2015. április 19., vasárnap

Vass Eszter: Fogadalmak (Téma: Fogadalmak)

Szereplők:
BERTA – barna hajú ikerlány
BETTINA – szőke hajú ikerlány
BÁLINT – szőke hajú ikerfiú
VALENTIN – barna hajú ikerfiú

(Helyszín: Egy kávézó két külön beülős része, melyek paravánnal vannak egymástól elválasztva, így nem látják egymást a szereplők. A lányok üdítőt, a fiúk kávét iszogatnak. Az egész felvonás párhuzamos beszélgetésekben zajlik.)

BERTA: (szívószállal a jégkockákat kevergetve a poharában) Oh, hogy gyűlölöm! Soha többé ne kerüljön a szemem elé!
BÁLINT: (kávéját kevergetve) Legközelebb hétfőn fogok ráírni.
BETTINA: (lemondóan) Valahol mindig ezt mondod nővérkém, aztán mihelyt jelentkezik, már ugrasz is.
VALENTIN: (értetlenkedve néz testvérére) Hogy tudod így előre megtervezni? Hát ennyire nem akarod látni?
BERTA: (mélyen belenéz testvére szemébe) Nem, hidd el hugi, most megérett bennem minden arra, hogy változtassak.
BÁLINT: Akarom, de…. tudom, hogy addigra elfelejti a legutóbbi alkalmat.
BETTINA: Ne haragudj, hogy ezt mondom, de ezt csak akkor tudom majd elhinni, ha egyszer így is látom.
VALENTIN: (kicsit mérgesen) Úgy érted, mikor megígérted neki, hogy jelentkezel, és mégsem?
BERTA: (kinéz az ablakon) Miért nem értem én a férfiakat hugi? Miért kell ezt csinálni velem?
BÁLINT: (vállat vonva) Te is tudod, hogy milyen! Ha csak megemlítem, hogy ráérek, máris rám akaszkodik. Nem hagy időt és teret.
BETTINA: Talán Bálint nem tisztel téged eléggé?

VALENTIN: De hát nem is találkozol vele! Akkor hogy nem hagy neked időt és teret?
BERTA: (megrökönyödve) De hát soha nem adtam okot rá!
BÁLINT: Hát ez az! Nem kéreti magát, hanem egyszerre igent mond, ha előállok egy találka ötlettel!
BETTINA: (vállát felhúzva) Talán túl könnyen voltál kapható.
VALENTIN: (fejét rázva) Nem értelek tesó. Legalább nem kell vele bajlódnod.
BERTA: (szemöldökét összeráncolva) Ezt hogy érted?
BÁLINT: Jobban szerettem volna meghódítani, de így elvesztette a varázsát. Olyan snassz.
BETTINA: (fejét rázva) Nem tudom. Hamar ment az első randi, és utána is nyitott voltál mindig a következőkre.
VALENTIN: (fejét fogva) Na ne!
BERTA: (felháborodva) De hát ha egyszer tetszik! Mit kéressem magam, mikor vele szeretnék lenni?
BÁLINT: Mi a baj?
BETTINA: Lehet megérezte, hogy nagyon vágysz utána.
VALENTIN: Nem tudok rajtad kiigazodni. Én örülnék, ha nem kéne futni álmaim nője után, hanem az ölembe pottyanna.
BERTA: (lesújtva) Értem. Szóval jobb lett volna a jégkirálynőt játszani végig. Te is tudod, hogy az nem én vagyok.
BÁLINT: (felháborodva) Nem mondtam, hogy Berta álmaim nője.
BETTINA: (bólogatva) Tudom. És hidd el, megértelek. Nem lett volna értelme titkolnod a nyilvánvalót.
VALENTIN: Nem, de emlékszem az elején, hogy milyen lelkes voltál, mikor arról volt szó, hogy fel tudod vele venni a kapcsolatot, mert végre megszerezted az elérhetőségét.
BERTA: (közelebb hajolva testvéréhez) Minek játszottam volna meg magam, vagy egyeztem volna nehezen bele egy randiba, mikor minden vágyam az volt, hogy végre kettesben legyek vele?
BÁLINT: Igen. Örültem is neki. Ezért is sajnálom, hogy olyan hamar belement az első találkozásba. Ott elronthattam valamit, mert látod, azóta alig bírom levakarni magamról.
BETTINA: Igen, tudom. És sajnálom. És azt is, hogy ezt teszi veled. De meg kell értened, hogy nem kellesz neki eléggé. Az elején még igen, de most már nem.
VALENTIN: Na, bátyó, azért ez túlzás, hisz nem is találkozol vele, és magától nem is jelentkezik.
BERTA: De nem érdemlem meg, hogy tudjam, hogy mi történt? Miért játszadozik velem? Tán megérezte, hogy mélyebbek az érzéseim és fél, hogy ezt bevallom neki?
BÁLINT: (magyarázóan) Csak azért nem találkozok vele, mert nem akarok. De tudom, hogy nem rajta múlik. Mindig azonnal igent mond, ha valami ilyesmi szóba kerül.
BETTINA: (elgondolkodva) Az még rosszabb nővérkém. Mert akkor ő nem táplál irántad még ennyi érzést se, ha attól fél, hogy te ilyet bevallasz.
VALENTIN: Hát jó, te tudod tesó. De még valami. Miért írsz neki akkor üzeneteket, ha nem is akarsz vele találkozni?
BERTA: (sóhajtva) Bárcsak el tudnám engedni.
BÁLINT: Hát ez az, amit én is nehezen fejtek meg. Egyszerűen csak tudni akarok róla, úgy érzem. Néha jó tudni, hogy még megvan.
BETTINA: Most mondtad, hogy többé nem válaszolsz neki.
VALENTIN: (mosolyogva) És talán biztosra menni, hogy még mindig szabad?
BERTA: Igen, így is lesz. Már ha írni fog valaha újra.
BÁLINT: Igen, valahogy így.
BETTINA: Írni fog, hidd el. Csak te legyél elég erős ahhoz, hogy ne válaszolj. (hirtelen felcsillan a szeme) De amúgy tudom is, hogy mit kéne tennünk! Elmegyünk pénteken bulizni.
VALENTIN: (mélyen testvére szemébe nézve) Rendben bátyó, de egyet mondhatok. Addig játszadozz vele, míg megteheted. Nagyon szép lány, biztos vagyok benne, hogy ha nem figyelsz oda, hamar elveszítheted. Csak óvatosan.
BERTA: És?
BÁLINT: (felnevet) Jól van tesó. Én nem aggódok. Hétfőn újra írok neki, és akkor megint megkérdezem, hogy lenne-e kedve találkozni.
BETTINA: Hogyhogy és? Ott megismerkedünk egy csomó új pasival, akik majd elterelik a figyelmedet. És ha szerencséd lesz, egyhez akár közelebb is kerülhetsz.
VALENTIN: Amire természetesen nem mész el.
BERTA: (lelkesen) Tudod mit, ez nem is rossz ötlet! Minden jöhet, amivel végre kitörölhetem az életemből.
BÁLINT: Hát tehetek én arról, hogy mindig pont akkor jön közbe valami?


Vége.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése