2015. augusztus 9., vasárnap

Szűcs L. Attila: A templom (Téma: Hit)

Szereplők:
NOSFERATU: ősöreg vérszívó.
VÁMPÍR: fiatal élőhalott.

A két hórihorgas alak egy templom lépcsőjén állnak, nem sokkal pirkadat előtt. Csend van, a környék elhagyatott, madárcsicsergés, de még a szél zúgása sem hallatszik. Teljes némaság.

VÁMPÍR: Azt mondod, be kell menjek?
NOSFERATU: Igen.
VÁMPÍR: Hogy meggyónjak?
NOSFERATU: Mit? Ábrándokat, vágyakat, félelmeket, hiedelmeket és titkokat, ki nem mondott szavakat, elfojtott gondolatokat? Mindenki bűnei.
VÁMPÍR: Áldozzak?
NOSFERATU: Ha íztelen ostyát és vizezett bort kívánsz…
VÁMPÍR: Beszéljek Istennel?
NOSFERATU: Miről?
VÁMPÍR: Ábrándok, vágyak, félelmek, hiedelmek és titkok, ki nem mondott szavak, elfojtott gondolatok.
NOSFERATU: És mihez kezdjen vele?
VÁMPÍR: Bocsássa meg őket!
NOSFERATU: Az érzelmeket?
VÁMPÍR: Ha ezek a bűneim…
NOSFERATU: Ha annak tartod őket…
VÁMPÍR: (rövid hallgatás után) Mégis mit csináljak hát?
NOSFERATU: Csak menj be!
VÁMPÍR: Félek.
NOSFERATU: (bozontos szemöldökét felhúzva) Halandóként megtetted százszor, s most, az örök élet kapujában félsz belépni ide? Miben más ma, mint tegnap?
VÁMPÍR: De hát a feszületek…
NOSFERATU: Csak egy keresztre feszített szobor.
VÁMPÍR: Jézus…
NOSFERATU: Tovatűnt múlt csupán.
VÁMPÍR: Hm… Azt mondod, Isten meghalt?
NOSFERATU: Az is lehet, sosem élt.
VÁMPÍR: De hát a Szentlélek?
NOSFERATU: Legföljebb egy részeges pap…
VÁMPÍR: És ha lelocsol szentelt vízzel?
NOSFERATU: Poshadt lötty…
VÁMPÍR: Hiábavaló hát minden ima?
NOSFERATU: Ha elhiszed, nem.
VÁMPÍR: Mégsem véd meg a kárhozattól.
NOSFERATU: Rég elkárhoztattunk már.
VÁMPÍR: Akkor hát vár a pokol…
NOSFERATU: Csak ha megteremted magadnak.
VÁMPÍR: (a templomajtó felé lép) Tehát nem Isten háza ez…
NOSFERATU: Legföljebb a padok közti patkányoké.
VÁMPÍR: Akkor mégis mi vár rám odabenn?
NOSFERATU: Csak amit magaddal viszel…


A Vámpír belép az épületbe, a szín elsötétül.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése