2015. február 20., péntek

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Őszinteség (Téma: Őszinteség)

Egy iskola üres tantermét látjuk. Szünet, majd három lány jön be.
ANNE: Hol vannak a többiek?
JESSE: (leül egy székre) Kit érdekel?
ANNE: Igaz, engem sem érdekel. Csak úgy kérdeztem.
PENNY: (Körülnéz) Azért akkor is fura. Tudtommal két perc múlva kezdődik az óra, és még nincs itt senki.
JESSE: (vállat von) Én nélkülük is jól elvagyok.
ANNE: Én is.
Szünet.

PENNY: És mi lesz, ha a tanár se jön?
JESSE: Akkor nem jön, és kész.
ANNE: Akkor én a részemről hazamegyek.
PENNY: Na de mégis… mit fog szólni, ha bejön, és csak minket talál itt?
ANNE: Majd azt mondjuk, hogy a többiek rosszul lettek, és hazamentek.
JESSE: Az egész osztály? Mind a harmincan? Ezt mégis milyen hülye veszi be?
ANNE: Jól van, na, te tudsz jobbat?
JESSE: Engem nem érdekel az se, ha nem találunk ki semmit.
PENNY: Kérjük meg, hogy engedjen el minket, ha már mindenki elment.
ANNE: (fejét rázza) Úgyse fog belemenni. Ez a nő egy kretén.
JESSE: Naná, hiszen tanár! És minden tanár hibbant, ergo ő is az.
PENNY: Na, ne mondjatok ilyet. A múltkor is tök rendes volt, amikor Ewan nagymamája meghalt, és ezért nem íratta meg vele a dolgozatot…
JESSE: Ewan csak linkelt, nincs is nagymamája!
ANNE: Ez akkor is jó poén volt. Hogy bevette Mrs. Trout!
JESSE: Az enyém sokkal tutibb volt, amikor annak az idióta Mr. Mendle-nek azt mondtam, hogy megrántottam a lábam biciklizés közben, és ezért egy hétig nem tudok tesizni. A röhej az, hogy nem is tudok biciklizni!
ANNE: Ja, de nem múltad felül az én alakításomat, amikor azt a műájulást produkáltam a jubileumi ünnepségen, és az igazgató személyesen jött oda hozzám érdeklődni, hogy jól vagyok-e.
PENNY: Lehet, de azóta mindenkitől szőlőcukrot kapsz, hogy le ne essen a vércukrod.
ANNE: (vállat von) Mindegy. Az összeset rásózom a húgomra azzal, hogy varázscukorka, amitől okosabb lesz. A muris az, hogy azóta minden dogája 5-ös lett.
JESSE: És véletlenül sem azért, mert profi puskázó.
ANNE: Részletkérdés.
Anne-nek csörög a telefonja.

ANNE: Na, csajok, én megyek, mert a barátom, Patrick már nagyon hiányol.
JESSE: Nem Philipnek hívják a barátodat?
ANNE: (zavartan) Ööö… de igen. Illetve, az az előző volt, de vele múlt héten szakítottam, és az új barátom Patrick. (Felveszi a telefont). Szia, drágám! (kimegy)
JESSE: Nincs is barátja.
PENNY: Tudom. De akkor miért tesz úgy, mintha lenne?
JESSE: Azt hiszi, attól menőnek tűnik. Pedig nem is.
PENNY: Szerintem sem. Mi legyen, megvárjuk a tanárt?
JESSE: Isten ments! (felpattan) Húzzunk, mert lekésem a buszom.
PENNY: Én úgy tudtam, az apád jön érted az új Porchéjával.
JESSE: (zavartan) Ja, igen, de… közbejött neki valami. (kimegy)
PENNY: Persze, hiszen az apjának munkája sincs, nemhogy Porchéja. (kimegy)

Szünet, majd bejön a tanár. Értetlenül néz körül, az órájára pillant. Vár egy darabig, majd ránéz a táblára, ahol ez áll:

Du. 4-től értekezlet a nagyteremben. Minden diák és tanár számára kötelező.

TANÁR: Úristen, teljesen elfelejtettem! (kirohan)


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése