2015. április 23., csütörtök

Földi Nóra: Szappanbuborék (Téma: Szappanbuborék)

Tavaszias idő, a Nap melege már elég erős ahhoz, hogy kabát nélkül, egy szál blúzban lehessen mászkálni. A város főterén, az újonnan megnyitott szökőkút körül lévő padokon lézengenek a fiatalok és idősebbek egyaránt. Az egyiken - egy kicsit távolabb a szökőkúttól – Hanna ül, kávéját kortyolgatja és várja barátnőjét, Fannit. Nem sokkal később meg is érkezik és nagy mosollyal ül le, miközben a boltban vett hideg kávéját bontogatja.

HANNA: 23 éves nagyvárosi egyetemista
FANNI: 20 éves kisvárosi egyetemista

FANNI    (nagyokat sóhajtózik)
HANNA (szemeit forgatja) Na, mire fel ez a nagy sóhajtozás?
FANNI    (leteszi a kávét a padra és izgatottan válaszol) Szerelmes vagyok!
HANNA Már megint?
FANNI    (felháborodva) Mi az hogy már megint?
HANNA         Amikor legutóbb itt ültünk, akkor is ugyanezt mondtad. (gúnyosan) Vagy ez még mindig ugyanaz az illető?
FANNI    Az Gergő volt. (legyint egyet) Azt hittem, ő az igazi, de kiderült, hogy gyökér.
HANNA Én mindig mondtam, hogy zenészekkel nem érdemes kezdeni, de sosem hallgatsz rám.
FANNI    (megrázza a vállát) Ő valahogy másnak tűnt.
HANNA  Ők valahogy mindig másnak tűnnek.
FANNI    Hagyjuk is. (belekortyol kávéjába) Örülök, hogy újra össze tudtunk futni még így a vizsgaidőszak előtt. Ez a második félév kész katasztrófa.
HANNA  Ne is mondd! A tanárok még szadistábbak… (elgondolkozik)
FANNI    Ja. (a távolba mered)
HANNA  Na jó, nem bírom tovább. Mesélj erről az új szerelmedről!


FANNI    (arcán hatalmas vigyor jelenik meg, kávéját újra leteszi a padra) Annyira (sóhajt egyet) annyira tökéletes.
HANNA  Ne dobálózz ilyen szavakkal.
FANNI    Most az egyszer tényleg nem. Ő teljesen más, vagyis inkább nem más, hanem olyan, mint én.
HANNA  (viccelődve) Belőled egy is elég.
FANNI    (ironikusan) Haha.
HANNA  Apropó, mióta ismered?
FANNI    Szeptember óta. Már a második napon találkoztunk, vele volt órám.
HANNA  (meglepődik, majd egyre érdeklődőbbé válik) Ez egészen jól hangzik. És ő mit tanul?
FANNI    (pironkodva) Semmit.
HANNA  (felhúzza szemöldökét) Most diplomázott januárban?
FANNI    (habozva) Nem egészen.
HANNA  (rácsap a homlokára) Te jó ég! (megrázza a fejét) Mit tanít?
FANNI    Marketinget.
HANNA  (kiborulva) És hány éves? Tuti van már vagy 64.
FANNI    Dehogyis, azért ennyire én sem vagyok elvetemült.
HANNA Szóval?
FANNI    (az orra alá) 37. (elfordul és figyeli a járókelőket)
HANNA  (mély levegőt vesz) Talán meg fogom bánni a következő kérdésem, de muszáj feltennem. Együtt vagytok?
FANNI    (hangosan felnevet) Úristen, dehogy! Korántsem ilyen bensőséges a kapcsolatunk.
HANNA  (megnyugodva kifújja a levegőt) Még jó! Remélem, tudsz arról, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha összeszűröd a levet egy tanároddal.
FANNI    Persze, de teljesen mindegy, már nem tanít.
HANNA  (félve) És szoktatok találkozni, vagy hogy van ez?
FANNI    Semmi ilyen, igazából még a nevemet sem tudja.
HANNA  Belezúgtál, de a neved sem tudja, és még csak nem is találkoztok. Kezdesz teljesen összezavarni. Jobb, ha az elejéről kezded.
FANNI    (sóhajt) Az első tanítási napon egyetlen órám volt, azt is ő tartotta. Már ott elindult bennem valami. Ahogyan előadta magát, ahogyan beszélt a marketing-mixről. (gyorsan rávágja) Ne kérdezd mi az, sosem tudtam, miről beszél órán, mert teljesen elvakított a jelenléte és egyszerűen sugárzott belőle az intelligencia.
HANNA  Ennyiből leszűrted, hogy olyan, mint te?
FANNI    Nem, dehogy. Ahogy telt az idő, egyre izgatottabban vártam az óráit, meg egyébként is az ő órái voltak a legérdekesebbek. Képzeld, ismeri a szarkazmust és intelligens humorral rendelkezik.
HANNA  Máris értem, hogy miért zúgtál belé. Ennyi a történet?
FANNI    (ráharap az ajkára) Megvettem egy könyvet, amit nagyjából 18 évesen írt egy külföldi élményéről. Abban olvastam olyanokat, amikből le tudtam szűrni, hogy elég sok közös van bennünk.
HANNA  Ha ennyire odáig vagy érte, akkor miért nem próbálkozol be nála? Bár nem támogatom az ötletet.
FANNI    Szerintem a felesége sem támogatná.
HANNA  (meglepődve nagyra nyitja száját) Mi van? Honnan tudod, hogy van felesége?
FANNI    Gyűrűt visel. Szóval (szomorúan megrázza a fejét) ez bizony veszett ügy, de legalább távolról csodálhatom.
HANNA  Nem unod még ezeket a plátói szerelmeket?
FANNI    (megrázza a vállát) Nem, mert így legalább biztosan nem sérülök.
HANNA  Ezt te is tudod, hogy baromság. A plátói szerelem olyan, mint (elgondolkozik) olyan, mint egy szappanbuborék.
FANNI    Szappanbuborék?
HANNA  Igen. A szappanbuborékot csodáljuk gyönyörűsége miatt, ám csak a külsejét látjuk, ami benne van, az nem kerül felszínre. Néha átvilágít rajta egy-egy napsugár, de ez csak egy része az egésznek. Ha meg akarjuk tudni, hogy mi van belül, ahhoz meg kell érinteni, de ezt nem tehetjük meg, mert akkor kipukkad és vége mindennek. Ezért távol tartjuk magunkat tőle, de a kísértés mindig nagy lesz és ez csak egyre inkább felemészt.
FANNI    (egy időre elnémul, aztán egy kissé zavartan megszólal) Azt hiszem, szükségem van még egy kávéra. (felpattan a helyéről)
HANNA  Ennyire meghatottak a szavaim?
FANNI    Igen, és rájöttem, hogy két választási lehetőségem van: elmondom neki, hogy belezúgtam vagy kiiratkozok a suliból.
HANNA  (hirtelen feláll) El ne mondd neki!
FANNI    Miért? Az a szappanbuborék előbb-utóbb úgyis kipukkad. Vagy én pukkasztom ki vagy az időmúlásával magától történik meg. Mindkét mód fájdalmas lehet, ám ha én vetek véget neki, akkor megadom az esélyt magamnak, hogy még ha csak egy pillanatra is, de láthassam, hogy mit rejt annak a szappanbuborék belseje. (egy rövid ideig még Hannával néz farkasszemet, aztán elindul)
HANNA  (kiabálva) Most tényleg mész és elmondod neki?
FANNI    (megrázza a vállát) Egy újabb kávé közben átgondolom.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése