2015. április 26., vasárnap

Jassó Judit: 0/24 (Téma: Párkapcsolat)

Történik napjainkban. A színen ágy és asztal, két székkel. A FÉRFI és a NŐ (belülről kívülre haladva) fekszik.

NŐ: (lassan felül) Biztosan éreztem, hogy ma éjjel megfogantam. Ef az együttlétünket követően végighúzta ujját a karomon, nyomán kékesen szikrázott, mint az elektromosság. (Hirtelen világosság támad.) Még ne! (arca elé kapja a kezét) Fáradt vagyok.

Felkelnek. A FÉRFI felöltözködik.

NŐ: (a FÉRFI kezébe adja a kalapját, a sétapálcáját és a táskáját, puszit imitálnak, a FÉRFI jobbra el) Reggel megszültem a gyermeket. (bemászik az ágyba, vajúdik, majd a szokásos háton fekvő pózban nyög) Istenem! Anyám! Miért hagytatok el engem! (Csönd.) Fiú. (ismét felkel, öltözködik) Megfőztem a vacsorát, előtte dolgoztam és hazahoztam a gyermeket a bölcsödéből, az óvodából és az iskolából.

FÉRFI: (visszatér balról) Megjöttem. 

NŐ: (elveszi a kalapját, a sétapálcáját és a táskáját, majd az ágyra teszi) Feltálaltam a vacsorát. 

A FÉRFI odamegy hozzá és megüti.

NŐ: (arca elé kapja a kezét) Éjjel megöltem Efet.

A FÉRFI befekszik az ágyba, a NŐ mellétérdel, és mintha kés lenne a kezében, több szúrást imitál. Majd fölveszi a kalapot és a kabátot, megáll az ágy mellett.

NŐ: Éjszaka van. Ma érzem, megfogantam. Reggel megszülöm. Haza kell találnom. Nem szeretem a sötétet. Fáradt vagyok.


--vége--

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése