaságától, mert dolgom van.
FÉRFI            (értetlenkedve) Akkor… még mindig dolgozni tetszik?
IDA                (az órájára néz, rémülten) Édes Istenem…. Elkéstem!
FÉRFI            Melyik sarokra tetszik menni? Ha siet, akkor még odaérhet.
IDA                (felindultan, hadarva)   Fogja már fel végre, hogy nem vagyok kéjnő! Titkárnő vagyok, és már vagy negyedórája elkezdődött a munkaidőm!

FÉRFI            (huncutul) Ééértem már… Szóval kegyed luxusban utazik. Tudom ám, hogy megy ez…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése