2015. július 9., csütörtök

Vass Antónia: Virágot Angélának (egyfelvonásos)

Jelenetek egy témára
A Drámaműhely és Felolvasószínház drámapályázatának 2. helyezettje

Szereplők:
Angéla
Barbi
Janka
Ricsi

1.      jelenet
   
Lelakott kollégiumi szoba. Bal és jobb oldalon régi ágy, hanyagul bevetve, közte roskadozó asztal székkel. Balról a kollégium folyosójára, jobbra a fürdőszobába jutunk. ANGÉLA a bal oldali ágyon hever és chatel a laptopján. Laza póló-szabadidőnadrág szerelést visel, barna haját kontyba fogta a feje tetején. Néha álmosan nyújtózik egyet. Belép BARBI hatalmas rózsaszín bőrönddel, és a jobb oldali ágyra huppan.

BARBI: Ezt nem hiszem el, hallod, ezt nem hiszem el!

ANGÉLA: (unottan) Mi történt?

BARBI: Hogy mi történt? Komolyan azt kérded, hogy mi történt? Hát az történt, hogy szakított velem. Pont, amikor már annyira komolynak látszott. Ilyeneket mondott, hogy „ő még erre nincs felkészülve”, meg hogy „nem elég intellektuális hozzám”.

ANGÉLA: (felnéz a laptop mögül) És ez nem igaz?

BARBI: Hát persze, hogy nem! (lehalkítja a hangját bizalmasan) Én nem tudom, mi az az intellektuális, de az tuti biztos, hogy nekem is ugyanannyim van belőle, mint neki. (újból hangosan) Hoztam bort! (kotorászni kezd a bőröndben, kihúz egy üveg jó minőségű vörösbort) Tisztán, vagy kólával?

ANGÉLA: (feláll, Barbi mellé lép) Tisztán.

BARBI: (vállat von) Ahogy gondolod. Én személy szerint kólával iszom. Van itthon kóla?

ANGÉLA: Múltkor megittuk, de amúgy is: most berúgni akarsz vagy koktélozni?

BARBI: Egyik se, holnap zéházom. De nem megy ki a fejemből .

ANGÉLA: Zé? Most már csak így? Hová lett az édes mackóm a pici üngyürübügyürüm?

BARBI: (durcásan) Az a Queen Cafe-ban maradt reggel 10 óra 51 perckor. (heves sírásban tör ki, Angéla gyorsan elveszi tőle a bort, kihúz az íróasztalfiókból egy poharat és tölt, majd odanyújtja Barbinak)

ANGÉLA: Ne már, Barbi, nem ér ennyit!

BARBI: (egy húzásra megissza a poharat) Nem ér? És amikor a Seggdugóval szakítottál, és két hónapig az utcára sem mentél?

ANGÉLA: Ez övön aluli volt!

BARBI: (elfekszik az ágyon) Angi én annyira, de annyira szerencsétlen vagyok!

ANGÉLA: Szóval?

BARBI: Szóval mi?

ANGÉLA: Kibékültök?

BARBI: (felül) Meghibbantál? Nem tudom, hogy hol jártál az elmúlt percekben, de szakított velem! Zé lett… konyec!

JANKA viharzik be az ajtón, kezében telefon. Vörös haja, mint mindig rugóként áll égnek, sajátos hipszter-szemüvegében szinte már kereknek látszik az arca.

JANKA: Nem fogjátok kitalálni! Felhívott! Éppen egy igen bonyolult matekpéldát akartam megoldani a könyvtárban, amikor rezgett a telóm. Gondolhatjátok, hát először azt hittem már megint otthonról keresnek. Mindig az van, hogy én kicsit ellennék magamban, de nem, mert „Mikor jössz haza?” „Nincs meg a fél pár zoknid?” „Kapsz-e még levegőt?” meg ehhez hasonló hülyeségekkel találnak meg. Halál idegesítő. (most veszi észre Barbi kisírt szemét, és Angéla döbbent arcát) Rosszkor jöttem, mi?

ANGÉLA: (megrázza a fejét) Ó, nem, dehogy, ülj csak le, még van a borból.

JANKA: (leül) Amúgy mizu?

ANGÉLA: Barbit dobták.

JANKA: Zoli?

ANGÉLA: Már csak Zé. Szóval nagyon úgy tűnik, hogy mától nem én vagyok a triumvirátus egyetlen szingli tagja, hanem te vagy az egyetlen, akinek van pasija.

JANKA: És aaannyira édes! Jankucinak hív, mert szerinte cuki vagyok, én meg Gabónak, mert a Gábor túl komoly. Meg szerinte sem illik hozzám a Borbála név. Szerinted? Ugye, hogy nem! Jövő héten be kell nektek mutatnom. (Barbinak) Apropó, akkor most ez végleges, vagy olyan, mint a múltkori, amikor visítva ugrottál végül a nyakába az Oktogonon?

BARBI: Teljes mértékig végleges. Velem nem lehet csak úgy játszani, mint egy pincsivel. Apropó pincsi. Mit szólnátok, ha vennék egy kisállatot? Mondjuk egy hörcsögöt, az tuti nem szakít velem.

ANGÉLA: Depresszióra állat? Addig jó, amíg nem egy delfint hozol ide. Azt hiszem az egész szobánk csomagolhatna.

JANKA: Jaj, majd el felejtettem… Angi, hoztam neked egy levelet. (a kis neszesszerében kutat, majd kivesz egy levelet) Ezt egy srác nyomta a kezembe a suliban, hogy feltétlenül adjam át. Egy haverja írta. (bizalmasan) rózsaillata van.

ANGÉLA: (kikapja a kezéből a levelet) Add már ide! (leül az ágyára, a többiek mellé. Feltépi a levelet, átfutja)

BARBI: Na?

ANGÉLA: A srác találkozni akar.

JANKA: Vakrandi? De izgi! Hol találkoztok? Mehetnénk majd együtt négyesben. Meg persze majd hatan is, ha már Barbinak is… szóval érted.

ANGÉLA: Ne kombináld túl! Ez még nem az aminek látszik!

BARBI: Kölcsön adom a randizós kék ruhám.

JANKA: Megcsinálhatom a hajad?

ANGÉLA: Janka, Barbi, álljatok már le!

2. jelenet

Ugyanaz a kollégiumi szoba néhány nappal és levélváltással később. Az íróasztalt a szoba közepére húzták, leterítették egy színes terítővel, és megterítettek rajta két személyre. Angéla a fürdőszoba ajtajánál áll, haja hullámos tincsekben hull a vállára. Barbi kék ruháját viseli, amiben kissé feszeng, de alapvetően jól áll rajta. A másik két lány a szoba túlvégéből méregeti a lányt.

JANKA: Ebben a dresszben, és ezzel a hajjal teljesen olyan vagy, mint egy angyal!

ANGÉLA: Meg fog ismerni így? Elvégre a lepukkant Angit ismeri csak, aki kinyúlt pólókban, általában úgy tíz könyvvel a kezében járkál a folyosón, mint egy UFO.

BARBI: Csinos UFO! Emlékszel még mit mondtunk? Amikor megérkezik mosolyogj. Ne vicsorogj, mosolyogj. Ez fontos.

JANKA: Dicsérd meg a ruháját, hogy milyen elegáns.

ANGÉLA: Hiszen valószínűleg csak egy egyszerű fekete öltöny vagy egy ing lesz rajta.

BARBI: Annál inkább! És nevess a viccein, akármilyen ócskák is. Így nagyobb a pofára esés, amikor elküldöd.

JANKA: Barbi!

BARBI: Most mi van? Csak az igazat mondtam.

JANKA: Nem Zével randizik, hanem… hogy is hívják?

ANGÉLA: (pillanatnyi döbbenet után) Nem tudom.

JANKA: Szóval Vele.

Megcsörren a telefon Angéla ágyán, a lány odafut, felkapja.

ANGÉLA: Ő az.

BARBI: Vedd már fel!

ANGÉLA: (felveszi) Szia! (…) Tíz perc, jó-jó várlak! (…) Persze, dehogy gond, lemegyek eléd, amint itt vagy. (…) Én is várlak, szia! (leteszi) Késik.

BARBI: Tipikus, ne is törődj vele, Zé is gyakran késett. És mi lett a vége…

JANKA: Azt hiszem, nekünk viszont lassan ideje menni. (húzni kezdi kifelé Barbit, az ajtóból még visszanéz, súgva) Majd mesélj! (el)

3. jelenet

Tíz perccel később. Angéla idegesen járkál a szobában, a telefonját nyomkodja. Kopogtatnak.

ANGÉLA: Egy pillanat! (mélyet sóhajt, ajtót nyit.)

Az ajtóban egy közel 190 cm magas, barna hajú fiú áll, erős állkapocscsontja jellegzetessé teszi vonásait. Angéla döbbenten nézi, majd némán utat enged neki.

ANGÉLA: Barbi nincs itt.

RICSI: Barbi? Én Angélához jöttem.

ANGÉLA: Én vagyok az.

RICSI: Szia, Ricsi vagyok. (kezet nyújt) Igazán csinos vagy.

ANGÉLA: (zavartan babrálja az egyik hajtincsét) Téged nem Zolinak hívnak?

RICSI: (meglepődve) Zoli? Nem, azt nem hinném. De ha gondolod, hívhatsz Zolinak is, ha nem tetszik a Ricsi.

ANGÉLA: Nem, a Ricsi nagyon szép név! (az asztalra mutat) Megterítettem.

RICSI: (leül, körbenéz) Igazán otthonos kis koliszoba.

ANGÉLA: (idegesen) Van borunk is. De a szobatársammal most szakított a barátja, ezért felbontottuk. Kérsz?

RICSI: Csak, ha te is iszol.

ANGÉLA: Hát persze!

BARBI: (kintről) Angi! Még nem zavarunk? Benn hagytam az ernyőm és szakad az eső!

ANGÉLA: (hirtelen nem tudja, mi tévő legyen, ezért megdönti az üveget, hogy Ricsi ingére menjen) Jaj, de ügyetlen vagyok! Ne haragudj, megmutatom a fürdőszobát! (a fürdőszoba felé kezdi el tolni Ricsit, és pont akkor csukja be mögötte az ajtót, amikor Barbi belép)

BARBI: (megkönnyebbülten) Fú, még nincs itt? Azt hittem, valamibe belerondítok.

ANGÉLA: Késik, tudod.

BARBI: Persze-persze.

ANGÉLA: Jankát hol hagytad?

BARBI: (közben keresi az ernyőt) A kocsinál vár. Azt mondta, hogy ő most nem jön fel ilyen semmiség miatt. Azt hiszem a fürdőszobában hagytam.

ANGÉLA: (az ajtó elé áll) vidd el az enyém! A táskámban van.

BARBI: Mi ez a csobogás bentről?

ANGÉLA: Miféle csobogás? Szerintem csak az eső veri az ablakot. De a csobogásról jut eszembe, mindjárt lezuhanyozom még egyszer, azt hiszem.

BARBI: Én határozottan csapból folyó víz hangját hallottam.

ANGÉLA: Rosszul hallottad. (megpróbálja kiterelni) Jó szórakozást ma estére, és ne felejts el felszedni valami jó pasit! (becsukja Barbi mögött az ajtót, és benéz a fürdőszobába) Egyben vagy?

RICSI: (visszajön a szobába, a ruháján még mindig ott a folt) Igen, bár azt hiszem, az ingnek lőttek.

ANGÉLA: Annyira sajnálom, borzasztó ügyetlen vagyok. Remélem a konzervleves jól sikerült.

RICSI: Konzervlevest csináltál?

ANGÉLA: Nem szereted?

RICSI: De-de, a kedvencem.

ANGÉLA: Egyébként hogy jöttél be? Arról volt szó, hogy lemegyek eléd.

RICSI: A portás beengedett. Amúgy fene se gondolta, hogy ennyi papírt kell kitölteni egy vacak szobaszám megtudakolásához! (Angéla megfeszülten bámulja, ami kezdi feszélyezni) Valami baj van?

ANGÉLA: Jaj, nem dehogy, csak tudod, tényleg kiköpött olyan vagy, mint Barbi Zolija. Mintha ikertesók volnátok.

RICSI: Hát, lehet, hogy azok vagyunk.

ANGÉLA: Ne hülyíts! Tényleg van egy Zoli nevű ikertesód?

RICSI: Szeretnéd, ha lenne?

ANGÉLA: Válaszolnál érthetően?

RICSI: Bocsi, viccnek szántam. Szóval, nincs.

ANGÉLA: (magának) A francba, ez elszúrtam.

4. jelenet

Kollégiumi szoba a vacsora után. Angéla és Ricsi az ágyon ülnek, Ricsi szalvétából virágot hajtogat.

RICSI: Még nagyapámtól tanultam. Azt mondta, hogy anno így kápráztatta el a mamát.

ANGÉLA: Akkor te most el akarsz kápráztatni?

RICSI: Így is mondhatjuk.

ANGÉLA: Én nem tudok ilyen szépet csinálni. Pocsék kézügyességem van.

RICSI: Ellenben remek zacskós levest csinálsz! (mindketten felnevetnek)

Hirtelen Barbi viharzik be, nyomában Jankával.

BARBI: Jaj, ne haragudj, tudom, hogy megígértem, hogy ma este nem látsz, de ránk akaszkodott egy csoport rosszarcú, és… (döbbenten mered Ricsire) Te meg mit keresel itt?

ANGÉLA: Nem-nem, félreérted, ő itt Ricsi. Én is azt hittem, de nem. Csak szimpla hasonlóság.

BARBI: (kikelve magából) Hasonlóság mi? Puszta véletlen, hogy egy srác, aki kísértetiesen hasonlít Zére, épp a mi koliszobánkban, épp az egyik legjobb barátnőmet fűzi. (ránéz a szalvétavirágra) És ráadásul pont ugyanolyan virágokat hajtogat neki, amiket én is kaptam Zétől. (hideg higgadtsággal) Takarodj.

ANGÉLA: Barbi, ezt nem teheted! Ne rontsd el a randim!

BARBI: (Ricsinek) Nem vallod be?

RICSI: Nem!

BARBI: Áruló!

JANKA: Barbi!

ANGÉLA: Fejezzétek már be. (Ricsi) Ne haragudj, szörnyen sajnálom. Megkérhetlek, hogy folytassuk ezt máskor?

RICSI: (feláll, a kijárat felé lép) Azt hiszem, nincs mit folytatnunk.

ANGÉLA: Hogy mi? Most úgy érted, hogy…

RICSI: Én még erre nem vagyok felkészülve. (távozóban) Hölgyeim… (el)

ANGÉLA: Most elmész? Csak így? Hé! Gratulálok.

BARBI: Látod, bevallotta.

ANGÉLA: Nem vallott be semmit az égvilágon. A hülye hisztid kergette el. Pedig már olyan jól alakultak a dolgok.

BARBI: Persze, hiszen már szalvétavirágot is kaptál tőle.

ANGÉLA: Gúnyolódj csak, meg pufogj. Nekem legalább összejött valami.

BARBI: Az én kék randiruhámban.

ANGÉLA: Visszaadom ezt a göncöt, ne aggódj! Egyébként is pocsékul áll a kék.

BARBI: Beleizzadva ide ne add! Majd ha kimostad. 40 fokban, a világos színesekkel, kímélő mosásban.

ANGÉLA: Ahogy kívánja felség.

BARBI: Milyen gyerekes vagy! (Jankának) Veled mi van? Ilyenkor szoktál rám szólni, most meg mióta beléptünk olyan szótlan vagy, mint aki megnémult.

JANKA: (halkan, szinte suttogva) Ő volt Gabó…

5. jelenet

Ugyanaz a kollégiumi szoba, még aznap éjjel. Az asztalt visszahúzták, Angéla ágyán előre meredve ül a három lány. Egy ideig nem szólnak, csak némán szorongatnak egy-egy szalvétavirágot.


BARBI           Hát csajok, azt hiszem, egy valamit szilárdan kijelenthetünk ma este mindhárman: asszem dobtak. (Sötét.)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése