2015. augusztus 28., péntek

Serhal Diána: Háló (Téma: Háló)

Fiatal Fiú ül a csónakban. A csónak szelíden leng a békés tengeren, még látszódik a part. A fiú erősen fogja hálóját, aminek nagy része a vízben van.

FIÚ: (erőlködve) Nem. Nem játszunk öreg halász és a tengert.

A háló megrendül, a Fiúnak még erősebben kell fognia.

FIÚ: (továbbra is fennhangon) Különben is pocsék. Nem vágom, miért kellett elolvasunk.

A Fiúnak sikerül beljebb húznia a hálóját, de csak egy kicsit.

FIÚ: A fószer majdnem meghal csak azért, hogy kifogjon egy nyomorult halat. Mekkora baromság.

A csónak ekkor nagyobbat rendül, mint korábban. A Fiú elesik, de a kezeivel továbbra is görcsösen szorongatja a hálót. Lassan feláll, egyik kezével megtörli izzadt homlokát. Fanyarul mosolyogva az enyhén hullámzó vizet nézi.

FIÚ: Na jó, ez nem ugyan az. Az egy hal volt. Te meg egy sellő vagy.

A vízben lévő háló válaszul rándul egyet.

2015. augusztus 24., hétfő

Farkas Nikolett: Kritika (Téma: Kritika)

Szereplők:
Henrietta
Áron

Helyszín: egy könyvtárszoba, két fotel, egy dohányzóasztal, rajta egy könyv

Áron: Na, hogy tetszett?
Henrietta: Nem is tudom, nem igazán. Valami hiányzott belőle.
Áron: Mire gondolsz?
Henrietta: Szerintem valami kimaradt.
Áron: Ez érdekes, pont, hogy túl sokat is mondott ezzel a kihagyással.
Henrietta: Nem értek egyet, legalább egy utalást tehetett volna a végére, hogy mi lesz később.
Áron: Ó, te tényleg nem érted? Ez a lényeg, hogy nem tudod. Az életben sem tudod, mi következik azután.
Henrietta: De ez csak egy könyv, igazán utalhatna rá.
Áron: Utalt.
Henrietta: Nem.
Áron: De.

2015. augusztus 20., csütörtök

Szűcs L. Attila: Bár (Téma: Féltékenység)

Szereplők:
MÁRK: Fecó barátja.
FECÓ: Márk barátja

A két, húszas évei elején járó férfi egy bárban üldögél a sarokban lévő asztalnál. Márk az ujjai közt forgatja poharát, de még egy kortyot sem ivott. Révetegen nézi a pultos lányt Fecó háta mögött. Fecó hátrapillant, majd nevetve fordul vissza.

FECÓ: Megint ő?

MÁRK: Még mindig.

FECÓ: Na, nem mondom, szemrevaló teremtés.

MÁRK: Ugye?

FECÓ: Szeretnéd a karjaidban tartani őt, igaz?

MÁRK: Igen!

FECÓ: Beleszagolni a hajába…

MÁRK: Még jóhogy!

FECÓ: Megmarkolni azt a formás fenekét…

MÁRK: (hevesen bólogatva) Naná!

FECÓ: (ráförmedve) Akkor mi a francért nem mész oda hozzá?!

2015. augusztus 17., hétfő

Radnai Panni: Mindent vagy semmit (Téma: Család)

Egy kávézóban vagyunk. Négy vagy öt asztalt látunk szétszórtan, a sarokban pedig két fotelt egy dohányzóasztallal. Az egyik asztalnál egy fiatal nő ül. Ruhája pedáns, mégis egyéni, szürke kosztüm, piros ing, sötétszürke csizma, halványpiros táska. Haja egyenes, hosszú lófarokba kötve, sminkje visszafogott. Harmincöt körül lehet. Arca intelligens, szobor-szerű. Idegesnek tűnik. A pincér a pult mögött sms-ezik. Egyszer csak vidám, szertelen lány robban a kávéházba. Vonzó ő is, de egészen másképp. Farmert visel, fűzöld pulcsit, bokacsizmát. Megjelenése bohém, kócos.

A pincér felé biccent és már suhan is tova a másik lány felé. Amaz hűvösen fogadja az érkezőt.

Bori (A késő lány): Jaj, ne haragudj, hogy már megint! (Mosolyog.) Nem ülünk inkább a fotelbe?

Gitta (a lány, aki várakozott): Tőlem!  (Már nem tűnik mérgesnek – futólag el is mosolyodik – de azért nem derül jobb kedvre.)

Megérkezik a pincér is – segít átvinni a limonádés poharat, és széles vigyorral köszönti a később érkező lányt.

Pincér: Bori! Hogy vagy ma? Rég jártál nálunk!

Bori: Remekül, köszönöm. Gitta, ő Sanyi. Sanyi, ő Gitta.

A másik kettő az érdeklődés legkisebb jele nélkül kezet ráz.

Pincér: Mit hozhatok?

2015. augusztus 15., szombat

Vass Antónia: Klikk-klakk (Téma: Csend)

Sötét helyiség. Az egész hely olyan fényekben játszik, mintha egy nagy, nyirkos barlang lenne. Az egyetlen fényforrás néhány halványan pislákoló biciklilámpa.

KATA: (idegesen néz körbe) Rémisztő ez a csend… szinte harapni lehet.
TOMI: Talán csak azért érzed így, mert cseng a fülünk. (megpróbálja megfogni Kata kezét, de a lány elhúzza)
KATA: Ezek a falak olyanok, mintha valami régi járatban lennénk.
TOMI: Apám régész, gyakran mesél elfeledett úthálózatokról, menekülő utakról, katonai bunkerekről.
KATA: (gúnyosan) Majd jól lebombáznak.
TOMI: Vicces vagy, amikor meg vagy ijedve.
KATA: Nem vagyok megijedve, jó?! Csak haza akarok menni. Hány óra lehet?
TOMI: Nem tudom, de már talán esteledik. Találtam egy kisebb rést a mennyezeten, de már nem tudnám megmutatni, mert nem jön be a fény.
KATA: Akkor már biztos keresnek minket!
TOMI: Napokba is beletelhet, mire megtalálnak. (szórakozottan járkál fel-alá)
KATA: Te szeretnéd?
TOMI: Mit?
KATA: Ha nem találnának meg. Te élvezed ezt, igaz?
TOMI: Nem tagadom, szeretem a kihívásokat, de már én is hazamennék. Fáj egy kicsit a csuklóm, meg azt hiszem, elég hideg lesz itt éjjel. (pillanatnyi szünet után) Lehet, hogy össze kell majd bújnunk.
KATA: (megmerevedik, majd megrázza a fejét) Kiásom magam.
TOMI: Sok sikert!

2015. augusztus 9., vasárnap

Szűcs L. Attila: A templom (Téma: Hit)

Szereplők:
NOSFERATU: ősöreg vérszívó.
VÁMPÍR: fiatal élőhalott.

A két hórihorgas alak egy templom lépcsőjén állnak, nem sokkal pirkadat előtt. Csend van, a környék elhagyatott, madárcsicsergés, de még a szél zúgása sem hallatszik. Teljes némaság.

VÁMPÍR: Azt mondod, be kell menjek?
NOSFERATU: Igen.
VÁMPÍR: Hogy meggyónjak?
NOSFERATU: Mit? Ábrándokat, vágyakat, félelmeket, hiedelmeket és titkokat, ki nem mondott szavakat, elfojtott gondolatokat? Mindenki bűnei.
VÁMPÍR: Áldozzak?
NOSFERATU: Ha íztelen ostyát és vizezett bort kívánsz…
VÁMPÍR: Beszéljek Istennel?
NOSFERATU: Miről?
VÁMPÍR: Ábrándok, vágyak, félelmek, hiedelmek és titkok, ki nem mondott szavak, elfojtott gondolatok.
NOSFERATU: És mihez kezdjen vele?