2015. szeptember 16., szerda

Mellári Zoe Alíz: Függőség, avagy Szeretem! (Téma: Függőség)

Egy hétköznapi szobát látunk, egy huszonéves fiatal komfortjára tervezve. Ruhásszekrény, könyvespolc, nagy ágy. Középen egy dohányzóasztal, körülötte gurulós székkel, babzsák fotellel. A szobában szétszórtan sörös dobozok, üvegek. Buli utáni hangulat uralkodik. Ruhák és egy szombréró is látható erre-arra.
Az ágyban egy lány fekszik. Meztelen lába kilóg a takaró alól, félig le az ágyról.
A dohányzóasztalnál egy másik lány (Zora) és egy fiú (Leo) ül. A fiú cigarettázik, a lány csendesen figyeli az alvót. Mély csenddel indul.

Zora (rekedten, elmélázva): Úgy megérinteném.
Leó (közönyösen, két slukk között): Megint hangosan gondolkodsz.

A lány két kezébe temeti arcát és megdörgöli.

Zora: Nem tudom elhinni, hogy bepasizott.
Leó: Épp itt volt az ideje. 20 évesek vagytok. (szünet. Látja, hogy a lány nagyon el van keseredve. Előre hajol, hogy valami bíztatót mondjon) Azt hitted együtt lehettek?
Zora (nagy hévvel): Mindig az enyém volt… (elhallgat és szomorúan néz maga elé) és sohasem. 18 éve Ő a legjobb barátnőm. Annyira szeretem. És 20 évig egyetlen fiú se kellett neki. Az én vállamon sírta ki magát, én szorítottam a kezét, amikor szüksége volt rá. Valahol mindig is tudtam, hogy egyszer be kell következnie. De sose tudtam elképzelni egy pasi oldalán se és így reménykedtem, hogy nem is kell.
Leó: De te se feküdtél le vele.
Zora: Azt se tudja, hogy lányok is megfordulnak az ágyamban.
Leó: Akkor ne csodálkozz, hogy nem omlott szerelmesen a karjaidba.
Zora: A testvérünknek hívjuk egymást. Mindent megtennék érte, csak, hogy boldog legyen. (szünet. Beszéd közben végig az alvót nézi) Mikor összejött a sráccal, mástól kellett megtudnom. Mikor lefeküdtek nekem kellett megkérdeznem. Mindkét alkalommal… és azóta is; olyan fájdalmat érzek az egész testemben, ami leírhatatlan. A szívem ki akar tekeredni a helyéről.
Leó: Az én vállamon sírtál.
Zora (rosszallóan, suttogva): Muszáj ezt felhánytorgatnod?! (Most először néz fel. A fiú közömbös arccal vállat von.)
Leó: Mikor nekem volt hasonló fájdalmam, Te azt mondtad, engedjem el, mert megérdemli, hogy boldog legyen.
Zora: Szerinted én most mégis mit teszek?
Leó: Rinyálsz a függőségedről, amiből azóta nem tudsz kigyógyulni, hogy az a lány felkeltette a szexuális érdeklődésedet. (az ágy felé bök. A lány felnevet, de közben potyognak a könnyei.)
Zora: El ne mondd neki, hogy „rászoktam”. Még a végén elszáll az önteltségtől.
Leó: Szerintem már évekkel ezelőtt elszállt.
Zora: Ne bántsd! Tehetséges. Van mire büszkének lennie.
Leó: De az egóját nem előttünk kéne villogtatnia.

A lány elmosolyodik. Lemászik a székről és négykézláb az ágyhoz kúszik. Az arca könnyes. Fölé hajol és megcsókolja az alvó lány arcát.

Zora: Örülök minden kis morzsának, amit magából megmutat. Emlékszem 15 évesen félmeztelen képeket küldözgetett nekem. (mosolyog és a lány haját simogatja) Kacérkodott velem és szájon puszilt, mikor buliztunk.
Leó: Most se fogtátok vissza magatokat.
Zora: De éreztem, hogy más volt. Talán Ő is rajtam. Mintha az utolsó csókunk csattant volna el.
Leó (ingerülten): Zora! Nem meghalt, csak bepasizott. Majd elmúlik nála és mikor szingli lesz, megint rajtad fog lógni. (Zora elkomorodik és feláll az ágytól, egészen barátja felé magasodva)
Zora (eltökélten): Ha a srác fájdalmat okoz neki, kitekerem a nyakát.

A fiú rosszallóan félre néz és kibont még egy sört.

Leó: Te beteg vagy…

Zora akkor már újra az ágyat figyeli csillogó szemekkel.


-          Vége -

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése