2015. július 2., csütörtök

Acha Diana Flor: Család (Téma: Család)

Helyszín: a család otthonában, egy kis ebédlőhelyiségben. Öt ember ül a kör alakú asztalnál. Balról jobbra haladva: anyuka, apuka és a három „gyerek”. Az anyuka mellett a középső, Eszter (kb. 21 éves), mellette a legidősebb, Viola (kb. 23 éves), mellette pedig a legfiatalabb, Donát (kb. 19 éves). Teáznak, de a sütemény még nincs az asztalon. Látszólag mindenki nyugodt.

ANYUKA: Akkor telefonálok Viktornak, hogy idén júliusban is megyünk Esztergomba. (Violának) Péter is jön?

Az apuka egy kicsit elfintorodik, a „gyerekek” összenéznek.

VIOLA (határozottan): Nem megyek. Péternek már elege van Esztergomból.
ESZTER: Ez így van. Mindenkinek elege van már. Nem mehetnénk máshova? Pécsre, Zamárdiba vagy bárhová máshova!
DONÁT: Nekem az Alföld is megteszi. Inkább nézném a marhákat, mint hogy még egyszer végig kelljen hallgatnom anya kismonológját a Bakócz-kápolnáról!
ANYUKA: Viktorékat legalább ismerjük.
DONÁT: És a specialitásukat is, a félnyers csirkét…
VIOLA: Pontosan!
ANYUKA: De én Esztergomba szeretnék menni. Szükségem van a kikapcsolódásra.
DONÁT: Akkor menj apával! Úgyis kevés időt töltötök együtt…
APUKA: Köszönöm, fiam! Mindenképpen a pszichiátrián szeretnék kikötni…
ESZTER: Ne legyél már ilyen negatív! Szükségetek van az együtt töltött időre.
VIOLA: Én nem akarok beleszólni, de a házastársi élet hiánya…
APUKA: De ha folyton csak veszekszik… „Ezt ne így csináld! Azt ne úgy csináld!”
ANYUKA: (csitítóan) Elég legyen!
VIOLA: Mondom, elviselhetetlen vagy! Ha már nem azt csináljuk, amit mondasz, akkor már rögtön „elég legyen!”
APUKA: Vigyázz a szádra, ha anyáddal beszélsz!
VIOLA: De ha folyton veszekszik és mindenkit utasítgat…

Telefoncsörgés: Péter hívja Violát.

APUKA: (az anyukának) Biztos az édese.
VIOLA: (az apukának) Hagyd már abba! (a telefonba) Szia, édesem! Éppen az Esztergomot beszéljük meg. Ugye te sem szeretnél oda menni?...
DONÁT: Kezdődik…
ANYUKA: Itt alszik?
VIOLA: Mikorra érsz ide?... Itt alszol?... Rendben. Várlak. (leteszi) Megmondtam, Péter sem szeretne Esztergomba menni.
ANYUKA: Mikor jön? Itt alszik?
VIOLA: Négy óra múlva jön, úgyhogy megvárjuk a sütivel.
APUKA: Persze… De az apádat nem várnád meg…
VIOLA: Ezt nem hiszem el! Már megint kezded?
DONÁT: Hagyd már békén, Lala!
VIOLA: Nem vagyok Lala!
DONÁT: (Violának) Amúgy is rájár szegényre a rúd: a felesége elhidegült tőle, mert a gyerekeiktől nincs magánéletük. Ráadásul egy olyan helyen kéne nyaralnunk, amiből már neki is elege van.
APUKA: De legalább meccset lehet nézni! Itthon még azt sem lehet…
DONÁT: (Violának) És akkor még te is: (tragikus hanghordozással) Pétert ajnározva megfeledkezel arról, hogy ki az úr a  háznál…

Eszter nevet.

APUKA: És ezért maradtam itthon…
ANYUKA: Miért? Hova mentél volna? Meccset nézni a haverjaiddal, mi? Persze… Mert neked nem számít a családod… Mit számít, hogy egyedül meggebedek a munkában!
APUKA: Milyen munkában? Mit csináltál ma a filmnézésen kívül?
ANYUKA: Megcsináltam az ágyat és szétszortíroztam a ruhákat!
VIOLA: Ebből elegem van. Inkább megyek tornázni.

Viola feláll és kimegy az ebédlőhelyiségből.

ESZTER: (Donáthoz) Ha elmosogatok, törölgetsz?

DONÁT: De csak ha utána nézünk valamit.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése