2015. február 26., csütörtök

Farkas Nikolett: Függőség (Téma: Függőség)

Szereplők:
apa
lánya

Alaphelyzet: késő este ülnek a kocsiban, hazafelé tartanak már régóta.

LÁNY Apaaa, mikor érünk haza?
APA    Mindjárt, mindjárt ott leszünk.

rövid csend

LÁNY Apaaaaa, én szeretnék már hazaérni!
APA    Ehh. Nemsokára.
LÁNY De mooooost!
APA    Mondom, hogy mindjárt.
LÁNY Apaaaaa, úúgy unom magam!

2015. február 25., szerda

Vass Antónia: A mosás (Téma: Őszinteség)

Tengerparti elhagyatott viskó belső tere. Szegényes bútorok, hevenyészetten összedobott ágy az egyik sarokban, a másik oldalon – eltorlaszolva a viskó bejáratát – hatalmas nyitott faláda. BOB a láda előtt térdel, és valamit keres benne. SYLVIA az ágyon ülve, elgondolkodva nézi, fehér pamuthálóinge szélét csavargatja, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve feláll.

SYLVIA          Vedd le!

BOB                (meglepődve megfordul) Mi?

SYLVIA          (parancsolón) Vedd le a ruhád!

BOB                Minek?

SYLVIA          Bűzlesz.

BOB                Ez… (megszagolja magát) a tenger szaga.

SYLVIA          Ez semmi más, csak az izzadságod. Na, gyerünk, vedd le, hadd mossam ki.

BOB                Egy jó kalóz sohasem enged egy ócska kis ringyó szavának.

SYLVIA         (felháborodva) Szóval ócska kis ringyó vagyok? Hát így állunk? Mosok rád, és egyből kurva vagyok?

2015. február 20., péntek

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Őszinteség (Téma: Őszinteség)

Egy iskola üres tantermét látjuk. Szünet, majd három lány jön be.
ANNE: Hol vannak a többiek?
JESSE: (leül egy székre) Kit érdekel?
ANNE: Igaz, engem sem érdekel. Csak úgy kérdeztem.
PENNY: (Körülnéz) Azért akkor is fura. Tudtommal két perc múlva kezdődik az óra, és még nincs itt senki.
JESSE: (vállat von) Én nélkülük is jól elvagyok.
ANNE: Én is.
Szünet.

PENNY: És mi lesz, ha a tanár se jön?
JESSE: Akkor nem jön, és kész.
ANNE: Akkor én a részemről hazamegyek.
PENNY: Na de mégis… mit fog szólni, ha bejön, és csak minket talál itt?
ANNE: Majd azt mondjuk, hogy a többiek rosszul lettek, és hazamentek.
JESSE: Az egész osztály? Mind a harmincan? Ezt mégis milyen hülye veszi be?

2015. február 15., vasárnap

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Ünnep (Téma: Ünnep)

Szereplők:
Claire: kb. 32 éves
Frank: kb. 36 éves, Claire férje
Victoria: kb. 32 éves, Claire barátnője
1.     jelenet

Helyszín: Nappali, dél körül, egy kb. 32 éves férfi ül a kanapén az előtte lévő dohányzóasztalra feltett lábbal és újságot olvas. Közben hazajön a felesége, aki a barátnőjével együtt lép be a házba. Nem veszik észre rögtön, hogy a férfi otthon van.

Claire: Nem, egyáltalán nem képes felfogni.
Victoria: És ha mégis, akkor biztos mesterkedik valamiben.
Frank: Ki?
A két nő felé fordul meglepetten.
Claire: Senki. Csak egy közös ismerősünkről beszéltünk.
Frank: Akit természetesen én nem ismerek… 
Claire: Nem.
Victoria: Nyugi Frank, semmi okod az aggodalomra.
Frank: Tudom. Claire sose hagyna el, ahhoz túlságosan bír engem.
Claire: A-ha… Annyira, hogy most megyek és főzök neked valami finomat.
Kimegy. A barátnője utána néz, majd Frank felé fordul.
Victoria: Szerencsés vagy, Frank.
Frank: (vigyorogva) Azt mondod?
Victoria: Azt.
Frank: De bőbeszédű valaki…
Victoria:
Frank: Nem maradsz ebédre?
Victoria: Nem. A lányom szavalóversenyt nyert. Megígértem neki, hogy elviszem a kedvenc éttermébe, hogy megünnepeljük.
Frank: Klasszul hangzik. Menj csak.
Victoria elmegy. Claire az ajtó csapódásakor jön be, kezében két pohárral.
Frank: Elment.
Claire: Látom.
Frank: Mire iszunk?
Claire: Kell, hogy legyen valami indok? (szünet) Na, jó, akkor arra, hogy túléltünk egy újabb napot.
Frank: A fele még hátra van.
Claire: Akkor arra, hogy túl fogjuk élni. (iszik)
Frank: Már miért ne élnénk túl?