2015. december 30., szerda

Vass Antónia: Tisztaság (Téma: 2. páros feladat)

Kis kunyhó valahol északon, otthonosan berendezve. Kintről szélfúvás hallatszik, a szemben lévő kis ablakon át látszik, ahogy hordja a havat. A sarokban kályha, középen nehéz faasztal, egy személyre terítve. A mennyezetről pislákoló olajlámpa lóg, ez adja az egyetlen fényt. Az asztalnál pokrócba burkolózva ül Alma.
Pár percig ez a kimerevített kép látszik, majd balról nyílik az ajtó, és egy fuvallat kíséretében belép Profo, hátán nagy zsák.

PROFO: Hát te? Még mindig nem feküdtél le? Ilyen hidegben mást úgyse tudsz. Hát mégse küldhetlek ki a kutyákhoz, nemde?
ALMA (nem néz Profóra, a tányérját bámulja): Tőled akár meg is dögölhetnék az ebek között.
PROFO: Megcsináltam az óljukat, na. Hát nem megcsináltam? Lehet, hogy még melegebb is van, mint itt.
ALMA: Nem megyek ki a kutyákhoz. Van ágyam.
PROFO: Ágy, amit én eszkábáltam. Csak neked kedvesem (mögé lép, átöleli). Nemsoká ez is elmúlik, hidd el, hogy elmúlik. Akkor majd lesz vigadalom, jönnek a gyerekek.
ALMA: Milyen gyerekek?
PROFO: A mi gyerekeink, drága Alma, ők ma még távol vannak, de mire itt a tavasz, már látjuk őket a tavon túl. Mi lesz az ebéd?
ALMA: Nincs semmink. Hozok be havat, legyen mit inni (feláll, de Profo útját állja).
PROFO: De van (sokat sejtető nézéssel az asztalra rakja a zsákját). Mert én hoztam. (a kályhához lép, sapkáját, kesztyűjét és kabátját a mellette lévő székre rakja, csevegő hangon:) sokáig elvoltam, ugye? Hiányoztam, amíg egyedül búslakodtál. Olvastál valamit? Hogy állsz a Háború és békével?
ALMA: Nem tetszik. (kifakad) Nekem itt nem tetszik, Profo! Vigyél haza engem!
PROFO (odasiet Almához, átöleli): Hát hova vinnélek haza? Azért jöttünk ide, hogy levetkőzzük a világ mocskát. Hát nem azért jöttünk ide?
ALMA (a szemét törölgeti, szipogva): Én már elég tisztának érzem magam.
PROFO (az asztalhoz siet): Hoztam nyulat! Hazafelé fogtam, véletlenül megugrott. Micsoda ostoba állat! Ahelyett, hogy lapítana (kiveszi a döglött nyulat, felemeli szemmagasságba). Micsoda ostoba állat!

2015. december 27., vasárnap

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: A rend kemény, állhatatos őre (Téma: Féltékenység)

Helyszín: egy park
Szereplők: Maggie, Paul, két rendőr 

1. jelenet: Nyaljuk a fagylaltot

A parkban egy padon ül Maggie és Paul, fagylaltot esznek. Közel vannak egymáshoz, Paul a karját Maggie háta mögött, a pad támláján tartja. 

PAUL: Ízlik? 
MAGGIE: (vállat von) Elmegy.
PAUL: A tiéd milyen ízű?
MAGGIE: Pisztáciás.
PAUL: Az jó. Az enyém karamellás. Ez a kedvencem.
MAGGIE: Aha.
PAUL: Akkor holnap eljössz velem a buliba? 
MAGGIE: (vonakodva) Nem is tudom… ezen még gondolkoznom kell.
PAUL: Nem tudod? Már több, mint két hónapja randizunk, és te nem tudod eldönteni, hogy el gyere-e velem?  Ezt nem hiszem el.
MAGGIE: Ne sürgess! Majd eldöntöm, de még időre van szükségem.
PAUL: (elképedve) Időre? Már két héttel ezelőtt szóltam neked, hogy a haverom bulit rendez, mire te azt mondtad, oké, meggondolod. Azóta is ezen gondolkozol. De már (Az órájára néz) 17.05 van, és még mindig nem tudom, hogy eljössz-e velem, márpedig holnap este 8-kor meg kell jelennem valakivel.
MAGGIE: Jól van, na. Ha ennyire fontos, hívjál el egy másik csajt, olyat, aki rögtön igent mond neked. 
PAUL: (enyhülten) De nekem nem kell másik lány. (közelebb hajol hozzá) Én veled akarok elmenni, mert te tetszel nekem, sőt, szeretlek, és veled akarok járni. Érted?

Maggie oda se figyel rá, valami más köti le, azt nézi.

PAUL: Figyelsz rám egyáltalán? Hallottad, mit mondtam az előbb?
MAGGIE: Óh, igen, igen…
PAUL: (oda néz, ahová Maggie. Amikor meglátja, amit ő, ingerülten felsóhajt) Ez nem lehet igaz!

2. jelenet: Rendőr bácsi, a nők bálványa

Elmegy előttük két fiatal egyenruhás rendőr, csákóval a fejükön, kezük az övükre téve. Maggie olvadozva néz utánuk, Paul ideges lesz.

MAGGIE: Óh, te jó ég, láttad?
PAUL: Már megint kezded? Igen, láttam két semmirekellő pojácát, akik nagynak képzelik magukat. 
MAGGIE: (kéjesen nyalja a fagylaltot) Mm, de még milyen nagy…
PAUL: Áruld már el, hogy mi a fenét eszel ezeken az uniformisba húzott kartonembereken?
MAGGIE: (Lehunyt szemmel, élvezettel) Mindent…
PAUL: Atyaúristen! Csak azért, mert egyenruha van rajtuk, még nem kell elájulnod tőlük!
MAGGIE: Ha csak egyenruha lenne…
PAUL: Hát még mi van? 
MAGGIE: De nekik gumibotjuk is van…
PAUL: (értetlenül) Mi? 
MAGGIE: (nyalja a fagylaltot) Szép hosszú és kemény…
PAUL: (hitetlenkedve rázza a fejét) Ez kész. 
MAGGIE: És bilincsük is van… (nyal egyet) Mm… nem bánnám, ha letartóztatna…
PAUL: (elengedi őt, távolabb húzódik tőle) Vigyázz még elfolysz itt nekem.
MAGGIE: (felnevet) Hülye. 
PAUL: De most komolyan, fel nem foghatom, mi a fenéért vagy úgy oda értük! Mi van bennük, ami bennem nincs?
MAGGIE: (bizonytalanul) Hm...szexepil? 
PAUL: Egy túrót! Te nem őket bírod, hanem a ruhájukat. Ha bármelyiküket is meglátnád civilben, észre se vennéd, egy szóra se méltatnád őket. Csakhogy ez a kék gönc igen figyelemfelkeltő – persze, direkt, hogy mindenki már messziről kiszúrja őket -, ezért veszed észre, és látod őket olyannak, amilyennek látni szeretnéd. Ennyi az egész. Hidd el nekem, ha hozzámennél egy zsaruhoz, szörnyen megbánnád. A zsaru is ember, megöregszik majd, pocakot ereszt, a haja fele kihullik, a másik fele tök ősz lesz, a kemény botja meg már csak egy szép emlék a múltból.
MAGGIE: (elgondolkodva) Gondolod?
PAUL: (meggyőződéssel) Igen! És ha most én felvennék egy ilyen rongyot, akkor énértem is úgy odalennél, mint értük! 
MAGGIE: Féltékeny vagy?
PAUL: Féltékeny? Én? Á, dehogy! Csak kicsit ideges, mert a lány, akiért kilencedik óta majd megveszek, akinek a kedvéért levágattam a hajamat, és kontaktlencsét viselek szemüveg helyett, aki éveken keresztül semmibe vett, az végre igent mondott egy randira. Majd még egyre, és még egyre… és én, bár értetlenül állok ez előtt, de a mennyekben lebegek, ha csak rámnéz, rám mosolyog, vagy idiótán elröhögi magát… és nem elég, hogy a hülye humorát elviselem, és a kedvéért minden alkalommal vega étterembe megyünk… de még azt is eltűröm, hogy az orrom előtt csorgassa a nyálát egy karóba húzott Harmon Rabbsért! Na, ezért vagyok ideges!
MAGGIE: (elképedve mered rá) Tényleg idiótán röhögök? 
PAUL: (elkeseredetten) Feladom! (felkel, behajítja a maradék fagyiját a pad melletti kukába) Ez mindig így lesz. Te mindig ilyen maradsz, és sose fogsz járni velem, akárhogy is próbálkozom. (el akar menni)
MAGGIE: (felpattan) Várj! (elkapja Paul karját, maga felé fordítja) Igaz ez? 
PAUL: (keserűen) Mi? Hogy hülye a humorod? Hogy idegesítő a rendőrmániád? 
MAGGIE: Nem. Hanem, hogy kilencedik óta szeretnél velem járni? 
PAUL: (komolyan) Igen. És most röhögj ki, hogy ilyen béna vagyok, és eredj az egyik rendőröd karjaiba. 
MAGGIE: (felnevet) Ó, de hülye vagy! 
PAUL: Én? Hülye? Igen, az vagyok, és most már hagyj békén. (el akar menni, de ekkor Maggie váratlanul magához rántja, megöleli, megcsókolja)

3. jelenet: Az erő velem van

PAUL: (meglepve, miután szétválnak) Ez meg mit jelent?
MAGGIE: Azt, hogy elmegyek veled a buliba, te!
PAUL: (értetlenül) De miért? 
MAGGIE: Azért, mert én meg tizedik óta akarok járni veled!
PAUL: (elképedve) Tényleg? Nem hiszem. 
MAGGIE: (bólogat) De bizony. Onnantól, hogy akkor elhívtál a farsangi bálba, az a béna Star Wars-os póló volt rajtad, és olyan aranyosan néztél rám…
PAUL: De hát nemet mondtál!
MAGGIE: Igen, de csak azért, mert már megígértem annak a béna Jerry Adamsnek, hogy vele megyek el, és nem akartam megbántani. Utána persze én bántam meg, mert a hülyéje bárányhimlős lett, egyedül meg ciki lett volna elmennem, ezért otthon poshadtam a Született feleségeket nézve. 
PAUL: (Elképedve) Tényleg? 
MAGGIE: Igen. 
PAUL: Úgy értem, te szereted a Született feleségeket? 
MAGGIE: (értetlenül) Mi? Miért? 
PAUL: Mert akkor nem jöhetsz el velem a buliba!
MAGGIE: Óh, te! (nevetve arcon csapja a fagyijával. Paul arca csöpög a pisztáciától, de ő is nevet)
PAUL: (A pólójára csöpögő fagyit nézi) Látod, mit csináltál? Csupa ragacs lettem. Most már töröld le!  
MAGGIE: (vigyorogva) Oké. (odahajol, és megnyalja a srác arcát)
PAUL: (nevetve) Fúj, megnyalsz? 
MAGGIE: Meg bizony. (megnyalja a másik oldalon is, így Paul arca „tiszta” lesz) Na, elviszel a buliba?
PAUL: (magához öleli) Persze, hogy el. (megcsókolja)

Nézik egymást. 

PAUL: De nem megyünk megint vega étterembe, ugye?
MAGGIE: (fejét rázza) Nem. És te nem a Star Wars-os pólót veszed fel, ugye?
PAUL: Nem. Már fel se megy rám.
MAGGIE: Akkor jó. 
PAUL: De viszont a haveromnak van egy rendőrjelmeze…
MAGGIE: Tényleg? 
PAUL: Aha. És szívesen felveszem, ha szeretnéd, sőt, ha mást nem, a bilincset és a gumibotot is bevetem.
MAGGIE: (megrázza a fejét) Nem kell. 
PAUL: (meglepődve) Nem? Hogyhogy? 
MAGGIE: (rámosolyog) Mert én a rendőrökben azt bírom, hogy nem ismerem őket. Benned meg azt szeretem, hogy téged viszont ismerlek. 
PAUL: Hm. Végre a civil erő győzedelmeskedik a fegyveres erő felett. 

VÉGE


2015. december 24., csütörtök

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Hiszel a karácsonyban? (Téma: Hit)

Helyszín: egy családi ház nappalija (karácsonyi díszben, karácsonyfával a közepén)
Szereplők: Sarah, Carl, Henry, Mary (testvérek)

1. jelenet

A 4 gyerek (7-8 év körüliek) a karácsonyfa előtti szőnyegen ülnek, a fiúk pizsamában, a lányok hálóingben, és beszélgetnek. 

MARY: (nyafogva) Essen már a hó!
HENRY: Ne nyafogjál már!
MARY: De miért nem esik?
HENRY: Hogy legyen mit kérdezni.
MARY: De miért?
SARAH: Apa azt mondta, a globális felmelegedés miatt nem esik a hó.
MARY: Az meg mi? 
CARL: Valami olyasmi, hogy egyre melegebb lesz a Föld hőmérséklete, emiatt van ilyen jó idő télen, és ezért is nem esik a hó. 
MARY: Engem nem érdekel! Akkor is essen a hó, mert szánkózni akarok! (skandálva) Essen, essen, essen!  
HENRY: Fogd már be, ne vinnyogj folyton!
CARL: Ja, ezzel az idegesítő óbégatással még nem tudod rávenni a Mikulást, hogy havat szórjon az égből!
HENRY: (megvetően) Te hiszel a Mikulásban? 
CARL: Idesüss, kisapám! (Felé nyújtja a karját, az óráját mutatja) Ezt tavaly karácsonyra hozta nekem. Én bárkiben hiszek, akitől ilyen drága ajándékot kapok. 
HENRY: Akkor apában higgy, mivel ő vette meg. Jack mesélte, hogy az ő apjával együtt választották ki. 
CARL: (vállat von) Tökmindegy. A fő, hogy megkaptam. 
HENRY. Na és te, Mary? Hiszel a Mikulásban? 

2015. december 21., hétfő

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Úszógumi (Téma: Úszógumi)

Helyszín: Egy családi ház medencéje, késő este. Mindenhol sötét van, csak a medencét körülvevő lámpák világítják meg a víz fényét. A vízben egy úszógumit viselő lány látható, akinek a feje a víz alatt van.

1. LÁNY: Hogy hívnak?
2. LÁNY: Nem tudom.
1. LÁNY: Hogy-hogy nem tudod?
2. LÁNY: Nem tudom.
1. LÁNY: Hol vagyunk?
2. LÁNY: Nem tudom.
1. LÁNY: Tudsz te egyáltalán valamit?
2. LÁNY: A párod megcsal. 
1. LÁNY: (gúnyosan) Persze, ezt bezzeg tudod. (szünet) Lehet, hogy nem is igaz.
2. LÁNY: De igaz.
1. LÁNY: (mérgesen) Muszáj ilyen ünneprontónak lenned?
2. LÁNY: Nem tudok róla, hogy ünnep lenne. 
1. LÁNY: Ez nem lep meg.

2015. december 19., szombat

Acha Diana Flor: Utazás (Téma: Utazás)

Télen, kora délután egy szobában. Szereplők: Józan és Kentaur. Mindketten huszonéves emberek. Díszlet: a színpad bal sarkában egy ajtó, a jobb sarkában egy kanapé, ami előtt egy dohányzóasztal, rajta egy távkapcsolóval; a kanapéval és a dohányzóasztallal szemben egy felállványozott plazmatévé. 

Józan és Kentaur  a TV előtt ülnek a kanapén.

JÓZAN (maga elé, unottan): Be kéne kapcsolni… 
KENTAUR (jelentőségteljesen Józanra néz): Minek? 
JÓZAN (még mindig maga elé): Esetleg, hogy történjen valami? 

Józan már nyúlna a távkapcsolóért, de Kentaur fölpattan a kanapéról, lekapja az asztalról a távkapcsolót.

KENTAUR: Csak azt ne mondd, hogy TV nélkül már semmit sem tudunk kezdeni egymással!
JÓZAN: Ne kezdd már megint…
KENTAUR (méltatlankodva): De akkor is! Milyen gazdám vagy te nekem? Már azt sem tudom, utoljára mikor vittél le sétálni. Pedig én aztán senkit sem harapnék meg, elvégre jól nevelt kutyád vagyok. Vagyis lennék, ha hagynád.
JÓZAN (Kentaurra néz): Fantasztikus… Ezek szerint újfent kutya lettél. 
Kentaur válaszra nyitja a száját, de aztán meggondolja magát. Fel-alá járkál. Józan Kentaurra néz, fásultan sóhajt, aztán kihasználja, hogy Kentaur már nem ül mellette, elterül a kanapén. A feje mögött összekulcsolja a két karját, az egyik térdét felhúzza: T alakban ráteszi a másik lábát, a lábfejével kissé türelmetlenül kalimpál.
KENTAUR (Józannak sértődötten): Persze… Mert neked semmi se jó. Teknősnek nem kellettem, mondván, hogy csak vegetálok. Aztán amikor elhatároztam, hogy sündisznó leszek, lebeszéltél róla, mert attól féltél, hogy agyonszúrlak. Pedig vigyáztam volna a tüskéimmel… Azt sem engedted, hogy teve legyek, féltetted a padlót. (tanácstalan szomorúsággal) Neked aztán tényleg semmi sem jó.
JÓZAN (unottan Kentaurnak): Befejeznéd? 
KENTAUR (sértődötten): Persze, mert ebben a lakásban nekem már szavam sem lehet…

2015. november 30., hétfő

Szűcs L. Attila: Busz (Téma: Utazás)

SZEREPLŐK:
ZSUZSIKA: kilenc éves kislány
NAGYPAPA: Zsuzsika nagyapja
ANYA: Zsuzsika anyukája, Nagypapa lánya
APA: Zsuzsika apukája

1. jelenet
Játszótér. Nagyapa hintáztatja Zsuzsikát.

ZSUZSIKA: Mikor kell indulnod?
NAGYPAPA: Nemsokára.
ZSUZSIKA: Muszáj menned?
NAGYPAPA: Igen, muszáj.
ZSUZSIKA: Anya miatt?
NAGYPAPA: Nem, nem miatta.
ZSUZSIKA: Biztos? Nem gondolta ám komolyan, amiket mondott.
NAGYPAPA: Tudom.
ZSUZSIKA: Nagyon szeret téged.
NAGYPAPA: Tudom.
ZSUZSIKA: Igazából nem is tart szenilis, vén bolondnak.
NAGYPAPA: (felnevet) Tudom.
ZSUZSIKA: Akkor már kibékültetek?
NAGYPAPA: Sosem vesztünk össze.
ZSUZSIKA: (rövid csönd után) Ha te elmész, ki fog ellátni tanácsokkal?
NAGYPAPA: Írhatsz nekem levelet.
ZSUZSIKA: De hova küldjem?

2015. november 28., szombat

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Túlsúlyban (Téma: Függőség)

Helyszín: iskolaudvar
Szereplők: bemondó, Wren, Ted, Mike, Victor

1. jelenet: Édes életünk

A Tv bemondó a függöny előtt áll, középen, valami papírokból híreket olvas fel.

BEMONDÓ: Közérdekű információk. A minap az Obesity Hell High Schoolban rendkívüli tragédia történt. A gimnázium menzáján négy kiskorú diák agyonverte egy osztálytársát, mert az nem volt hajlandó megosztani velük az ebédjét. A bűneset elkövetői azzal védekeztek, hogy az áldozat paprikás csirkét evett, és nem kínálta meg őket. Miután az áldozat többszöri felszólításra sem adta át nekik az ebédjét, kénytelenek voltak erőszakhoz folyamodni. A kiskorú elkövetők ellen eljárás indult hirtelen felindulásból elkövetett emberölés vádjával. Az áldozat temetésére jövő héten kerül sor a Szent Antal bazilikában. A gyászoló család alapítványt létesített a kóros elhízásban szenvedő fiatalok javára. 
   Következő műsorunk megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Műsorunk címe: Harmonikus gyermekkor, avagy életünk legszebb évei. Köszönjük a figyelmet. (eltávozik a színről)

2015. november 27., péntek

Jassó Judit: Emlékszel-e még? (Téma: 1. páros feladat)

Ádám és Éva egy asztalnál ülnek, előttük egy ünnepi vacsora romjai. Mindketten középkorúak. A háttérből beszélgetés, nevetés zaja hallatszik

ÁDÁM: Lassan vége az életünknek.
ÉVA: Jaj, ne kezdd már megint.
ÁDÁM: Miért, szerinted nem? Emlékszel, amikor.
ÉVA: Jaj, nem szeretnék emlékezni. Az a te reszortod. Csak egy kicsit szeretnék üldögélni magamban.
ÁDÁM: (révedezik) Emlékszem.
ÉVA: Megint kezded. (összeszedné a tányérokat, de Ádám megfogja a kezét)
ÁDÁM: Emlékszem a napra, amikor megkértem a kezed.
ÉVA: Hiba volt.
ÁDÁM: Kérdően nézek rád.
ÉVA: Várhattunk volna. Gyorsan teherbe ejtettél és ezért nem szereztem diplomát.
ÁDÁM: (évődik) Ó, te szegény.
ÉVA: Komolyan mondtam.
ÁDÁM: Összesen háromszor három évet voltál gyesen. Az barátok között is majdnem két egyetemi diplomára lett volna elegendő.
ÉVA: Te nem emlékszel, hogy mialatt a gyerekek gyors egymásutánban megszülettek, fölépítettük ezt a házat?

2015. november 25., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Hétköznapi csodák (Téma: csoda)

Helyszín: egy középiskolai tanterem
Szereplők: Doug, Suze, Macy, Glen, tanárnő, és a 10. b. osztály többi tagja  

1. jelenet: A dolgozat

A 10. b tantermét látjuk, a diákok egy része a padjában, a helyén ül, mások a barátaik padján ülnek, vagy mellettük állva beszélgetnek, járkálnak, stb. A lényeg, hogy zajonganak. Látszik, hogy valami miatt nagyon izgatottak.

DOUG: (a kezében tartott tankönyvet lecsapja az asztalára) Azt a jó, büdös, rohadt, kicseszett…
SUZE: (a padjában ülve olvas, fel sem nézve a könyvéből mondja) Ne káromkodj.
DOUG: (dühösen) A franc egye meg, igenis káromkodok! Mert mégis hogy a szarba tanuljam meg ezt a sok tetves szart? 
SUZE: Mondjuk, ha idejében elkezdtél volna tanulni, és az órákon is figyeltél volna, akkor nem okozna ekkora gondot egy szimpla matek TZ megírása!
DOUG: Szimpla? Anyád a szimpla! 
GLEN: (telóját nyomkodva felröhög) Haha, ez jó! Anyád a szimpla!
SUZE: Ne szidd az anyámat!
DOUG: (odalép hozzá, rátámaszkodik az asztalára) Különben mi lesz? 
SUZE: (higgadtan felnéz rá) Megmondalak Mr. Wentworthnek!
GLEN: (gúnyolódva) Húha! Vigyázz, Doug, mert a stréber beárul!
DOUG: (Suze-nak) Teszek rá, hogy kinek mit mondasz el! Az egyetlen, ami most érdekel, az az, hogyan úszhatnám meg ezt a rohadt dogát. (Glenhez) Glen, segítesz? 
GLEN: (a fejét rázva) Passz. Bocs, haver én se tudok semmit.
DOUG: Basszus, nincs senki ebben az átkozott teremben, aki tudna valamit? 
MACY: (a körmét lakkozva) Én igen! Tegnap egész este azt gyakoroltam a pasimmal, hogy… (elgondolkodik) Öhm, már nem egészen emlékszem rá, mert valahogy félbeszakadt a tanulási folyamat (kacarászik).
SUZE: (megvetően) Ostoba tyúk. A nemünk szégyene.
DOUG: Most mit csináljak? Nem lóghatok el, mert az ofő azt mondta, ha még egy órát hiányzok, behívja faterékat. 
SUZE: És akkor kiderül, hogy négy tárgyból is bukásra állsz? 
DOUG: Igen! Nem akarom, hogy kárba vesszen az a sok idő, amit azzal töltöttem, hogy az apám aláírását gyakoroltam.
GLEN: Fasza gyerek vagy! (egymás tenyerébe csapnak)
MACY: Óra után elszívunk egyet?
DOUG: Naná, de mit csinálok addig? Ha még egy egyest beszerzek, akkor ebből is meg fogok bukni!
SUZE: Megérdemled. Miért nem voltál képes arra, hogy bejárj minden órára, figyelj, és tanulj? 
GLEN: Haver, kussoltasd már be ezt a libát, mert már agyamra megy a kerepelésével.
DOUG: (Suze-hoz hajol) Na, idefigyelj! Ajánlok egy üzletet, oké? 
SUZE: Hogy végre elhúzol a padomtól, és nem lihegsz többé az arcomba? 
DOUG: (rávigyorog) Majdnem. Ha most segítesz a TZ-ben, akkor elintézek neked egy randit a végzős Jeremy Roberts-el. Tudom, hogy odavagy érte.
SUZE: (elképedve) Mit képzelsz magadról? Engem nem lehet megvesztegetni!
DOUG: Mindenkit meg lehet, szivi.
SUZE: Ne hívj így! 
MACY: Menj bele, kiscsaj, nem fogod megbánni!
GLEN: Ja, mert Jeremy a lányokat már az első randin meg…
SUZE: (haragosan felpattan) Hagyjatok békén!
DOUG: Na, áll az alku? 
SUZE: Nem!
GLEN: Ez az, haver, adj neki!
MACY: Nekem is segíts, Suze, és cserébe összehozlak a tesitanárral! Az ártatlan kislányok betörése a specialitása.
GLEN: (elképedve) Az a vén…
MACY: Aha, nem tudtad? Nagyon durva krapek.
GLEN: (röhögve) Basszus, ez állati nagy!  
MACY: Lehet, ugyan én még nem láttam, kérdezd a kilencedikes Mandy Stiefwater-t. 
DOUG: Látod, stréber? Már csak te vagy lúzer a suliban!
SUZE: Nem igaz!
GLEN: (uszítva) Hű, ez rohadt ciki!
MACY: Én a helyedben nem vigyáznék annyira.
SUZE: Menjetek a fenébe!
DOUG: Nem szabad csúnyán beszélni, nem tudtad?
SUZE: Te is szállj le rólam!
DOUG: Én? Rád se másztam! Abszolút nem vagy az esetem.
SUZE: Akkor se segítek nektek! (Levágja magát a padjába, tanul)
DOUG: (könyörgésre vált) Ne csináld már ezt! Légyszi, most az egyszer legyél jó fej!
GLEN: Nehogy már megalázd magad, haver!
MACY: Ha ez segít, miért ne? Mi, lányok, szeretjük az ilyesmit. 
DOUG: Kérlek, Suze! Kinyírnak otthon, ha megbukok! Na! 

2015. november 24., kedd

Rébb Terézia: Háló (Téma: Háló)

Egy luxuslakás nappaliját látjuk, elől nagy, piros ülő garnitúrával, háttérben bárpulttal, bárszékekkel. Szemben a bejárat, körben több ajtó látható. Csöngetnek. Billy, a menő televíziós műsorvezető kilép az egyik ajtón, eközben karcsúsított ingét a nadrágjába tűri, sliccét felhúzza, haját öt ujjal végigsimítja. A bejárati ajtó előtt megáll, csábos mosolyra rendezi arcvonásait, és kinyitja az ajtót. Az ajtóban Mijory, ambiciózus, fiatal színésznő.

MIJORY: Hello Bill! Csak nem én érkeztem elsőként? 
BILLY: Hello baby! ... Mira? Nem-nem. Mary? ... De tudom már: Mijory!
Mijory: Talált, süllyedt. Kedves Bill, úgy emlékszem 7 órára szólt a meghívás, remélem jól értettem a múltkor ott az ügynökségen, mert annyi minden kavarog a fejemben mostanában! Tudod, munkát keresek.
Billy: Semmi gond, kedvesem! Fáradj beljebb! A többiek nyolcra ígérték. Felteszek valami jó zenét! Ok? Egy italt?
Mijory: Vodkát kérek naranccsal.  Mit eszünk ma este? Bocs, egy kissé éhes vagyok, egész nap castingokra járkáltam.
Billy: Na és, összejött valami jó ajánlat?

2015. november 22., vasárnap

Vass Antónia: Vacsora (Téma: 1. páros feladat)

Szereplők:
Anya
Apa
Linda, 14 éves
Balázs, 5 éves

Családi ház ebédlővel egybenyitott konyhája. Jobb oldalon a konyhapult, baloldalon az étkezőasztal, félig megterítve. Bejárat balról. Anya és Linda a konyhapultnál állnak, Linda segít a tálalásban, majd átmegy az asztalhoz és teríteni kezd.

ANYA: Szólj a többieknek, hogy kész a vacsora.
LINDA (az ajtó irányába kiabál): Kész a kaja!
ANYA: Így én is tudtam volna…

Belép a család többi tagja, Apa és Balázs, leülnek az asztalhoz, Linda is helyet foglal, Anya hozza a vacsorát.

2015. november 21., szombat

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Párkapcsolat (Téma: Párkapcsolat)

Szereplők: Mary és Charlie

1. jelenet

Helyszín: az otthonuk nappalija, ahol az előtérben egy kanapé található, amivel szemben egy asztal áll, rajta egy váza virággal

Mary: Marha vagy!
Charlie: (meglepetten) Már megint mit csináltam?
Mary: (gúnyosan fintorogva) Semmit. (szünet) Épp ez a baj.
Charlie: Most mégis mit kellett volna mondanom? Hogy nem, egyáltalán nem értek egyet, menjen az ajánlatával a francba?
Mary: (elgondolkozva) Mondjuk… (szünet) Mindenesetre bármit, csak azt nem, hogy elfogadod.
Charlie: De ha egyszer akkora volt a csábítás…
Mary: (eltűnődve, látszólag ártatlanul) Hmm… Biztos, hogy sose csaltál meg?
Charlie: (felháborodva) Dehogy! 
Mary: (mérgesen) Csak mert olyan jól adod itt a szegény tévútra vezetett bárányt, hogy kezdem azt hinni, nem ez az első eset, amikor bűnbe estél.
Charlie: (mérgesen) Na, kösz… Ha tudni akarod, érted tettem. Én inkább azt a másik melót vállaltam volna el, de tudtam, hogy te nem szereted a hegyi levegőt. 
Mary: Nem is. De a tengerit sem. (szünet) És egyébként is, a szüleim nem fognak neki örülni, hogy ilyen sokáig távol leszek tőlük.
Charlie: (dühösen) De hiszen csak egy évről van szó! Amúgy meg felnőtt nő vagy, az istenért! (szünet, lenyugodva) És a feleségem. Márpedig egy feleségnek nem a férje mellett a helye?
Mary: (elkezdi rendezgetni a vázában lévő virágokat)
Charlie: (dühösen) Hagyd már azokat a rohadt virágokat!
Mary: (morcosan leül az egyik székre és karba teszi a kezét)
Charlie: Most miért vagy ilyen? Azt hittem, azt szeretnéd, hogy többre vigyem. Mégis, valahányszor esélyt kapok rá, mindig elkezdesz hátráltatni az elérésében. (rövid szünet) Miért?
Mary: (szünet) Arról van szó… (szünet) Én… Én nem vagyok olyan, mint te. Nem szeretem, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy én akarom, mert… (szünet) mert akkor úgy érzem, irányítás alatt állok.
Charlie: Én nem akarlak irányítani. Csak azt akarom, hogy gyere velem.
Mary: (gúnyosan) Akkor mi ez, ha nem irányítás?
Charlie: (elgondolkozva ránéz, de nem válaszol)

2015. november 9., hétfő

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Hit (Téma: Hit)

Helyszín: gyóntatófülke, amibe egy fiatal nő lép be

Eve: (vidáman) Dicsértessék!
Pap: Mindörökké Ámen!
Eve: (őszintén) A helyzet az, hogy fogalmam sincs, hogy most mit kellene mondanom. Csak azért jöttem be, mert a párommal vagyok, aki vallásos, és unszolt, hogy menjek, mert azt hiszi, hogy én is.
Pap: (komoran) Értem. (szünet) Az Úr épp úgy szereti az elveszett bárányait, mint azokat, akik mindig nyomában járnak, és az Ő tanítását követik.
Eve: (értetlenkedve néz, fogalma sincs, hogy mit mondjon)
Pap: (elgondolkozva, segítőkészen) Talán esetleg megbánná a bűneit…
Eve: (értetlenkedve) Miért?
Pap: (komolyan) Hogy a helyes útra térjen, és ezáltal feloldozást nyerjen a mi Urunktól.
Eve: (tűnődve) Nem is tudom…
Pap: Természetesen, ami itt elhangzik, arról rajtunk kívül csak az Úrnak lesz tudomása.
Eve: (elgondolkozva) Hmm… (szünet) Szóval akkor maga olyan, mint egy lelki szemetesláda.
Pap: (megdöbbenve) Végül is…
Eve: (felvidulva) Nahát, akkor maga jobb, mint egy pszichológus, mert önnek még fizetni se kell.

2015. november 7., szombat

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: A texasi tangabugyis (Téma: 1. páros feladat)

Szereplők:
JEM, az apa
JILL, az anya
JOSIE, a lányuk (16 éves)
JIM, a fiuk (18 éves)

1. jelenet: Fűrészgondok

A család (Jem, Jill, Josie és Jim) az étkezőasztalnál ül, vacsorázik. Csend, majd megcsörren Jim mobilja, ő felveszi, közben a többiek rosszallóan nézik.

JIM: Csá, haver! Tényleg? Zsír!
JILL: Jim, tedd le!
JIM: (oda se figyel, tovább telefonál) Azta… és hogy? 
JILL: (A férjéhez) Drágám, szólj rá!
JEM: Fiam, hányszor mondtam már, hogy az asztalnál nincs telefonálás?
JIM: Jól van, na! (felkel, kimegy) Bocs, csak az ősök bedühödtek, tudod…
JILL: (sóhajtva ingatja a fejét) Hallod, hogy beszél rólunk? 
JEM: (érdektelenül folytatja az evést, nem szól). 
JOSIE: (nyafogva) Ő hogyhogy telefonálhat vacsora közben, én meg nem? 
JEM: Úgy, hogy téged nem hív senki. 
JILL: Na de drágám!
JOSIE: (sértődötten) Ez nem igaz! Igenis, népszerű vagyok, és sok barátom van!
JILL: (csitítva) Persze, persze. 
JOSIE: Sőt, az új barátnőm, Jessie moziba is elhívott!
JEM: Rendben, de remélem, este hatra hazaérsz, mert csak miattad nem fog később vacsorázni a család, ugye tudod? 
JOSIE: (mérgesen) Rémesek vagytok! Más lányok szülei olyan rendesek, Judy-t például egész hétvégére magára hagyják, és azt is megengedik neki, hogy bulit tartson! 
JEM: De te nem más lánya vagy, hanem a miénk.     
JOSIE: Elég baj az nekem!

2015. november 3., kedd

Vass Antónia: Úszógumi (Téma: Úszógumi)

Egy panellakás kisebbik szobája, ízlésesen berendezve. Az egyik sarokban ruhás szekrény, mellette ágy, a másikban egy egész alakos tükör. Ezen kívül egy sminkasztal képezi még a berendezést, más nincs a szobában. A bejárat középről nyílik. BARBI a tükör előtt áll, félig átlátszó hálóingben, barátnője KINGA, az ágyon ül, kezében egy tállal és chipszet rágcsál.

KINGA: Nem értem, mi bajod, tutira szexinek talál majd.
BARBI: (kétségbeesve megfordul) Nem tudom, Kinga. Lehet, hogy mégsem olyan jó ötlet ez az este.
KINGA: Figyelj, előbb vagy utóbb mindenképp látni fog meztelenül. Nem hordhatsz mindig bundát.
BARBI: És ha nem akarom? Ha nem akarok levetkőzni? (Kinga mellé ül)
KINGA: Ne légy gyerekes!
BARBI: Nem vagyok gyerekes. Csak nem akarom, hogy így lásson.
KINGA: Barbi! Hány pasi látott már azelőtt így… és egynél sem hisztiztél.
BARBI: De ő más. Előtte csinos akarok lenni. Le akarom nyűgözni.
KINGA: Csinos vagy és lenyűgöző. Különben nem lennétek együtt… mióta is?
BARBI: Tudom. De eddig ez nem volt téma. De ez más. Legszívesebben lemondanám, de valami puccos étteremben foglalt asztalt.
KINGA: Kezdesz kiakasztani. Felnőtt ember vagy, és úgy viselkedsz, mint egy tizenhárom éves, aki az első randijára készül.
BARBI: Bizonyos értelemben az első randi lesz.
KINGA: Ha ennyire parázol, kérd meg, hogy kapcsolja le a villanyt. Tök sötét. Szexi.
BARBI: (duzzogva elfordul) Nem veszel komolyan.

2015. október 29., csütörtök

Szűcs L. Attila: A vörös ötven árnyalata (Téma: 1. páros feladat)

SZEREPLŐK:
ANNA: Fiatal leány, csinos, bölcsészalkat, Krisztián felesége
KRISZTIÁN: Fiatal férfi, jóképű, üzletember, Anna férje

Anna és Krisztián egy amerikai konyhás ebédlőben ülnek. Mögöttük a nappali, a kandallóban ropog a tűz, gyertyafényes vacsora.

ANNA: Jó végre egy kicsit kettesben lenni.
KRISZTIÁN: Igen, nagyon kedves a barátnődtől, hogy elvitte a gyerekeket hétvégére.
ANNA: (kacéran) Végre újra mienk a lakás.
KRISZTIÁN: Hiányzott már?
ANNA: (érzékien húzza ki villáját az ajkai közül) Hogy látod?
KRISZTIÁN: (incselkedve) Mint aki úgy csinál, mint egy öreg házaspár, akiknél félévente egyszer van csak szex.
ANNA: Kac kac… Igazán vicces, Németh úr…
KRISZTIÁN: Ugyan már, Pető kisasszony, Bandust is összehoztuk valahogy, nem kell romantikus vacsora egy harmadikhoz.
ANNA: Persze, minek is a gyertyafény és…
KRISZTIÁN: (finoman közbevágva) Máshoz viszont elengedhetetlen a hangulat.
ANNA: (ujja hegyét végighúzza a borospohár peremén) Például mihez? 

2015. október 27., kedd

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Féltékenység (Téma: Féltékenység)

Tamara: Arra gondoltam, hogy azt a zöld ruhát veszem fel. Tudod, amelyik hátul csipkés.
Pál: (félve) Biztos, hogy jó ötlet?
Tamara: (meglepetten) Már miért ne lenne az? Még alig volt rajtam.
Pál: Szerintem inkább feketében kellene menned.
Tamara: (bosszankodva) Miért, mi bajod a zölddel? Bezzeg, amikor a Rita volt hasonlóban, agyondicsérted.
Pál: Az más.
Tamara: (mérgesen) Ugyan miért?
Pál: (óvatosan) Hát, csak tudod… neki jól állt, de… a zöld valahogy nem a te színed.
Tamara: (mérgesen) Ezt mondtad a pirosra is.
Pál: Mert igaz.

2015. október 16., péntek

Jassó Judit: Család (Téma: Család)

Pazarul berendezett hall, hangulatvilágítás. Éjjel van, a sötétítőfüggönyök behúzva. Jobbra hófehér bőrgarnitúra, szemben balra nagyképernyős tévé. Vágykeltő zene szól, az adásban egy nő táncol.

KENDE: (a kanapén fekszik, keze a tarkója alatt átkulcsolva) Ezzzaz! Igggen! Naggyon jó! (rikolt, hujjog) Nyomjaaaad!
A lámpafény zizegni és pislákolni kezd, majd egy kivételével kialszik, ahogy a tévé is.
KENDE: Neeeeee! (felugrik) A jóéletbeeee! Ne máááááááááááár! (a tévéhez megy, ütögeti, megnézi a hátulját, kapcsolgatja a hangulatvilágítást)  
SZÍNÉSZNŐ kinéz a tévéből.
KENDE: (meglátja, leesik az álla) Ezt nemhiszem eeel! Cicaaaaaaaaa! (kitárja a karját)
Színésznő kimászik a tévéből.
KENDE: Micsi? Micsi? Micsinálsz?
SZÍNÉSZNŐ: (holtfáradtan megáll Kende mellett) Tölts egy italt.
Kende poharat vesz elő a bárszekrényből, tölt, közben folyton a Színésznőre sandít, aki leül a kanapéra és a halántékát dörzsöli.
SZÍNÉSZNŐ: Mostanában mindenki az én műsoromat nézi. Az egész világ.
KENDE: (átnyújtja az italt) Mert tök jó vagy. Miccsoda tested van, bébi! (rikkant, az itala kilöttyen)
SZÍNÉSZNŐ: Rendes tőled, hogy ezt mondod. (kortyol) Nagyon hiányzik a családom. Az anyám.
KENDE: Csinálj itt egy kis műsort, hm? (öltáncot imitál)
SZÍNÉSZNŐ: Kösz, de fáradt vagyok. Haza akarok menni és az ágyamban aludni.
KENDE: (letérdel elé) A kétszeresét fizetem annak, amit kapsz.
SZÍNÉSZNŐ megrázza a fejét.
KENDE: A háromszorosát.
SZÍNÉSZNŐ: Nem erről van szó.

2015. október 14., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Próba szerencse (Téma: Kritika)

Helyszín: Mr. Hickles irodája
Szereplők: Mr. Hickles, 1. táncos, 2. táncos, 3. táncos, 4. táncos pár, 5. táncos pár

   Kivilágosodik a szín. Mr. Hickles, az ismert Broadway producer irodáját látjuk. Mr. Hickles ötven körüli férfi elegáns öltönyben. Az íróasztalnál ül, és egykedvűen mered maga elé. Az asztal előtt nagy, üres tér.

Kopognak az ajtón.

MR. HICKLES: Szabad!

   Bejön az 1. táncos. Teljes feketében van, fején keménykalap, kezében sétapálca, úgy néz ki, mint Chaplin.

1.TÁNCOS: Üdvözlöm, Mr. Hickles, a nevem…
MR. HICKLES: Nem érdekel. Csak, ha megfelelő a szerepre, akkor érdekel a neve, amúgy teljesen hidegen hagy, hogy ki a fene maga, honnét jött, kinél tanult, stb, stb. Ne vesztegesse feleslegesen az időmet. Gyerünk, mutasson valamit!

  Régies zene hangzik fel, az 1. táncos kimegy az üres térre, és táncolni kezd, már ha ezt annak lehet nevezni.  Ide-oda járkál, felbukik a cipőjében, a sétapálcáját a levegőbe dobja, de elkapni nem tudja, így az nagyot csattan a padlón. Mr. Hickles nézi egy darabig, majd felkiált.

MR. HICKLES: Jól van, elég, elég! (elhallgat a zene, a táncos megáll) Maga szemmel láthatóan keveri a szezont a fazonnal. Semmi táncérzéke nincs, ráadásul rémesen divatjamúlt. Menjen pantomimesnek, az való magának. Ahhoz nem kell tehetség.

2015. október 12., hétfő

Vass Antónia: Tőkésréce (Téma: Család)

Átlagos panellakás előszobája napjainkban. A tapéta még a régi szocialista időkre emlékeztet, de a ruhafogas láthatóan új. Rajta néhány nagyobb kabát – férfi és női vegyesen –, a kalaptartón keménykalapok. A bejárati ajtó balról nyílik. Hamarosan egy idősebb férfi lép be, a hatvanas évei közepén járhat, de inkább már közelebb a hetvenhez. Mögötte, láthatóan kifulladva egy hasonló korú nő, körömcipőben, de kényelmes utcai öltözetben. Kezében két zacskót szorongat. A férfi egyenesen a fogashoz megy, miközben a feleségének morog.

PAPA: Fogalmad sincs! Azt mondom, fogalmad sincs!
MAMA: Ne kiabálj velem, jó?!
PAPA (leteszi a kabátját, és segít a feleségének levenni a sajátját): De ha nem tudod, muszáj!
MAMA: Tőled zeng az egész ház, hát még sétálni sem tudunk nyugodtan?
PAPA: Én tudok. Csak te csinálsz őrültségeket.
MAMA: Múltkor sem én kokettáltam a pultos lánnyal a borfesztiválon… még a színpadon is leállt a zene, akkora műsort csaptál!
PAPA: De ha egyszer nem tudta, hogy az édes bor, az nem bor!
MAMA: Utána fel akartad ültetni a lányunkat a lovacskás körhintára.
PAPA (vállat von): Mindig szerette a lovacskás körhintát.
MAMA: 40 éves!

2015. október 9., péntek

Jassó Judit: Kavalkád (Téma: Kavalkád)

SZÍN: egy tér, amelyet sétálóutcák vesznek körül. A háttérben szökőkút, körül patinás bérházak.

MENEDZSER: (bejön jobbról, a szín felénél megtorpan, megtapogatja a nadrág és a zakó zsebeit) Otthagytam.

Idősebb úr bejön balról, a szél lefújja fejéről a kalapját, de nem veszi észre. Jobbra kimegy.

MENEDZSER: Uram! Uram! A kalap… (fölveszi a földről)
CVÍDER ÚR: (bejön jobbról, meglátja a Menedzsert, a kalapba dobja) Kitartás, fiatalember! Én is voltam munkanélküli! Minden jót! (balra kimegy)

2015. október 7., szerda

Szűcs L. Attila: A csend hangja (Téma: Csend)

SZEREPLŐK:
ELVIRA: az elhunyt egyik munkatársa.
ERVIN: az elhunyt másik munkatársa.
HÍVŐK: a gyászoló rokonok, barátok, ismerősök.
PAP

Elvira és Ervin egy gyászmisén ülnek, a leghátsó padsorban.

PAP: A mai misét elhunyt testvérünk, Kovács Ernő tiszteletére és emlékére ajánljuk.
ERVIN: Furcsa, hogy egy helyen dolgozunk, és mégsem futottunk még össze.
ELVIRA: Igen. Persze kissé bizarr, hogy pont itt találkozunk.
PAP: „Az Atya, a Fú és a Szentlélek nevében.”
HÍVŐK: „Ámen.”
ERVIN: Amúgy jóban voltál vele?
ELVIRA: Nem… Vagyis igen… Tulajdonképpen csak látásból ismertem, nem rég óta dolgozom itt.
ERVIN: Furcsa. Én előbb jöttem, mint ő, de én is alig ismertem. Nem sokat beszélgettünk.
ELVIRA: Igen, elég csöndes ember volt.
PAP: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.”
HÍVŐK: „És a te lelkeddel. „
ERVIN: Ahhoz képest elég sokan eljöttek.
ELVIRA: Gondolom a családja. Báár jó nagy család, annyi szent… Na és a cégtől. Azon kívül nem hiszem, hogy sok barátja lett volna.
ERVIN: Képzeld, azt hallottam, négyszer is elvált.
PAP: „Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!”

2015. szeptember 16., szerda

Mellári Zoe Alíz: Függőség, avagy Szeretem! (Téma: Függőség)

Egy hétköznapi szobát látunk, egy huszonéves fiatal komfortjára tervezve. Ruhásszekrény, könyvespolc, nagy ágy. Középen egy dohányzóasztal, körülötte gurulós székkel, babzsák fotellel. A szobában szétszórtan sörös dobozok, üvegek. Buli utáni hangulat uralkodik. Ruhák és egy szombréró is látható erre-arra.
Az ágyban egy lány fekszik. Meztelen lába kilóg a takaró alól, félig le az ágyról.
A dohányzóasztalnál egy másik lány (Zora) és egy fiú (Leo) ül. A fiú cigarettázik, a lány csendesen figyeli az alvót. Mély csenddel indul.

Zora (rekedten, elmélázva): Úgy megérinteném.
Leó (közönyösen, két slukk között): Megint hangosan gondolkodsz.

A lány két kezébe temeti arcát és megdörgöli.

Zora: Nem tudom elhinni, hogy bepasizott.
Leó: Épp itt volt az ideje. 20 évesek vagytok. (szünet. Látja, hogy a lány nagyon el van keseredve. Előre hajol, hogy valami bíztatót mondjon) Azt hitted együtt lehettek?
Zora (nagy hévvel): Mindig az enyém volt… (elhallgat és szomorúan néz maga elé) és sohasem. 18 éve Ő a legjobb barátnőm. Annyira szeretem. És 20 évig egyetlen fiú se kellett neki. Az én vállamon sírta ki magát, én szorítottam a kezét, amikor szüksége volt rá. Valahol mindig is tudtam, hogy egyszer be kell következnie. De sose tudtam elképzelni egy pasi oldalán se és így reménykedtem, hogy nem is kell.
Leó: De te se feküdtél le vele.

2015. szeptember 11., péntek

Acha Diana Flor: Párkapcsolat (Téma: Párkapcsolat)

Anya és fia a piacról hazafelé sétálnak. Az anya egyik kezében fűszernövény, a másikban becsomagolt sütemény. A fiú több – láthatóan nehéz – zacskót cipel. Körülöttük emberek jönnek-mennek.

ANYA: Szép lány ez a Katinka, nem?
FIÚ: (kelletlenül) Ha te mondod…
ANYA (megtorpan): Jajj, fiam! Miért vagy mindig ilyen érdektelen! Mi bajod neked a Katinkával?
FIÚ (megáll): Semmi.
A fiú haladna, de az anya egy tapodtat sem mozdul.
ANYA: Csillagom, ez így nem mehet tovább. Már elmúltál 24 éves. Miért nem udvarolsz te senkinek?

A fiút láthatóan untatja a téma.

FIÚ: Nincs kinek. De ezt már mondtam…
ANYA: Olyan nincsen! Miért vagy ilyen málé? Ott az Imola és az Irénke is. Tessék szépen meglátogatni őket!
FIÚ (gunyorosan): Persze, szaladok… Végül is igazad van, még pont időben vagyok, hogy kiépítsek egy háremet.
ANYA: Azt adja meg neked az a jó isten! Szégyent hoznál a fejemre?
FIÚ (sóhajt): Csak vicceltem.
ANYA: Bár inkább volna háremed…
FIÚ: Na tessék…

2015. szeptember 1., kedd

Szűcs L. Attila: Szívkő (Téma: Félelem)

SZEREPLŐK:
MÁRK: Fecó barátja.
FECÓ: Márk barátja.

Fecó és Márk a parkban ülnek egy padon, és a galambokat számolják.

FECÓ: Emlékszel arra a pultos csajra a bárból?

MÁRK: Ja, mi van vele?

FECÓ: Volt barátja.

MÁRK: Mondtam én, hogy nem érdemes odamenni.

FECÓ: Dehogy mondtad! Csak fostál megszólítani.

MÁRK: Há' de látod, úgyis volt barátja. (megvonja a vállát) Amúgy honnan tudod?

FECÓ: Odamentem hozzá.

MÁRK: (csodálkozva) Igen? Na és Mr. Menőmanó?

FECÓ: Annak is volt pasija.

MÁRK: (meglepetten) Buzi volt?

2015. augusztus 28., péntek

Serhal Diána: Háló (Téma: Háló)

Fiatal Fiú ül a csónakban. A csónak szelíden leng a békés tengeren, még látszódik a part. A fiú erősen fogja hálóját, aminek nagy része a vízben van.

FIÚ: (erőlködve) Nem. Nem játszunk öreg halász és a tengert.

A háló megrendül, a Fiúnak még erősebben kell fognia.

FIÚ: (továbbra is fennhangon) Különben is pocsék. Nem vágom, miért kellett elolvasunk.

A Fiúnak sikerül beljebb húznia a hálóját, de csak egy kicsit.

FIÚ: A fószer majdnem meghal csak azért, hogy kifogjon egy nyomorult halat. Mekkora baromság.

A csónak ekkor nagyobbat rendül, mint korábban. A Fiú elesik, de a kezeivel továbbra is görcsösen szorongatja a hálót. Lassan feláll, egyik kezével megtörli izzadt homlokát. Fanyarul mosolyogva az enyhén hullámzó vizet nézi.

FIÚ: Na jó, ez nem ugyan az. Az egy hal volt. Te meg egy sellő vagy.

A vízben lévő háló válaszul rándul egyet.

2015. augusztus 24., hétfő

Farkas Nikolett: Kritika (Téma: Kritika)

Szereplők:
Henrietta
Áron

Helyszín: egy könyvtárszoba, két fotel, egy dohányzóasztal, rajta egy könyv

Áron: Na, hogy tetszett?
Henrietta: Nem is tudom, nem igazán. Valami hiányzott belőle.
Áron: Mire gondolsz?
Henrietta: Szerintem valami kimaradt.
Áron: Ez érdekes, pont, hogy túl sokat is mondott ezzel a kihagyással.
Henrietta: Nem értek egyet, legalább egy utalást tehetett volna a végére, hogy mi lesz később.
Áron: Ó, te tényleg nem érted? Ez a lényeg, hogy nem tudod. Az életben sem tudod, mi következik azután.
Henrietta: De ez csak egy könyv, igazán utalhatna rá.
Áron: Utalt.
Henrietta: Nem.
Áron: De.

2015. augusztus 20., csütörtök

Szűcs L. Attila: Bár (Téma: Féltékenység)

Szereplők:
MÁRK: Fecó barátja.
FECÓ: Márk barátja

A két, húszas évei elején járó férfi egy bárban üldögél a sarokban lévő asztalnál. Márk az ujjai közt forgatja poharát, de még egy kortyot sem ivott. Révetegen nézi a pultos lányt Fecó háta mögött. Fecó hátrapillant, majd nevetve fordul vissza.

FECÓ: Megint ő?

MÁRK: Még mindig.

FECÓ: Na, nem mondom, szemrevaló teremtés.

MÁRK: Ugye?

FECÓ: Szeretnéd a karjaidban tartani őt, igaz?

MÁRK: Igen!

FECÓ: Beleszagolni a hajába…

MÁRK: Még jóhogy!

FECÓ: Megmarkolni azt a formás fenekét…

MÁRK: (hevesen bólogatva) Naná!

FECÓ: (ráförmedve) Akkor mi a francért nem mész oda hozzá?!

2015. augusztus 17., hétfő

Radnai Panni: Mindent vagy semmit (Téma: Család)

Egy kávézóban vagyunk. Négy vagy öt asztalt látunk szétszórtan, a sarokban pedig két fotelt egy dohányzóasztallal. Az egyik asztalnál egy fiatal nő ül. Ruhája pedáns, mégis egyéni, szürke kosztüm, piros ing, sötétszürke csizma, halványpiros táska. Haja egyenes, hosszú lófarokba kötve, sminkje visszafogott. Harmincöt körül lehet. Arca intelligens, szobor-szerű. Idegesnek tűnik. A pincér a pult mögött sms-ezik. Egyszer csak vidám, szertelen lány robban a kávéházba. Vonzó ő is, de egészen másképp. Farmert visel, fűzöld pulcsit, bokacsizmát. Megjelenése bohém, kócos.

A pincér felé biccent és már suhan is tova a másik lány felé. Amaz hűvösen fogadja az érkezőt.

Bori (A késő lány): Jaj, ne haragudj, hogy már megint! (Mosolyog.) Nem ülünk inkább a fotelbe?

Gitta (a lány, aki várakozott): Tőlem!  (Már nem tűnik mérgesnek – futólag el is mosolyodik – de azért nem derül jobb kedvre.)

Megérkezik a pincér is – segít átvinni a limonádés poharat, és széles vigyorral köszönti a később érkező lányt.

Pincér: Bori! Hogy vagy ma? Rég jártál nálunk!

Bori: Remekül, köszönöm. Gitta, ő Sanyi. Sanyi, ő Gitta.

A másik kettő az érdeklődés legkisebb jele nélkül kezet ráz.

Pincér: Mit hozhatok?

2015. augusztus 15., szombat

Vass Antónia: Klikk-klakk (Téma: Csend)

Sötét helyiség. Az egész hely olyan fényekben játszik, mintha egy nagy, nyirkos barlang lenne. Az egyetlen fényforrás néhány halványan pislákoló biciklilámpa.

KATA: (idegesen néz körbe) Rémisztő ez a csend… szinte harapni lehet.
TOMI: Talán csak azért érzed így, mert cseng a fülünk. (megpróbálja megfogni Kata kezét, de a lány elhúzza)
KATA: Ezek a falak olyanok, mintha valami régi járatban lennénk.
TOMI: Apám régész, gyakran mesél elfeledett úthálózatokról, menekülő utakról, katonai bunkerekről.
KATA: (gúnyosan) Majd jól lebombáznak.
TOMI: Vicces vagy, amikor meg vagy ijedve.
KATA: Nem vagyok megijedve, jó?! Csak haza akarok menni. Hány óra lehet?
TOMI: Nem tudom, de már talán esteledik. Találtam egy kisebb rést a mennyezeten, de már nem tudnám megmutatni, mert nem jön be a fény.
KATA: Akkor már biztos keresnek minket!
TOMI: Napokba is beletelhet, mire megtalálnak. (szórakozottan járkál fel-alá)
KATA: Te szeretnéd?
TOMI: Mit?
KATA: Ha nem találnának meg. Te élvezed ezt, igaz?
TOMI: Nem tagadom, szeretem a kihívásokat, de már én is hazamennék. Fáj egy kicsit a csuklóm, meg azt hiszem, elég hideg lesz itt éjjel. (pillanatnyi szünet után) Lehet, hogy össze kell majd bújnunk.
KATA: (megmerevedik, majd megrázza a fejét) Kiásom magam.
TOMI: Sok sikert!

2015. augusztus 9., vasárnap

Szűcs L. Attila: A templom (Téma: Hit)

Szereplők:
NOSFERATU: ősöreg vérszívó.
VÁMPÍR: fiatal élőhalott.

A két hórihorgas alak egy templom lépcsőjén állnak, nem sokkal pirkadat előtt. Csend van, a környék elhagyatott, madárcsicsergés, de még a szél zúgása sem hallatszik. Teljes némaság.

VÁMPÍR: Azt mondod, be kell menjek?
NOSFERATU: Igen.
VÁMPÍR: Hogy meggyónjak?
NOSFERATU: Mit? Ábrándokat, vágyakat, félelmeket, hiedelmeket és titkokat, ki nem mondott szavakat, elfojtott gondolatokat? Mindenki bűnei.
VÁMPÍR: Áldozzak?
NOSFERATU: Ha íztelen ostyát és vizezett bort kívánsz…
VÁMPÍR: Beszéljek Istennel?
NOSFERATU: Miről?
VÁMPÍR: Ábrándok, vágyak, félelmek, hiedelmek és titkok, ki nem mondott szavak, elfojtott gondolatok.
NOSFERATU: És mihez kezdjen vele?

2015. július 15., szerda

Rébb Terézia: Párkapcsolat: Csevegő-csomag (Téma: Párkapcsolat)

Szereplők:       Sanyi és Panni 1. házaspár
                        Peti és Szilvi 2. házaspár
Helyszín 1: Sanyiék lakása
Helyszín 2: Petiék lakása

Egy lakásbelsőt látunk, ahogy fény gyullad a színpad egyik felében. Benne egy házaspár, látszólag idillikus életet él. A nő a konyhában tevékenykedik, a férfi szerel valamit az ebédlőben. Hallatszanak a konyhai és a szerelési háttérzajok. A nő, Panni, és a férje, Sanyi, beszélgetnek…

SANYI: Szétszedtem. De vége. Leégett a motor. Annyi neki. Ezzel a vacakkal már nem tudunk mit kezdeni. El sem tudom képzelni, mi a fenét csináltál vele?
PANNI: Porszívóztam…
Sanyi: Majd veszel másikat… A jövő hónapban. Akkor már biztos lesz munkám. Meg a tv-t is megcsináltatjuk… Meg a mosógépet is…
Panni: Meg… Megcsináltatjuk…
Sanyi: Miért vagy megint olyan gunyoros? Ilyenkor felsőbbrendűnek érzed magad, ugye? (Most hirtelen odamegy a hűtőhöz, és kivesz egy üveg sört. Leül a fotelba, gyakorlott mozdulattal kinyitja az üveget, és lassan inni kezd.)

2015. július 13., hétfő

Farkas Nikolett: Család (Téma: Család)

Szereplők:
Laci – fiatal férj
Irma – anyós
Bözsi néni – Irma nagynénje

1. jelenet

Helyszín: Egy vidéki ház hátsó terasza. Székek, virágok, asztal.
Irma és Bözsi néni a nézőtér felé nézve beszélgetnek, szotyiznak, a héjat a földre dobálják.

Bözsi néni  Finomat főztél, Irma. Csak kár, hogy ilyen meleg van. Jó lenne egy medence oda a hátsó udvarra…
Irma           Egészségedre. A csirkeólak mellé? Ott olyan büdös lenne, hogy nem lehetne megmaradni. Ott nem akarsz te fürödni.
Bözsi néni  Mondjuk ez igaz. Akkor oda messzebbre, a diófa alá.
Irma           Az ott olyan gazos, hogy kilukadna, ott se jó.
Bözsi néni  A vejeddel nem lehetne kitalálni valamit?
Irma           Ááá, nem olyan az. A múltkor is a kisjányomnak kellett kikergetnie a garázsukból a kakast. Nem egy nagy valaki.
Bözsi néni  Én csak egyszer láttam eddig az esküvőjükön kívül, az elég is volt. Tudod, amikor egy hónapja mentem a piacra, és vettem azt a rengeteg epret, hogy befőzzem. Hoztam is belőle, nem?
Irma           Igen, én is eltettem már azóta, jó lesz az télire az unokáknak… Na de hogy találkoztál a Lacikával?
Bözsi néni  Jajj, igen, azt ott gyöttem-mentem, nem is emlékszem, még mit akartam venni, tán hagymát, de már nem tudom. Kerestem egy embert, hogy segítsen elvinni a biciklimig az epret, de csak őt láttam.
Irma           Kit?