2015. június 20., szombat

Serhal Diána: Család (Téma: Család)

Családi ház előtt. Márton berakja kulcsát a bejárati ajtó zárjába. Nem fordítja el. Becsukja szemét, orrán keresztül vesz egy nagy levegőt, amit a száján fúj ki.
Határozottan kinyitja a szemeit, elfordítja a kulcsot, kattan a zár. Már éppen bemenne, mikor megtorpan. Rövid köhögő-roham jön rá. Kezét szája elé téve próbál halkabb lenni.
Mikor a köhögésnek vége, még megigazítja baseball-sapkáját, majd végre benyit.

Ahogy beérkezik, egy kutya majdnem ledönti a lábáról. Márton boldogan simogatja a rá ugráló állatot.

MÁRTON Héé, szia…

Lábdobogás hallatszik a lépcső felől. Márton felnéz. Megjelenik Márton húga, Szilvia.
Szilvia egy pillanatig még döbbenten, némán mered rá, majd bátyja nyakába veti magát.

SZILVIA Ó te jó ég!!!

MÁRTON (szélesen mosolyogva simogatja Szilvia hátát) Szia.

SZILVIA (elengedi, egymásra néznek) Miért nem mondtad, hogy jössz?

MÁRTON Hirtelen jött, igazából…

SZILVIA (szavába vág, közben behúzza a nappaliba Mártont) Gyere, gyere be.

Márton engedelmesen követi Szilviát, közben a kutya jön mellettük. Leülnek egymással szemben. Szilvia már éppen nyitná a száját, hogy faggassa Mártont, ekkor azonban széles mosolya elhalványul. Látja, hogy Márton éppen leteszi bőröndjét maga mellé.

SZILVIA (Értetlenül, még mindig derülten) Hazaköltözöl?

MÁRTON (jókedvet tettetve) Neeem. Az van, hogy… képzeld, megyek Németországba!

SZILVIA … Hogy mi? Hogy-hogy?

MÁRTON Tudod volt az a németországi szakmai gyakorlat, amit az egyetem szervezett. Felszabadult egy hely, pont ma, még az utolsó pillanatban! Holnap reggel indulunk, és akkor meglátogatom anyáékat is.

SZILVIA De fura. Nincs egy órája, hogy anya hívott… nem mondta sőt, végig csak azt kérdezgette, hogy vagyok, mintha aggód…

MÁRTON (könnyednek szánt hangon gyorsan szavába vág) Ja, mondtam neki, hogy ne szóljon, én akartam elmondani…

SZILVIA De várj, én miért nem kaptam e-mailt? Én is jelentkeztem…

Szilvia éppen elővenné a mobilját, amikor Márton még mindig mosolyogva megállítja.

MÁRTON Most ennyire fáj, hogy valami jó történik velem?

SZILVIA Jaj dehogy is!...

Márton és Szilvia mosolyogva nézik egymást. Úgy tűnik, mondani akarnak valamit a másiknak, de egyik sem teszi meg. Márton inkább a kutyára néz, tovább simogatja. Szilvia ezzel szemben csak lesüti a szemeit.

SZILVIA (csendesen) Meddig maradsz kint?

MÁRTON Kábé egy hónapot.

SZILVIA És… ez így neked drága lesz?

MÁRTON Hát maradt az ösztöndíjamból, meg szállás, kaja lesz, szóval így nem.

SZILVIA De attól még plusz pénzbe fog kerülni, nem?

MÁRTON (kissé elveszíti a türelmét) Jó, akkor megengedem, hogy te is kölcsön adj…

SZILVIA Nem nagyon tudok miből… (Márton végre ránéz, Szilvia idegesen nevetgélni kezd) Öhm… öö… egy kicsit… az van, hogy kicsit… kirúgtak…

Márton abbahagyja a kutya simogatását. Az békésen elheveredik.

MÁRTON Micsoda?!

SZILVIA Suliban sok minden összejött, csomószor nem értem be időben. Végül is érthető…

MÁRTON Mikor volt ez?

SZILVIA Pár napja… (még folytatja színpadias stílusát) De nem gáz, nem hiszem, hogy ne keresne más gyorsétterem is…

MÁRTON (szavába vág) Pár napja? (széttárja karjait) Miért nem szóltál?!

Szilvia arcáról lefagy a mosoly. Ismét maga elé bámul, úgy motyogja.

SZILVIA Ne mondd el anyáéknak… (Márton már a szavába akar vágni, úgyhogy gyorsan folytatja, kicsit már kifakad) Nem akarom, hogy aggódjanak, jó?

Szilvia újra elnéz. Márton lassan leereszti a kezeit. Száját becsukja, és hosszasan mered szomorúan, némán Szilviára. Szilvia végül felnéz rá, majd forgatni kezdi a szemeit.

SZILVIA Látod, neked se kellett volna elmondanom… (újra felemeli a hangját, mintha védekezni akarna) A ti érdeketekben tettem! Nem akartam, hogy aggódjatok! Most ez…

MÁRTON (csendesen a szavába vág) Nem. Igazad van. Megértem….

Szilvia elhallgat. Fürkészve nézi Márton arcát. Azon valami megmagyarázhatatlan fájdalmat lát. Tekintete Márton baseball-sapkájára téved. Kezével lassan leveszi azt.

SZILVIA …leborotváltad a hajad…

MÁRTON … Hm?... Ja, igen…

Márton elveszi Szilviától a sapkát, és visszateszi a fejére. Feláll, közben felkapja a bőröndjét. Kerüli Szilvia tekintetét.

MÁRTON (közben) Én akkor megyek…

Márton elindul a bejárati ajtó felé. Szilvia és a kutya követi.
Odaérnek az ajtóhoz. Márton még lehajol a kutyához, kicsit megsimogatja, majd felegyenesedik, és megöleli Szilviát. Szilvia csak lazán öleli vissza. Kibontakoznak, Márton már nyúl a kilincs felé. Olyan a hangja, mintha vissza akarna fojtani valamit.

MÁRTON Vigyázzatok egymásra. Majd hívlak, ha kiértem… (kinyitja az ajtót) Sziasztok.

SZILVIA (gyorsan, kicsit erőteljes hangon közbeszól) Németország, ha? (nevetni próbál) Azért csak ne felejts el visszajönni. Ott… sok mindenből jobbat kapsz, mint itt… nem igaz?

Márton vár egy pillanatig, majd megpuszilja Szilviát.

MÁRTON Van, ami itt sokkal jobb.

Szilvia még elmosolyodik. Márton ráteszi Szilvia arcára egyik kezét. Arca elgondolkodóra vált. Vesz egy nagy levegőt, kinyitja a száját. Szilvia ekkor hirtelen figyelni kezd. Várakozóan néz Mártonra. Márton egy pillanatig még így marad, majd becsukja a száját. Elindul.
Miután kilépett még visszafordul.

MÁRTON … Szeretlek.


Szilvia némán nézi, ahogy Márton távolodik. 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése