2014. október 28., kedd

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: A félelem (Téma: Félelem)

Helyszín: Dr. Phillips idegorvos rendelője. Dr. Phillips középkorú férfi fehér orvosi köpenyben.  

Dr. Phillips: „A félelem egy sokrétű dolog. Mindenki mástól fél. Van, aki a pókoktól, van, aki a kígyóktól, van, aki a magasságtól, van, aki a vihartól. Van, aki a tűztől, és van, aki a víztől. Van, aki a haláltól, és van, aki a betegségektől. Van, aki a vértől, egyesek pedig a fegyverektől vagy az őrültektől. Mindannyian félünk valamitől. Még az is fél, aki nem mutatja ki, vagy nem beszél róla, mert szégyelli. A félelem egy természetes dolog, ami olykor fura módon nyilvánul meg.
Én, személy szerint, a hülyeségtől félek. De attól nagyon. Számomra nincs is annál ijesztőbb élmény, mint amikor egy hülye emberrel találkozok – és itt nem a szimpla hülye emberre célzok, aki azt hiszi, a bögre és a csésze ugyanaz, aki összetéveszti a kancsót a virágvázával, és aki azt gondolja, a lekvár és a dzsem két egymástól különböző étel. Én a végtelenül hülye emberre gondolok, akiket elég, ha meglátok, máris elfog a menekülő érzés, mint amikor spenótszagot érzek a levegőben. A probléma az, hogy a hülye embereket – sajnos – nem lehet úgy felismerni, mint a romlott kaját. A legtöbb hülye ember teljesen normálisan néz ki, még a röntgenszemű Superman se mondaná meg róluk, hogy azok. Ahhoz, hogy rájöjjön valaki, hogy egy hülyével áll szemben, először beszélgetnie kell vele, ami egy antiszociális ember számára kész gyötrelem. Általában az első pár mondatból még nem derül ki, hogy a kommunikációs partnere nem teljesen beszámítható. Ehhez alaposabb vizsgálat szükséges, összesen úgy 15-20 perc, mikor elkezd gondolkozni: ez viccel, vagy színleli a hülyét, vagy tényleg ilyen hülye? Ha az iménti kérdés bárhol, bármikor felmerülne önben, a saját érdekében azt tanácsolom, hogy hagyja el a terepet, de rögtön. Nekem elhiheti, abból nem lehet baj, ha faképnél hagy egy akár csak halványan, de hülyének nevezhető illetőt. Legfeljebb utólag kiderül, hogy tévedett, és egy hétköznapi, normális emberrel van dolga. Bár ez elég ritka. Velem még sosem fordult elő.
Életem során sok hülye emberrel találkoztam, de elvitte a prímet az, aki a zebrát csíkosra festett lónak hitte, és az, aki szerint a Milka csomagolásán szereplő lila tehén valóban létezik.
Lehet, hogy őrültnek tűnök, amiért ilyen értelmetlen dolgokról beszélek, de bizton állíthatom, hogy nem vagyok az. Bár, előfordulhat, hogy mégis. Hiszen minden ember őrült egy kicsit, nem igaz? De a hülyék egy külön lapra tartoznak. Számukra a világ szabályai nem érvényesek, ők az istenük által teremtett világukban élnek, kinek neve: Főhülye. Őszintén sajnálom ezeket az embereket, amiért ilyen végtelenül hülyék, de a leginkább magamat sajnálom, amiért el kell viselnem őket. 
Ez nem kitalált dolog. Ilyen tényleg létezik, hogy valaki a hülyéktől féljen. Itt vagyok például én. Világéletemben okos egyénekkel voltam körülvéve, kiknek hozzám hasonlóan magasan 100 felett volt az IQ-juk, ennek ellenére nem egyről elmondhatom, hogy kritikátlanul nehéz eset volt, azaz hülye. A hülyeség sem kor, sem IQ függő. Aki hülye, az hülye, és azon senki sem tud segíteni.
Félek a hülyéktől. Nagyon félek. És, hogy miért? Egyszerű. Mert attól félek, hogy én is olyan leszek, mint ők. Nem akarok hülye lenni. Amikor egy ilyennel beszélek, megrémiszt a határtalan hülyesége, amiket állít, és az, hogy mindezt olyan komolyan gondolja, mint Newton, amikor megalkotta a gravitáció törvényét. A hülyék tényleg elhiszik, amit mondanak, és nekik ez olyan természetes, mint nekem az, hogy a késéseim száma egyenesen arányos a főnököm általi elbocsátás valószínűségével. Érthető, nem?
A hülyék félelmetesek. És a legijesztőbb bennük az, hogy nem lehet őket elkerülni. Ha leugrok a sarki fűszereshez egy csomag hegyezett zabért, akkor is találkozok velük. Mindenhol ott vannak. Sehová se tudok anélkül eljutni, hogy beléjük ne botoljak. Van ebben valami iszonyú, nem? És a legrosszabb az, hogy egyszer én is közéjük fogok tartozni. Na, ez az én félelmem.”

Asszisztens: Dr. Phillips? Megérkezett a 9 órás ügyfél.

Dr. Phillips: Melyik is az? Amelyik da Vincinek mondja magát, vagy az, amelyik Mona Lisának?

Asszisztens: Nem, doktor úr, ez az, amelyik Madonnának képzeli magát. Elég… khm… hiányos az öltözéke. Biztos, hogy fogadni akarja?

Dr. Phillips: Hát persze. Hisz ez a dolgom, nem?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése