2015. augusztus 28., péntek

Serhal Diána: Háló (Téma: Háló)

Fiatal Fiú ül a csónakban. A csónak szelíden leng a békés tengeren, még látszódik a part. A fiú erősen fogja hálóját, aminek nagy része a vízben van.

FIÚ: (erőlködve) Nem. Nem játszunk öreg halász és a tengert.

A háló megrendül, a Fiúnak még erősebben kell fognia.

FIÚ: (továbbra is fennhangon) Különben is pocsék. Nem vágom, miért kellett elolvasunk.

A Fiúnak sikerül beljebb húznia a hálóját, de csak egy kicsit.

FIÚ: A fószer majdnem meghal csak azért, hogy kifogjon egy nyomorult halat. Mekkora baromság.

A csónak ekkor nagyobbat rendül, mint korábban. A Fiú elesik, de a kezeivel továbbra is görcsösen szorongatja a hálót. Lassan feláll, egyik kezével megtörli izzadt homlokát. Fanyarul mosolyogva az enyhén hullámzó vizet nézi.

FIÚ: Na jó, ez nem ugyan az. Az egy hal volt. Te meg egy sellő vagy.

A vízben lévő háló válaszul rándul egyet.

FIÚ: Ne csináld már. Nem foglak bántani. Komolyan. Csak megmutatnálak a falunak.

Hosszú ideig nem történik változás. A Fiú kimerültségében leül kicsit.

FIÚ: Tudom, hogy az vagy. Láttam a farkad. És a hosszú vörös hajad is. Pont olyan vagy, amilyennek apám leírt. Azt mondta „Jackson, láttam egy sellőlányt. Gyönyörű volt. Haja hosszú volt, tűzvörös és hullámos, a szeme zafírkék, a bőre hófehér. Mosolygott rám. Olyan szépen mosolygott, hogy tudtam: nem szabad bántanom. Nem is mondtam el másnak a faluban, csak neked. Ha egyszer te is látnád Jackson, ne bántsd.” Ezt mondta az apám. Aztán két nappal később egy viharban odaveszett.

A háló már alig mozog. A Fiú nem veszi észre, elmerült gondolataiban.

FIÚ: Azt mondta, azelőtt néha beszélt is veled. Biztosan akkor is azért ment ki. Hogy beszélgessetek. Hogy veled lehessen. Tudta, hogy nem szabadna olyan messzire mennie. De te nem akartál beljebb jönni, ugye? Féltél… Ő is biztos félt. De ő megtette… Miattad halt meg.
A Fiú dühösen markolj a hálót. Emeltebb lesz a hangja.

FIÚ: Csak a csónakja maradványait, és ezt a hálót sodorta ki a tenger. A kedvenc csónakját, és a kedvenc hálóját. Őt magát nem… Szakadt háló… alig lehet használni. (hangja nyugodtabbra, szomorúbbra vált) Nem tudtam megjavítani, nem tudom, hogyan kell… szakadt, ócska háló… Nem is lehet használni… Azt kisodorta, de ő magát nem… Te láttad? Beszéltél vele?...

A Fiú végre felnéz maga elől bánatosan, rá a tengerre. Most veszi észre, mennyire gyanúsan nyugodt a háló. Meg se mozdul. A Fiúnak elkerekedik a szeme, és felpattan.

FIÚ: Ne!

Elkezdi visszahúzni a hálót. A másik végéről semmi ellenállást nem tapasztal.

FIÚ: Ne, ne!!!

A Fiú teljesen visszahúzza a hálót. Csak a hálót. Nincs benne semmi. Leroskad, megfogja a fejét. Pár másodpercig úgy marad, majd összeráncolja homlokát. Ismét a kezébe veszi a hálót, és alaposan megvizsgálja.
A háló tökéletes. Nem szakadt, nincs rajta semmilyen rongálás.
A Fiú lassan feláll, szótlanul még mindig a hálót nézi, majd halk csobbanásra lesz figyelmes.
Elnéz.

Meglátja a sellőt, aki nem messze tőle lebeg a vízen. A sellő szomorúan, megértően mosolyog, majd visszaugrik a vízbe.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése