2015. április 24., péntek

Vass Antónia: Az utolsó parti (Téma: Ünnep)

 Derengő kékség a színpadon, jobbról egy kandeláber fénye szűrődik be. A tér közepén egy fiatal fiú térdel kopott kabátban, fázik, tenyerét összedörzsöli, majd benyúl a kabátja zsebébe és kivesz egy fekete bőrkötésű könyvet. Leteszi maga elé, fellapozza, hosszan néz valamit, felnéz, körbetekint, sietősen elrakja a könyvet és elindul jobbra. Már majdnem kimegy, amikor meggondolja magát, megtorpan és elindul a másik irányba. Egy koldus közeledik felé onnan, ahonnan az előbb visszafordult.

FIÚ                 Hé, te!
KOLDUS       (elfordulva) Hagyj!
FIÚ                 (közelebb lép, megfogja a koldus kezét) Hé, te! Te biztos tudod, hol van a…
KOLDUS       (elrántja a kezét) Hagyj!
FIÚ                 (megy utána) A híd! Ma szentelik, mondd meg merre!
KOLDUS       (visszafordul) Adj pénzt.
FIÚ                 Nekem nincs pénzem.
KOLDUS       Akkor hagyj!
FIÚ                 Nekem oda el kell jutnom! Muszáj, hogy lássam, hol a híd?
KOLDUS       Adj pénzt.
FIÚ                 (a zsebében turkál, talál némi aprót) Csak ennyi van. Mondd az utat!
KOLDUS       (számolja a pénzt, majd előre mutat) Arra. (a másik irányba el)
FIÚ             Hé, várj! Merre? Elvetted a pénzem! Tolvaj! (magának) A játékmester… (a sötétségbe kiált, hangját visszaverik a falak) Játékmester! Játékmester! (magának) Az ördögbe, mindig itt szokott állni. (egy árny tűnik fel a félhomályban) Ő lesz az. Játékmester!

MESTER        (kilép a fényre) Miért hívsz ilyenkor? A Nap még szinte fent jár az égen.
FIÚ                 Szükségem van rád.
MESTER        Jótét léleknek ismersz?
FIÚ                 Koldus lettem.
MESTER    (nyájasan) A koldusoknak nem játékmester kell, nem tudok neked segíteni. (színpadiasan meghajol)
FIÚ                 Fizetek érte!
MESTER        (meglepetten) Egy koldus, aki lefizetne egy bűnözőt. (érdeklődve) Mi az alku tárgya.
FIÚ               Az ünnepségre kell mennem. Ma én mondom a köszöntőt, de eltévedtem. Segíts, hogy odataláljak.
MESTER        Mit adsz érte?
FIÚ             (a zsebében kotorászik, előveszi a könyvet) Itt van a naplóm, tele versekkel. Költő vagyok.
MESTER        Kevés! Ócskaság, csak tüzelőnek jó. Mid van még?
FIÚ                 Semmim. Mind ellopták.
MESTER        Ez esetben, sajnos nem segíthetek. (indulna el)
FIÚ               Van még pár forintom! (leveszi a csizmáját, papírpénzt vesz elő) A heti bérem. Ez az utolsó.
MESTER        (elveszi a pénzt, megszagolja, mintha csak ellenőrizni akarná, hogy igazi-e) Kevés.
FIÚ                 Megjátszom!
MESTER        (elmosolyodik) Okos fiú, mi a tét.
FIÚ                Az egész, dupla vagy semmi. Ha nyerek, kamattal adod vissza a pénzt és útbaigazítasz.
MESTER        És ha nem?
FIÚ                 (kis szünet után habozva) Az ellenérték én leszek.
MESTER        (bólint) Nos, akkor döntsön a sorsodról ez a pár lap. (elővesz egy kártyapaklit, kever, oszt) Válassz!

Egy rövid ideig némán játszanak, a fiú a nézőknek háttal van, csak a játékmester arcát látjuk, vonásai nem árulnak el érzelmeket, majd a fiú bedobja a lapokat. Pár másodpercig nem tudjuk, hogy mi lett a játék kimenetele, aztán a mester elmosolyodik és elrakja a paklit.

MESTER        Jöjj, egy darabon elkísérhetlek.
FIÚ                 Fájni fog?
MESTER        Nem.

Szünet, egy hosszú pillanatig csak a szél zúgását hallani.

MESTER        „Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta... késő visszavenni”

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése