2014. augusztus 10., vasárnap

Bihari Viktória: Gyermekálmok

Egy felvonásos vidám gyerekelőadás

Szereplők:

Felnőttek:
Szabó Dénes - földrajztanár
Nagy József - apuka
Nagy Sára - anyuka

Osztály:  4 lány 4 fiú
Nagy Pityu – 11 éves
Faragó Dani – 9 éves
Asztalos Matyi - 7 éves
Vincze Balu – 6 éves
Boldizsár Gréta – 13 éves
Havasi Zsófi – 10 éves
Kelemen Szilvi – 8 éves
Faragó Lili – 7 éves

A felnőtteket és a tanárt a nagyobb gyerekek játsszák.
Díszlet: - sárga közepes nagyságú kavics, székek

Sztori:
Nagy Pityu azt álmodja aranyat talált, osztályteremben vannak, mindenki elmondja, mit kezdene a pénzzel, aztán becsöngetnek és Pityu felébred

(A színpadon egy sorban nyolc szék. A székek üresek, csak Szabó Dénes földrajz tanár és Nagy Pityu van a színpadon, az első sor előtt állnak.)

Nagy Pityu: Tanár úr lenne rám még egy perce?
Szabó Dénes tanár úr: Hát persze fiam!
Nagy Pityu: Dénes bácsinak el szeretném mesélni, hogy a hétvégén a szüleimmel a Hollókőn jártunk. 
Szabó Dénes tanár úr: Az gyönyörű hely Pityu, én is voltam már ott, van ott egy kilátó is, voltál ott?
Nagy Pityu: Igen, persze. A szüleim felcipeltek, de nem a kilátó a lényeg, hanem a sok fa és szikla, kavicsok…
Szabó Dénes tanár úr: Igaz is, te gyűjtöd a köveket igaz?
Nagy Pityu: Igaz Dénes bácsi! És ez az, amiről beszélni szeretnék. Nézze mit találtam, senkinek nem beszéltem még róla, azt hiszem, nagyon értékes lehet. (elővesz a zsebéből egy sárga követ és Dénes bácsi kezébe teszi)
Szabó Dénes tanár úr: Hát Pityu, ez bizony értékes darab, hol találtad?
Nagy Pityu: Én csak néztem a hatalmas sziklákat, és egyszer csak láttam valami csillogót. Oda nyúltam a kezemmel, megfogtam és letörtem ezt az aranydarabot.
Szabó Dénes tanár úr: Csak ez a része csillogott?
Nagy Pityu: Igen, a többi szikla volt, de ez arany, ugye hogy arany?
Szabó Dénes tanár úr: Ez nagyon is arany! Gratulálok Pityu, magam sem értem hogy kerülhetett oda, de ez az a kis tiszta arany olyan sokat ér, hogy minden álmod valóra válthatod belőle. Mindent megkaphatsz, amire vágysz!

(Visszaadja Pityunak a követ és kimegy, Pityu egyedül marad, leül a nézőtérről nézve baloldali legszélső székre, és nézi a sárga követ.)

Nagy Pityu: Szóval mindent, mindent megkaphatok! Soha többé nem kérek zsebpénzt apától! Ezután ő fog tőlem kérni!

(Bejön az osztály, helyet foglalnak Pityu mellett a székeken, ahogy helyet foglaltak, abban a sorrendben szólalnak meg.)

Faragó Dani: Rólam se feledkezz el, én vagyok a legjobb barátod!
Nagy Pityu: Kaphatsz te is belőle!
Faragó Dani: Szerinted mennyit érhet?
Nagy Pityu: Dénes Bácsi nem mondott számot, csak azt, hogy minden, minden álmom valóra válhat belőle!
Boldizsár Gréta: Hát, ha a ti álmotok valóra válhat, akkor az enyém is!
Faragó Dani: Mégis mit vennél belőle? Egy új Barbie- házat?
Boldizsár Gréta: Mit nekem Barbie-ház, vennék egy Gréta-házat Olaszországban, a tengerparton!
Asztalos Matyi: Buták vagytok! Ennyi pénzt be kell tenni a bankba. Apukám szerint, 10 év alatt akár a duplájára is nőhet a tőke!
Havasi Zsófi: Én Grétivel értek egyet! Hagyjuk a tőkét és vegyünk egy házat valahol a tengerparton, én a nyáron voltam Korfun, most érné meg házat venni ott!
Vincze Balu: Bank, házvétel. Nem úgy volt, hogy az álmainkat valósítjuk meg a pénzből?
Kelemen Szilvi: Pityu neked mi az álmod?
Nagy Pityu: Az álmom? Hát… jó volna egy új bicaj, a húgomnak is vennék, Vivinek, megtanítanám biciklizni.
Faragó Lili: Ez nagy álom. Én inkább indítanák egy gyerekkönyv kiadót, hogy kiadhassam a regényemet.
Faragó Dani: Én repülőt vennék, és oda utaznék, ahová akarnék, persze családdal!
Asztalos Matyi: És dolgoznunk sem kellene, ha hallgattok rám, és betesszük a bankba, a kamatokból megélhetnénk!
Havasi Zsófi: Matyi szerinted elég lenne a kamat egy szálloda beindításához? Amióta az eszemet tudom, arra vágyom, hogy egy szállodát irányítsak!
Asztalos Matyi: Hát persze! Ebből a pénzből minden kijön minden, minden álmunkat valóra válthatjuk belőle!
Kelemen Szilvi: Az nagyszerű lenne, anyukám isteni túros rétest süt, lehetne a szakácsnő a szállodádban!
Havasi Zsófi: Hát persze, örülnék neki, én is imádom anyukád réteseit!
Vincze Balu: Ha Zsófi és Szilvi kaphat egy szállodát, akkor én egy hatalmas földet kérek.  Én ugyanis szőlőtermesztéssel szeretnék foglalkozni! Borász leszek!
Nagy Pityu: Csak lassan, felírom a kívánságokat, menjünk sorba végig! (elővesz a zsebéből tollat és papírt)
Nagy Pityu: Magamnak veszek egy szigetet a Karib-tengeren, és én leszek az új Karib-tenger kalóza. (írja)
Faragó Dani: Ez jó terv Pityu! Majd a magánrepülőmmel meglátogatlak!
Asztalos Matyi : Mert a repülőd a tengeren is le tud majd szállni?
Faragó Dani: Hát persze! Ez egy olyan repülő lesz, ami az égen repül, a vízen úszik, és a földön nagyon gyorsan megy!
Vincze Balu: Én egy kis-nagy földdel is beérem. Persze további pénz is kell, hogy vehessek egy borospincét, plusz a bortermesztéshez is tőkére van szükség.
Nagy Pityu: Földön-égen- vízen járó repülő, borászathoz föld, plusz pénz. (Írja.)
Boldizsár Gréta: Gréti- házat mindenhova! Akarok Amerikába, Franciaországba, Görögországba, és Indiába egy házat!
Havasi Zsófi: A házunkkal szemben van egy nagy ház, ami kissé el van hanyagolva, de ha felújítanánk, gyönyörű otthonos szálló lehetne!
Kelemen Szilvi: Mi most nehezen tudjuk fizetni a házunk részleteit, arra kellene pénz, meg szeretnék egy kistesót, ahhoz is pénz kell!
Asztalos Matyi: Már megbocsáss, de a kistesók nem pénzből készülnek!
Kelemen Szilvi: De az enyém abból készülne, mert anya folyton azt mondja, ha lenne pénzünk, részt vehetne egy programban, ahol adnának anyának kisbabát!
Nagy Pityu: Írom: Grétinek házak, Zsófinak szálloda, és Szilvinek házhoz és kisbabához pénz.
Faragó Dani: Pityu, lehetne még egy kérésem?
Nagy Pityu: Persze, mond, írom!
Faragó Dani: Szeretnénk újra a nagypapámmal horgászni!
Nagy Pityu: És ebben a pénz hogy segíthetne, vegyek horgászbotot?
Faragó Dani: Nem, ő már meghalt, ez nem segítene.
Boldizsár Gréta: Van, ami pénzen nem megvehető!
Kelemen Szilvi: Mint, amikor anyával együtt sütjük a rétest!
Asztalos Matyi: Vagy, amikor apa megdicsér, mert gólt rúgtam a suli meccsen. Tudjátok, nekem az az álmom, hogy apám büszke legyen rám!
Havasi Zsófi: Az volt, én láttam, hogy csillogott a szeme, amikor berúgtad a gólt!
Faragó Lili: A könyvkiadónak sem venném még hasznát, csak kis novellákat írok. Azt hiszem, még várnunk kellene az álmaink megvalósításával.
Faragó Dani: Igazad van Lili! A magánrepülőmnek, mikor munkába járok már, sokkal nagyobb hasznát venném!
Vincze Balu: A borászat is várhat, amég elvégzem hozzá az egyetemet!
Nagy Pityu: Itt ez a kő, és a sok pénz! Nem akartok semmit venni belőle? Gréti, mi lesz a Gréti házakkal?
Boldizsár Gréti: Az igazság az, hogy én a kis Velencei házunkban is nagyon jól érzem magam. Csak azért akartam külföldön házakat, hogy dicsekedni tudjak nektek. 
Havasi Zsófi: Tudom azt mondtam Spanyolország remek! De igazából csak anyával voltunk Balatonon kettesben nyaralni, mert apa dolgozott, nekem meg végig hiányzott a papám.
Faragó Dani: Tegyük be a bankba és hagyjuk kamatozni! Ahogy Matyi mondta!
Vincze Balu: Akkor aztán minden, minden, minden álmunk valóra válhat majd a pénzből!
Asztalos Matyi: Ha akarjátok, megkérdezem apukámat, melyik bankot ajánlja.
Boldizsár Gréta: Azt megköszönnénk Matyi!

(Dénes bácsi fejét fogva berohan a széksor elé, körbenéz, majd felkiált)

Szabó Dénes: Édes istenem, holnap bezárják az iskolát, mi lesz velem?
Nagy Pityu: Mi történt Dénes bácsi?
Szabó Dénes: Pityukám, képzeld! Ma behívta a tanári kart az igazgató, hogy az önkormányzattól egy iskolafelügyelő, és megállapította, hogy az iskola rossz állapota miatt, holnaptól nem folytatódhat a tanítás, ki tudja meddig, mert nincs pénz a felújítási munkákra.

(Faragó Dani és Havasi Zsófi egyszerre felkiált)

Faragó Dani és Havasi Zsófi: Éljen!
Vincze Balu: Na de várjatok, ha nem lesz iskola, hogy végezzük el az általánost, hogy megyünk középiskolába, hogy megyünk egyetemre, és én hogy leszek borász?
Asztalos Matyi: Az iskola fárasztó, de a tudást, amit megszerzünk, nem veheti el tőlünk senki!
Havasi Zsófi: Matyi honnan vagy te ilyen okos?
Asztalos Matyi: Ez Apukám mondása.

(Szilvi feláll és odamegy Dénes bácsihoz és leülteti a saját helyére.)

Kelemen Szilvi: Dénes bácsi tessék leülni, talán még nincs minden veszve!
Kelemen Szilvi: Pityu talán segíthetnék Dénes bácsinak is valóra váltani az álmát!
Boldizsár Gréta: Dénes bácsinak a tanítás volt az álma?
Szabó Dénes: Igen gyermekem, mindig arra vágytam, hogy földrajzot tanítsak, és egy napon igazgató legyek, tavaly már majdnem kineveztek.
Faragó Lili: Dénes bácsi ne tessék feladni, talán egy nap Ön lesz az igazgató!
Havasi Zsófi : Ami azt illeti, nekem van is egy ötletem ez hogyan lenne lehetséges. Pityu ide jönnél? Az osztály beszélni szeretne veled!

(Mindenki feláll a széksor elé áll Pityu van középen, az osztály félkör alakban áll Pityu mögött.)

Havasi Zsófi: Figyelj Pityu, nekünk most nincs szükségünk a pénzre! Mi lenne, ha az aranyból Dénes bácsi álmát váltanánk valóra?
Nagy Pityu: Hogyan? Adjak pénzt az iskola felújítására?
Havasi Zsófi: Igen, adj pénzt Dénes bácsinak így ő lesz a megmentő, aki pénzt szerzet a felújításhoz, és kinevezik majd ezért igazgatónak.
Asztalos Matyi: Gondolj, csak bele, egy épület mindig jó pénzbefektetés!
Faragó Dani: A következő matematika versenyt rólad neveznék el.
Vincze Balu: Nagy István matematika verseny!
Nagy Pityu: Inkább tornaversenyt nevezzenek el rólam.
Boldizsár Gréta: Talán még szobrot is kapnál, te lennél az iskola hőse!
Havasi Zsófi: És te diktálhatnád a szabályokat!
Kelemen Szilvi: Soha többé nem lenne spenót!
Faragó Lili: Csak sütemények! Bevezethetnéd a mindennapi desszertet az iskolai ebéden!
Faragó Dani: Ó Pityu gondold meg, a felújításkor megháromszorozhatnánk a focipálya méretét is!
Boldizsár Gréta: Mindenki álma valóra válhatna!
Kelemen Szilvi: Pityu ez csak rajtad múlik!
Nagy Pityu: Nem is tudom…

(A gyerekek kimennek, csak Pityu marad, leül egy székre, odahúzza a mellette levő széket is és lefekszik szemét becsukva, alvásra készül. Páran odahajolnak hozzá és a fülébe suttognak, Pityu minden mondatot elismétli, amit mondanak neki.)

Havasi Zsófi: Nagy István tornaterem!
Asztalos Matyi: Egy épület mindig jó befektetés!
Vincze Balu: A menzán minden nap süteményt ennénk!
Faragó Lili: Mindenki álma valóra válhatna!
Szabó Dénes: Segíts Pityu, benned van minden reménységem!

(Mind kimennek, bejön Nagy Sára, leül Pityu mellé és elkezdi simogatni Pityu fejét, aki álmában beszél.)

Nagy Pityu: Nagy István tornaterem, egész alakos szobor, menza helyett cukrászda. 
Nagy Sára: Pityu, kisfiam ébredj fel, kész az ebéd! (Pityu felébred, kinyitja a szemét és felül)
Nagy Pityu: Ó anya azt álmodtam, hogy volt egy nagydarab aranyam, és az osztályban mindenki álmát valóra tudtuk belőle váltani, de aztán úgy döntöttünk, Dénes bácsinak segítünk, hogy igazgató legyen, mert az iskola karbantartására kellett a pénz. És a többiek győzködtek, hogy adjam neki, hogy szobrot állítanának és versenyeket neveznének el rólam. A tornaterem háromszor nagyobb lenne és a menzán mindennap süteményt ennénk!
Nagy Sára: Szép álom volt!
Nagy Pityu: Olyan kár, hogy igazából nincs aranyam, amiből mindenki álmát valóra válthatnám!
Nagy Sára: Nos, ha ez számít, az én álmomat már valóra váltottad!
Nagy Pityu: Mi volt az álmod anya?
Nagy Sára: Hát, te, kisfiam! Mindig rólad álmodtam!
Nagy Pityu: Ó anya, álmomban annyi pénzem volt, de én csak egy biciklire vágytam. Meg, hogy a Karib-tenger kalóza legyek, de már egy biciklinek is örülnék!
Nagy Sára: Nos, ez talán nem sokáig lesz álom. Pár nap múlva itt a szülinapod, a bicikli már a pincében vár!
Nagy Pityu: Akkor az álmok mégis valóra válnak!


Vége.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése