2015. június 27., szombat

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Női dolgok (Téma: Párkapcsolat)

Helyszín: a Starbucks terasza
Szereplők: Camille, 35 éves, szőke bombázó
                       Jessica, 30 éves, barna hajú csinos nő
                       Maggie, 35 éves, barna hajú családanya
                       Laurel, 40 éves, fekete hajú egyedülálló nő

CAMILLE: (nyávogva) Ez nem lehet igaz, az a szerencsétlen férjem már megint megkarcolta a kocsit! 
MAGGIE: Melyiket? A Mercit vagy Chevyt?
CAMILLE: Nem, hanem a legújabbat, a tűzpiros kis Ferrarit! Már az idegeimre megy ezzel, hogy ahányszor veszek egy új autót, mindig tönkreteszi! (felháborodva) Hogy képzeli ezt?
LAUREL: (vigyorogva) Ez az, elvégre ő csak a pénzt adja hozzá, mi?
CAMILLE: Ahogy mondod! De ahhoz nincs joga, hogy az én édes kis kocsimhoz nyúljon!
JESSICA: (fejét ingatva) Hát, kérlek, ez csakugyan felháborító.
LAUREL: (gúnyosan) Csoda, hogy túltetted magad rajta.
CAMILLE: (panaszosan) Kénytelen voltam beülni a szaunába, aztán masszázst vettem, hogy lenyugodjak.
MAGGIE: Én ilyenkor ledobom a kölyköket a bébiszitternek, és shoppingolni megyek.
LAUREL: Én fodrászhoz.
JESSICA: Én meg a pszichológusomhoz.

A többiek ránéznek.

JESSICA: (értetlenül) Most mi van? Olyan ennivaló az a pasi! Nekem 400 dollárért simán megéri, hogy egy órán keresztül nézhetem őt.
LAUREL: (lesajnálóan) Megértelek, hiszen, ahogy a te férjed kinéz…
JESSICA: (megbántódva) Hé, ne mondj rá ilyet, nem is ismered őt.
LAUREL: De szemem az van, és látom, hogy ocsmány.
MAGGIE: Ja, igazán bevállalhatna egy arcműtétet, a millióiból telne rá, nem?
JESSICA: (megvonja a vállát) Nekem ő úgy jó, ahogy van.
LAUREL: Hagyd ezt a nyálas dumát, úgyse vesszük be.
CAMILLE: Fel nem foghatom, miért nem csaltad még meg, pedig lenne rá alkalmad, láttam, hogy ragadnak rád az irodában a férfiak.
JESSICA: Mondtam már, hogy jól megvagyok vele. Sőt, gyereket is szeretnék tőle, de ő valahogy nincs túlzottan oda az ötletért.
MAGGIE és LAUREL összenéz: Na, vajon miért?
JESSICA: (Elgondolkodva) Pedig szerintem jó anya lennék. Imádom a gyerekeket.
MAGGIE: Igaz, Sallyvel jól eljátszottatok a múltkor, amikor teniszórára mentem.
CAMILLE: (meglepődve) Te teniszre jársz? Nem is tudtam.
MAGGIE: (szemét forgatva) Mivel nem is, de olyan helyes az oktató srác, hogy nem tudtam ellenállni a magánóráinak. Igazán személyre szabott a programja… (Felnevetnek)
JESSICA: (mosolyogva csóválja a fejét) Ejnye, de javíthatatlan vagy. (Csörög a mobilja)
LAUREL: Na, mi az?
JESSICA: (rosszkedvűen) Ó, semmi. Charlie írt, hogy megint későn jön haza, mert tovább kell dolgoznia valamin. (csalódottan) Pedig ma estére gyertyafényes vacsorát terveztem, már minden hozzávalót megvettem.  
CAMILLE: (Elhűlve) Csak nem főznél neki te magad?
JESSICA: Úgy sokkal meghittebb, mint ha étterembe mennénk. (Vállat von) De most már mindegy. Majd kínait rendelek, és Jane Austent olvasok. (Felkel az asztaltól) Sziasztok! 
MAGGIE, CAMILLE, LAUREL: Szia! (Jessica elmegy)
LAUREL: Szegény csaj.
MAGGIE: (Camille-hoz) Mikor akarod végre elárulni neki, hogy a férjével kavarsz?
CAMILLE: Majd, ha kedvem tartja. De most, ha megbocsátotok, mennem kell, mert este együtt vacsorázunk, és még a ruhámat is ki kell választanom. (felkel) Pá, drágáim!

Camille elmegy, a többiek nem köszönnek neki, csak néznek utána.

LAUREL: Micsoda ribanc.
MAGGIE: Az. (Elgondolkodva) Nem gondolod, hogy esetleg el kéne mondanunk Jessicának, hogy Charlie és Camille…
LAUREL: (élesen ránéz) Te vállalod?

Maggie ránéz. Szünet.

MAGGIE: (lassan) Azt hiszem, jobb lesz, ha magától jön rá.
LAUREL: (helyeslően bólint) Én is így gondoltam.


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése