2014. október 20., hétfő

Vass Eszter: Utazás (Téma: Utazás)

Szereplők:
DÉNES – középkorú férfi
ADRIÁN – idős férfi
GYÖRGYI – középkorú nő
BARBARA – fiatal lány
BORBÁLA – fiatal lány
MARGIT – idős nő

(Helyszín: Egy képzeletbeli busz üléseit látjuk. A páros üléseken mindenhol csak egy ember ül. Az egyik oldalon a nők, a másik oldalon a férfiak ülnek. A busz motorhangját halkan hallani, ahogy tart valahová.)

DÉNES: Nem számítottam rá, hogy ilyen hamar ítélő bizottság elé kerülök.

GYÖRGYI: Csak a fiam ne felejtsen el.

ADRIÁN: Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy mindent megtettem, mindent kipróbáltam. Nincs olyan, amit megbánnék.

BARBARA: Anyának ennyit kellett segítenünk. Most már egyedül kell boldogulnia.

BORBÁLA: Sokat tanítottunk neki.

MARGIT: Azt hittem, hogy lesz még lehetőségem újra találkozni életem szerelmével. Ha tudom, hogy nem lesz, nem így intézem a dolgokat.

DÉNES: Sok lehetőséget elhalasztottam. Épp egy tárgyalásra siettem. Ha előre tudom, hogy felesleges lett volna, talán lassabban megyek.

GYÖRGYI: Vajon az apja keres új anyukát neki? Vajon mesél majd rólam? Miért nem élvezhettem a pillanatot tovább?

ADRIÁN: Ha valamiért elítélnek, akkor az csak a sok nő miatt lesz. Pedig, hej de jó volt igazán kurtizánnak lenni.

BARBARA: Mi tudtuk, hogy anyának lesz új gyereke. De most nem két lány, egy kisfiú. Vajon felkészítettük anyát megfelelően?

BORBÁLA: Nemrég született. Anyának idő kell a találkozáshoz. Tudom, hogy minket nem felejt, de miattunk erősebb lesz.

MARGIT: Talán nem kellett volna feleség maradnom végig. Nem is voltam boldog. Lehet, azt fogják kérdezni, nem a boldogság az egyik fő cél?

DÉNES: Arra gondoltam, hogy a tárgyalás után lassítok. A családom hiányolt, kevés időt töltöttem velük. Talán jobban kellett volna azokat a dolgokat értékelnem, melyek nem pénzért megvehetőek. Ezért biztos, hogy elítélnek majd.

GYÖRGYI: Nem tudtam, hogy csak egy test vagyok, ki anyává érik. Vajon számon kérik rajtam, hogy direkt tettem rosszat a babával? Elítélnek, mert az emberi élet az egyik legbecsesebb a számukra?

ADRIÁN: Sose bántam meg, hogy nem nősültem meg. Nekem nem ez volt a küldetésem. A testi gyönyörökre hajtottam. Lehet, hogy elítélnek, mert az ördöggel cimboráltam?

BARBARA: Mi nem tettünk semmi rosszat, csak tanítottunk. Nem volt rá időnk. Anya egyetlen angyala voltam. És most már az is maradok örökre.

BORBÁLA: Anyának meg kellett tanítanunk a szeretetet. Ezért voltunk ketten. És meg kellett tanulnia, hogy ezt meg is becsülje. A kisfiúnál majd minden másképp lesz. Mi most már az ő angyalai maradunk örökre.

MARGIT: Talán itt újra találkozunk. Talán már csak várnom kell őt. Talán újra mindent elmagyarázhatok, mielőtt elítélnek. Többet nem fogok pillanatot elhalasztani. Inkább megteszem, és megbánom. Nem tudhatom, meddig van rá időm.

DÉNES: Talán meg kellett mutatnom a családnak, hogy ne váljanak ilyen emberré. A pénz nem fontos, nem érték. A család, a szeretet, az együtt töltött idő, az igen. Vállalom a büntetésem.

GYÖRGYI: A gyerek a legnagyobb kincs. Minden új élet új remény. És mi felelősek vagyunk értük. Rájöttem, a felelősség elől nem kibújni kell, hanem szembenézni vele és felvállalni. Arra vágyok, hogy kaphassak még egy esélyt újra. De addig is vállalom a büntetésem.

ADRIÁN: Nem köteleztem el magam, mert féltem. Boldognak éreztem magam. Hogy az utóbbi években senki rám se nézett? Igen. A félelem megölte az érzéseimet. Legközelebb nem félnék. A szívemnek, és nem a testemnek élek majd. Mert a félelmeket le kell győzni. Irányítsuk őket mi, és ne ők minket. Addig is vállalom ezért a büntetést. Inkább legyek elvált ember, minthogy egyszer se próbáljam meg. Vállalom, amit emiatt rám ítélnek.

BARBARA: Szeretek angyal lenni. Örömet adni addig, míg kell. De nem szeretek tovaállni. Mégis, csak az angyalok tudják, mikor jött el az ő idejük.

BORBÁLA: Nyugodt vagyok, mert tudom, hogy anya jó kezekben lesz. Vigyázunk rá örökre. És ő nem is tudja, hogy mennyire. Én nem állok még tovább. Vállalnom kell ezt a küldetést, míg újra nem találkozunk.

MARGIT: Többet nem a holnapnak, csak a mának élnék. A pillanatnak. Mindig magamtól akarnék boldog lenni, nem más miatt. Nem akarom, hogy többé az események tegyenek boldoggá. Azért legyek boldog, aki vagyok. Nem becsültem meg eléggé az életet. Vállalom érte a büntetésem.

(Az utasok elhallgatnak, ahogy a busz megérkezik. Leáll a motor. Egy kaput látunk magunk előtt, fekete rácsokkal. Egy felirat díszeleg rajta: MENNYORSZÁG.)


Vége.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése