2014. augusztus 24., vasárnap

Vas Ágota: Kritika (Téma: Kritika)

Szereplők:
- idős ember
- sötétből jövő hang

Helyszín:
Egy régi bútorokkal berendezett szoba, ahol csak egy gyertya fénye ad világosságot.

Idős ember (papírról olvasva): Szép este van, talán itt az ideje, hogy összegezzem és elmeséljen önöknek hogy mi is az, amit eddigi életem során megtanultam.

Hang: Nem mintha annyi tapasztalatban lett volna részed!

Idős ember: Csend legyen, most valami fontosat akarok megosztani mindenkivel, aki itt összegyűlt.

Hang (cinikusan): Mert gondolod, hogy az, amit te megtapasztaltál, az fontos lehet másnak? Honnan veszed, hogy érdekli őket egyáltalán?

Idős ember: Egy idős ember vagyok, aki sokat látott és sokat megélt már, sokan örömmel veszik az ilyen ember tanácsait.

Hang: Olyan tanácsokat, amik már lehet nem is igazak a mai helyzetre, amivel már lehet, senki sem tud azonosulni?

Idős ember (kissé idegesen): Miért nem hagyod inkább, hogy gyakoroljam a beszédem, csak feleslegesen beszélsz, és teljesen fenn tartasz.

Hang (meghökkenve): Én tartalak fel? Már nem azért, de te figyelsz folyton arra, amit mondok.

Idős ember: Azért mert egyfolytában itt duruzsolsz a fülemben. De most végre elkezdem. Olyan férfi vagyok, aki sok mindent látott, látott háborút, jólétet, szegénységet, és azt, ahogy az egész világ megváltozik körülötte. Alkotni akartam világéletemben, azt hogy legyen valami, amit megoszthatok önökkel ma este, így az egész életemet arra tettem fel, hogy elég tapasztalatom legyen, amit átadhatok.

Hang: És nézd meg hova jutottál? Se feleség, se gyerek, most is egyedül vagy, és saját magaddal beszélgetsz.

Idős ember: Épp egy beszédet próbálnék, ha hagynád.

Hang: Nem hagyom, hogy elnyomj, én igenis itt vagyok, és mindent jobban tudok, mint te. Hogy miért? Mert minden egyes pillanatodban ott voltam, azért mert te én vagyok, és hiába próbálsz elcsitítani mindig meg fogsz hallani, mert az én szavamat nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Idős ember: De igenis lehet. Te nem én vagy, ha nem az az én, akit már rég eltemettem, aki azt hitte, hogy nem értékes, és felesleges teremtmény. Terád én már soha többet nem hallgatok, most végleg megszabadulok tőled és soha többet nem engedlek vissza. Értékes ember vagyok és téged is lecseréllek értékes gondolatokra.

A férfi feláll, a szoba kivilágosodik és egy kést dob neki a tükörnek, ami vele szemben volt egész végig, majd végignézi, ahogy a tükörképe ezer darabra törik szét. Ezután a férfi megrázza magát, kisimítja az ingét és visszaül a helyére, ahol tovább készíti a beszédet.

Idős ember: Nos, talán az lesz a legegyszerűbb, ha rövidre fogom. A legnagyobb kritika mindig magunkkal szemben van. De hosszú életem során megtanultam, hogy elég olyan ember van körülöttünk, akik szívesen megteszik ezt helyettünk. Úgyhogy a legbölcsebb dolog, amit tehetünk az az, hogy meghagyjuk nekik, ezt a számukra kellemes tennivalót, még mi békére lelünk önmagunkkal.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése