2015. május 17., vasárnap

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Keresztlányok (Téma: Család)

Helyszín: A Calderone maffia család otthona
Szereplők: Carla és Rosa

1. jelenet: A meglepetés
Carla és Rosa 16 éves lányok, a nappaliban ülve sakkoznak egy kerekasztalnál.

CARLA: Akkor hogy csináljuk?
ROSA: Mit tudom én!
CARLA: Azért mégis ki kéne találnunk valamit. Holnap lesz anyák napja, ha akkor nem csináljuk meg, akkor soha.
ROSA: (sóhajt) Jó, nem bánom, kitalálok valamit. (lép egyet) Te jössz.
CARLA: (kezében az egyik figurával, gondolkozik) Ez lesz az első anyák napja, amikor itthon lesz, nem pedig munkában. Ilyen lehetőség nem adódik még egy, az tuti. (lép egyet)
ROSA: Igaz. (előrehajol) Na jó, akkor már tudom, mit fogunk tenni.
CARLA: (ő is előrehajol) Mit?
ROSA: Te szépen feldíszíted a házat virágokkal, oké?
CARLA: (bólint) Igen. És te?
ROSA: Én meg főzök neki egy finom vacsorát. Szegény a munkában úgyis csak valami gyorskaját dob be mindig, az meg nagyon káros az egészségre. 
CARLA: Tényleg, a múltkor mondták a rádióban, hogy valaki ételmérgezést kapott a mekis kajától.
ROSA: Tényleg?

Elgondolkodva nézik egymást. Szünet.

ROSA: (megrázza a fejét) Nem, maradjunk inkább az eredeti tervnél. Te feldíszíted a házat, de ezúttal friss virágokkal, mert ez egy különleges alkalom.
CARLA: (izgatottan) És vegyük fel az új ruhánkat, az nagyon tetszett anyának!
ROSA: Látod, ez egy jó ötlet. Fő, hogy meglepetés legyen a dolog, és örüljön neki.
CARLA: Biztosan örülni fog. Mit főzöl neki?
ROSA: A kedvencét, chilit. Annak jó erős az íze, és…
CARLA: (köhög) Te jössz.
ROSA. Ja, tényleg. (lép egyet)

Szünet. Csendben sakkoznak.

CARLA: Akkor holnap?
ROSA: Holnap. (lép egyet, majd diadalmasan felkiált) Sakk-matt!

2. jelenet: Anyák napja
Ugyanott. A nappali szépen feldíszítve virágokkal. Szünet, majd bejön a két lány, ugyanolyan egyberuhában. Leülnek az asztalhoz, nézik a sakktáblát.

CARLA: (bizonytalanul) Azért egész jól sikerült, nem?
ROSA: (komoran) Ja. De arról nem volt szó, hogy megkóstoltatja velünk a kaját.
CARLA: Már jobban vagy, nem?
ROSA: De.
Szünet. Sakkoznak.

CARLA: (elgondolkozva) Én úgy láttam, meglepődött.
ROSA: Ja.
CARLA: De örült neki, nem?
ROSA: Az tuti. Az első anyák napja, amikor megünnepeltük. Még szép, hogy örült neki.
CARLA: A ruhánk is tetszett neki, a virágok is.
ROSA: Igen, láttam.

Szünet. Sakkoznak.

ROSA: Telefonáltak már?
CARLA: Még nem.
ROSA: (az órájára néz) Mit mondtak, hánykor hívnak minket? Egykor?
CARLA: (bólogat) Igen, amikor végzünk. És végeztünk is, nem?
ROSA: De bizony.

Szünet. Sakkoznak. Csörög a telefon. Egymásra néznek.

ROSA: (felveszi a telefont) Halló? (Ránéz Tarára) Igen. Úgy van, uram. Megoldottuk. Hogy mivel? Chilivel. (elmosolyodik) Azt mondja, eredeti ötlet? (ránéz Tarára, összemosolyognak) Köszönjük, uram. Mennyiben is állapodtunk meg? Haha, persze, hogy emlékszem, csak kíváncsi voltam, vajon maga emlékszik-e. (bólint) rendben, akkor máris indulunk. Az autóban megbeszéljük a részleteket. Viszhall. (leteszi a telefont)
CARLA: Na?
ROSA: Minden oké. Indulhatunk. (felkel) Az útlevelek nálad vannak?
CARLA: (Felmutatja a táskáját) Ebben van minden, ami kell. (elgondolkodik) Biztos ne vigyünk még egy váltás ruhát sem?
ROSA: Minek? Majd, ha megérkeztünk, veszünk magunknak új cuccokat.
CARLA: (izgatottan) Alig várom már, hogy csobbanjak a medencében.
ROSA: Én meg, hogy degeszre tömjem magam csokival. Az utóbbi időben annyi melónk volt, hogy enni se volt energiám.
CARLA: (megsimogatja a vállát) De majd most élvezhetjük a munkánk gyümölcsét.
ROSA: Úgy van.
CARLA: Tudod, azért egy kicsit sajnálom őt…
ROSA: Miért,
CARLA: Hát… talán kíméletesebbek is lehettünk volna.
ROSA: Hülyéskedsz? Feldíszítettük a házat, a kedvenc maskaráját vettük magunkra, a kedvenc ételét főztük neki, mit akarhat még?
CARLA: Lehet, hogy igazad van.
ROSA: Naná, hogy igazam van! Ennél szebb véget még én se tudnék magamnak elképzelni. Na, menjünk. (Kifelé indulnak.)
CARLA: Várj! (Visszafordul, odamegy az asztalhoz)
ROSA: Na, mi az?
CARLA: A bábukat elfelejtettük.
ROSA: Ja, tényleg. (odamegy ő is, kiüti az egyik bábut) A királynő elesett.
CARLA: Vége a játszmának.
ROSA: Isten hozott egy új, szabadabb világban!
CARLA: Ahol addig alhatok, ameddig akarok!
ROSA: Ahol annyit ehetek, amennyit akarok!
CARLA: Ahol annyi zsebpénzem van, amennyit megkeresek, és nem, amennyit ő ad!
ROSA: Ahol mi parancsolunk magunknak, nem pedig ő nekünk!

Összenéznek.

CARLA: Na meg a főnök.
ROSA: Persze, hogy ő. De senki más. Ráadásul a keresztfia nagyon helyes srác. Láttad már?
CARLA: Mindig te intézted a dolgokat, én sose jártam náluk.
ROSA: Nem baj, most már te is megismered őt.

Megfordulnak, kimennek.


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése