2014. szeptember 7., vasárnap

Vass Eszter: Csoda (Téma: Csoda)

Szereplők:
BOSZORKÁNY – boszorkány
HERCEG – herceg
KIRÁLY – király

(Helyszín: Egy kastély belső tróntermében vagyunk, ahol a trónon egy király ül, korona van a fején, és vörös palást veszi körbe. A király trónja előtti lépcsőn lehajtott fejjel egy fiatal fiú térdel, hercegi öltözékben.)

KIRÁLY: Miért tetted ezt, fiam?

(Hangja visszhangzik a teremben. A herceg nem válaszol, csak továbbra is lehajtott fejjel térdepel.)

KIRÁLY: (mennydörögve) Válaszolj nekem azonnal!

(A fiú lassan felnéz az apjára. Szemében a megingathatatlan hit.)

KIRÁLY: Nem mered elmondani, miért tetted? Ha bűnös vagy, nem számít, hogy a fiam vagy, felelni kell a tetteidért! Mit fog gondolni a népem? Beférkőzött közénk az árulás?
HERCEG: Nem árultalak el apám.

(A király felhorkant.)

KIRÁLY: Hogy mondhatsz ilyet! Amit tettél a népemmel! Varázslatot alkalmaztál közöttük!
HERCEG: Én csak megmutattam nekik az utat.

(A király idegesen felpattan a trónszékről.)

KIRÁLY: A nép azért van, hogy szolgáljanak minket! Ha elhiteted velük, hogy ők vannak értünk, mi pedig értük, akkor felborul minden! Követelőzni fognak, és többre vágynak! Nem tisztelik királyukat! Ezt nem engedhetem meg! A népet tudatlanságban kell tartani, hogy a mi hitünk határozza meg őket! És te elárultál ebben engem!

(A király elkezd fel-alá járkálni a teremben. Még türtőzteti magát.)

HERCEG: (szinte suttogva) Kitartok a hitem mellett apám.
KIRÁLY: Egyedül te erre nem vagy képes! Mondd el, hogy ki segített neked?
HERCEG: Nem tehetem.
KIRÁLY: (üvöltve) Mondd meg, vagy most azonnal a fejedet vétetem!

(A herceg újra lehajtja a fejét, de néma marad. A király nem tudja, hogy mitévő legyen, mikor a terembe belép egy bottal járó öregasszony, rongyos ruhákba öltözve. A király megijed, mikor meglátja.)

KIRÁLY: Távozz innen, de azonnal!

(De a boszorkány csak megy tovább a trón felé.)

KIRÁLY: (rémülten) Azonnal távozz innen! Hívni fogom az őrséget!
BOSZORKÁNY: Hívhatod őket. Tudod, hogy nincs hatalmuk felettem.
KIRÁLY: (ujjal mutogatva a boszorkányra) Te! Te vagy a bűnös, hogy a fiam ezt tette! Elárult engem!
BOSZORKÁNY: A fiadnak ez volt a küldetése. Én csak megmutattam neki az utat.
KIRÁLY: Ez nem útmutatás. Bosszút akarsz állni rajtam.
BOSZORKÁNY: Nem a büntetést szabom rád, hanem utat mutatok annak, ki nálad is becsesebb.
KIRÁLY: (felhorkant) Kinek becsesebb? A népnek?
BOSZORKÁNY: Neked kellene, hogy az legyen!

(A király elgondolkozva néz a boszorkányra, és újra fel-alá kezd el járkálni a teremben. Néha megáll, és ránéz a fiára, aki még mindig lehajtott fejjel térdepel. A király egyszer csak elkiáltja magát.)

KIRÁLY: Őrség!

(Két katona fut be kintről a terembe.)

KIRÁLY: Vigyétek a fiamat a tömlöcbe!

(A herceg nem tiltakozik, elvonul a két őrrel. A boszorkány mérgesen néz a királyra.)

KIRÁLY: Ne nézz így rám, nincs jogod ítélkezni. Vigyázz a szavaidra, ha szólni szeretnél, mert te is könnyen az ő sorsára kerülhetsz!
BOSZORKÁNY: Ej, királyom, hogy kerülhetnék én az ő sorsára? Azért jöttem, hogy a fiad után felnyissam a te szemed is!
KIRÁLY: (megrökönyödve) Az én szememet?
BOSZORKÁNY: Engedd meg, hogy elmeséljek valamit, amit úgy látszik, már elfelejtettél. Régen történt. Huszonegy éve egy férfi könyörögve jött a kunyhómhoz és azt kérte, hogy csodát tegyek vele. Felesége kiveti magából az elvetett magot, és az ország stabilitása így veszélybe kerülhet. Csak a csoda, mi megmentheti őket. Megígértem neki, hogy segítek. De cserébe kértem is valamit. Hogy a nép sorsa jobbra fordulhasson, ha itt az ideje.

(A király döbbent némasággal hallgatja a boszorkányt.)

BOSZORKÁNY: És egy nap, nem is olyan régen, egy fiú jött a kunyhómhoz egy katonai őrjárat alkalmával. Azt a parancsot kapta, hogy távozásra bírja a benne lakó öregasszonyt. Az apja parancsát követte, kiben vakon megbízott.

(A király közelebb lép a boszorkányhoz.)

BOSZORKÁNY: Hát kérdem én királyom, mit vétettem ellened?
KIRÁLY: Féltem, hogy beváltod az ígéretedet, és követeled tőlem, hogy a népem sorsáért többet tegyek.
BOSZORKÁNY: És nem akartad megtenni?
KIRÁLY: (lehajtja a fejét) Én nem adhatok többet.
BOSZORKÁNY: Nem akarsz, vagy nem adhatsz többet?
KIRÁLY: (mérgesen) Nem tartozok neked elszámolással! Ki vagy te, hogy kérdőre vonj engem?
BOSZORKÁNY: Csak annyit mondok neked, hogy emlékezz a csodára, melyet kértél tőlem. Én teljesítettem az ígéretem, most te következel.
HERCEG: Ellenem fordítottad a herceget!
BOSZORKÁNY: Nem királyom. Csak betöltetem vele a küldetésemet. A csodának ára van. És te hajlandó voltál fizetni. Én pedig most kérem érte a jussomat. Engedd, hogy a fiad a saját akarata szerint cselekedjen, és bízz abban jobban, kinek az életéért ennyit könyörögtél. Nem hiába volt a csodában részed.
KIRÁLY: Elgondolkodtatnak a szavaid boszorkány! De még mindig nem tudom, mit higgyek el belőle!
BOSZORKÁNY: Egyet mondok neked! A csodának létrejöttét én segítettem. De a csodát is én tudom elvenni tőled. Csak rajtad múlik, hogy még egyszer hajlandó vagy-e a fiad életéért megtenni mindent.
KIRÁLY: A fiam élete az én hitvallásom ellen szól! Hogy engedhetném ezt meg neki, hogy a népet ellenem fordítsa, és a végén még letaszítsanak a trónról?
BOSZORKÁNY: A döntés a te kezedben van. Dönts hát bölcsen.
KIRÁLY: A fiam élete legyen a tét?
BOSZORKÁNY: Nem királyom. A te gőgöd vagy a te csodád.
KIRÁLY: Hagyj magamra, döntenem kell!

(A boszorkány továbbra is a király előtt áll. Nem biztos benne, hogy a király megértette a mondandóját.)

KIRÁLY: Távozz már a szemem elöl!
BOSZORKÁNY: Megértem a haragod. De többet már nem segíthetek rajtad. Most rajtad a sor, hogy törlessz.

(Azzal a boszorkány megfordul, és szép lassan elhagyja a tróntermet. A király magába roskadva leül a székére, és a kezébe temeti az arcát, majd egy kis idő múlva látszik rajta, hogy döntésre jutott.)


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése