2015. február 15., vasárnap

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Ünnep (Téma: Ünnep)

Szereplők:
Claire: kb. 32 éves
Frank: kb. 36 éves, Claire férje
Victoria: kb. 32 éves, Claire barátnője
1.     jelenet

Helyszín: Nappali, dél körül, egy kb. 32 éves férfi ül a kanapén az előtte lévő dohányzóasztalra feltett lábbal és újságot olvas. Közben hazajön a felesége, aki a barátnőjével együtt lép be a házba. Nem veszik észre rögtön, hogy a férfi otthon van.

Claire: Nem, egyáltalán nem képes felfogni.
Victoria: És ha mégis, akkor biztos mesterkedik valamiben.
Frank: Ki?
A két nő felé fordul meglepetten.
Claire: Senki. Csak egy közös ismerősünkről beszéltünk.
Frank: Akit természetesen én nem ismerek… 
Claire: Nem.
Victoria: Nyugi Frank, semmi okod az aggodalomra.
Frank: Tudom. Claire sose hagyna el, ahhoz túlságosan bír engem.
Claire: A-ha… Annyira, hogy most megyek és főzök neked valami finomat.
Kimegy. A barátnője utána néz, majd Frank felé fordul.
Victoria: Szerencsés vagy, Frank.
Frank: (vigyorogva) Azt mondod?
Victoria: Azt.
Frank: De bőbeszédű valaki…
Victoria:
Frank: Nem maradsz ebédre?
Victoria: Nem. A lányom szavalóversenyt nyert. Megígértem neki, hogy elviszem a kedvenc éttermébe, hogy megünnepeljük.
Frank: Klasszul hangzik. Menj csak.
Victoria elmegy. Claire az ajtó csapódásakor jön be, kezében két pohárral.
Frank: Elment.
Claire: Látom.
Frank: Mire iszunk?
Claire: Kell, hogy legyen valami indok? (szünet) Na, jó, akkor arra, hogy túléltünk egy újabb napot.
Frank: A fele még hátra van.
Claire: Akkor arra, hogy túl fogjuk élni. (iszik)
Frank: Már miért ne élnénk túl?



2.     jelenet

Helyszín: Temető, két hónappal később, délelőtt, Frank és Claire egy sírkövet néznek, amihez éppen Claire teszi le az utolsó virágcsokrot.

Claire: (lesújtva) Ez borzasztó…
Frank: Ja.
Claire: Ha beteg lett volna, akkor legalább számíthattunk volna rá, de így teljesen váratlanul ért a halála.
Frank: Az viszont tény, hogy így jobban járt. (Claire ledöbbenve néz rá) Már úgy értem, hogy a betegség szenvedéssel jár, és így bár hirtelen halt meg, de nem érzett fájdalmat.
Claire: Igaz…
Frank lenéz a virágokra, összevonja a szemöldökét.
Frank: (töprengve) Miért orchideát vettél?


3.     jelenet

Helyszín: Nappali, aznap délután, két pezsgőspohár van egy asztalon, Frank egy lehűtött pezsgősüveggel a kezében jön be.

Claire: (döbbenten) Mit csinálsz?
Frank: Pezsgőt bontok.
Claire: Ilyenkor? Hiszen meghalt az apád, az Istenért!
Frank: A halotti toron is esznek-isznak, mégse zavar senkit.
Pezsgőt tölt a két pohárba.
Claire: Az más.
Frank: (odamegy hozzá és átadja neki az egyik poharat) Hmm… Lássuk csak… A temetés után egy rahedli ember összegyűl, beszélgetnek, közben ki piával, ki kajával, ki egyéb  dologgal tömi magát. (szünet) Itt viszont csak mi ketten vagyunk… Igazad van, tényleg más.
Claire: Értem, mire célzol. De pezsgő… ez olyan, mintha megünnepelnéd azt, hogy meghalt…
Frank: Miért, nem azt teszem?
Claire: (meglepődik)
Frank: (vidáman) Igaz, meghalt, de arról én nem tehetek. Mindenkinek ez a sorsa. Ráadásul elég nagy summát hagyott rám. Ha ez nem ok az ünneplésre, akkor nem tudom, hogy mi az.
Közben Claire lenéz a kezében lévő pohárra, majd csak az utolsó mondat hallatán néz fel ismét.
Claire: El akarok válni.

Vége

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése