2015. április 21., kedd

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: A csend, ami nincsen (Téma: Csend)

Helyszín: egy középiskolai tanterem
Szereplők: Jill, Tim, Bess, Mr. Wright és a 10. osztály

1.      jelenet: A terv

Csend. Az óra ketyegését is hallani lehet. Hosszú szünet. Hirtelen közeledő zajok hallatszódnak.  Beront a terembe 3 diák, két lány és egy fiú, hangosan röhögve, kiáltozva.

TIM: (lihegve) Azta, ez rohadt jó volt.
JILL: (szintén lihegve) Az, nagyon.

Leülnek egymással szemben, két pad tetejére. Szünet, amíg kilihegik magukat.

BESS: Biztos nem lesz ebből baj?
TIM: Már hogyne lenne? De ez a lényeg!
BESS: Csak azért, mert én nem akarok kikapni…
JILL: Menj már, kit érdekel, mit kapunk érte?
TIM: Ekkora poént nem lehetett kihagyni!
JILL: Az tuti. (felnevet) Te jó ég, ha elképzelem a gülüszemű Mr. Wright képét, amint meghallja majd…
TIM: (szintén nevetve) Azt a förtelmes, fülsértő csengőhangot a telóján, amint azt hörgi… mit is hörög?
JILL: Azt, hogy a matektanárok mind hülyék, a matektanárok mind hülyék! (röhögve) Úristen, behalok mindjárt…
TIM: (szintén röhögve) Most arra gondolj, milyen lesz, mikor óra közben megszólal, és a többiek meghallják!
JILL: Jézusom, de gáz… (nevetnek)


2.      jelenet: A csíny

A terem most tele van diákokkal, beszélgetnek, zajonganak, stb. Becsengetnek, bejön a tanár, Mr. Wright, egy alacsony, szemüveges emberke, táskával a kezében.

MR. WRIGHT: Csend legyen! (leteszi a táskáját az asztalra)

Mindenki elhallgat. A tanár írni kezd a táblára, közben a korábbi három diák összenéz.

JILL: (súgva Timnek) Most!
TIM: Oké, egy pillanat! (Elveszi a mobilját, a pad alatt nyomkodja, majd vigyorogva felnéz.

   Szünet, majd hosszú, elnyújtott visítás hallatszik. Mindenki értetlenül néz, a 3 beavatott kivételével. A tanár megfordul, az osztályra néz. A hang hörgésre vált, majd ezt kiáltja: „a matektanárok mind hülyék, a matektanárok mind hülyék!” Az osztály röhögni kezd, a tanár az asztalához megy, kikapja a mobilját a táskájából, mely még mindig hörög.

MR. WRIGHT: Mi ez? (a telóját nyomkodja, nagy sokára abbamarad a hörgés) Ki tette ezt?

Az osztály még mindig fejvesztve röhög. A tanár elkiáltja magát.

MR. WRIGHT: Elég!

Mindenki elhallgat. A tanár sétálni kezd a padok közt, kezében a mobiljával.

MR. WRIGHT: Megtudhatnám, hogy mi volt ez?

Csend. Jill és Tim összenéz, nehezen fojtják el nevetésüket.

MR. WRIGHT: Úgyis rájövök, hogy ki tette. Jobban járnak, ha elmondják most, mert akkor talán rendes leszek, és nem büntetem azzal önöket, hogy minden órán dolgozatot írnak. Nos? (körülnéz. Csend.) Nekem így is jó. (visszamegy az asztalához, leteszi a mobilját) Majd megtudják, hol lakik a jóisten.

  Újra megszólal a telefon, ezúttal sokkal hangosabban, és ugyanazt kiabálja: „A matektanárok mind hülyék, a matektanárok mind hülyék!” A diákok újra nevetnek, a tanár bőszen felkapja a mobilját, és kinyomja.

MR. WRIGHT: (teljesen kiakadva) Ez már tényleg több a soknál! Jelentem az esetet az igazgató úrnak. Most láthatják, hogy velem nem lehet packázni. Jövő órán pedig témazárót írnak a másodfokú egyenletekből.

OSZTÁLY: Ne, tanár úr!
MR. WRIGHT: Ne vinnyogjanak itt nekem, miért nem gondolkoztak előbb!

Az osztály elhallgat. Csend.

MR. WRIGHT: Most bezzeg hallgatnak, mi? Persze, mert megijedtek. Maguktól csak ennyi telik, hogy elkövetik a csínyt, aztán nem vállalják a következményeket. Jellemző. Bezzeg az én időmben…

  Újra megszólal a telefon, ezúttal azt kiáltja: „Bezzeg a te idődben nem voltak olyan hülye tanárok, mint ma!” Mindenki röhögni kezd, a tanár végképp kiborul.

MR. WRIGHT: (ordítva) Még ehhez is van merszük? Jól van. Most azonnal megyek az igazgatóhoz, és elintézem magukat! (Kiviharzik a teremből)

JILL: (dühösen) Te állat, ezt most muszáj volt?
TIM: (felháborodva) Nem én voltam!
JILL: Ja, persze! Megbeszéltük, hogy csak egyet csörgetsz, minek kellett még kétszer felhúznod?
TIM: (kiáltva) mondom, hogy nem én voltam! Én csak egyszer csörgettem, a másik kettő nem én voltam!
JILL: Akkor ki, ha nem te? Csak te, Bess és én tudtunk a tervről.
TIM: (Odakiált Bessnek) Bess! Te voltál az? Mert, ha igen, akkor kinyírunk!
BESS: Hagyjatok már, miért lettem volna én? Én eleve mondtam, hogy hülyeség az egész, ne csináljuk.
JILL: Fogadok, hogy te voltál!
BESS: Miért tettem volna ilyet?
TIM: Hogy mi kikapjunk! Hiszen neked tökmindegy, dogát írunk-e vagy sem, mert színötös vagy!
JILL: Ez az!
BESS: Hagyjatok már békén, ti tehettek az egészről, magatokat okoljátok, ne engem. 


3.      jelenet: A megoldás

A terem most üres, csak Mr. Wright ül az asztalánál, dolgozatokat javít. Kopognak az ajtón.

MR. WRIGHT: Tessék.
BESS: (belép az ajtón) Elnézést, tanár úr, nem zavarom?
MR. WRIGHT: Dehogy, gyere csak. Mindig örülök, ha kitűnő tanulók jönnek hozzám.
BESS: (odamegy hozzá, megáll előtte) Csak azért jöttem, mert… emlékszik még a tegnapi dologra, amikor valaki a telefonját…
MR. WRIGHT: (dühösen) Persze, hogy emlékszem. Az ilyesmit nem felejti el egyhamar az ember. Mindig így megy. A tanár kiteszi a lelkét a diákokért, azok pedig úgy hálálják meg az igyekezetét, hogy gúnyt űznek belőle, és…
BESS: Igen, nos, arról van szó, hogy az én voltam.
MR. WRIGHT: Hogy?
BESS: Én tehetek róla. Tetszik tudni, néhány barátom fogadott, hogy nem merem megtenni, és…
MR. WRIGHT: És te megtetted, és ezzel lejárattál engem az egész nyomorult bagázs előtt? Én meg elmondtam mindezt az igazgató úrnak, aki holnapra összehívta vizsgálóbizottságot, hogy megfelelő büntetést találjon nekik.
BESS: Higgye el, tanár úr, hogy rettentően sajnálom, én igazán nem akartam, de a többiek kényszerítettek. Hiszen tudja, hogy megy ez, ha nem teszem meg, akkor…
MR. WRIGHT: Bezárnak a fiúöltözőben a szekrényedbe, hogy aztán csak másnap engedjenek ki, mikor már félig megaszalódtál a büdös zokni szagtól, és szomjan pusztultál a melegtől. (bólogat) Hidd el, tudom, milyen ez. (feláll az asztaltól) Semmi baj, kislányom. Megyek, szólok az igazgatónak, hogy küldje el a bizottságot, mert tévedés történt. Így jó lesz?
BESS: Ó, köszönöm szépen, tanár úr, nem is tudom, hogy háláljam meg!
MR. WRIGHT: Csak maradj kitűnő, ahogy eddig, rendben? (kifelé menet, magában) Hiszen kell valaki, akivel példálózhatok, mikor a tanítási módszereimet firtatják… (kimegy)
Csend. Szünet, majd bejön Jill és Tim. Odamennek Besshez.

JILL: Na, mi volt?
TIM: Bevette?
BESS: Igen, de ez volt az utolsó, hogy megtettem nektek valamit. Tartoztok nekem.
JILL: Jól van, hozzáírom a többihez. (kifelé indulnak)
TIM: De, hallod, van egy új ötletem, meg kéne tréfálni azt a barom Macfairlane-t azzal, hogy… (kimennek)


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése