2015. október 29., csütörtök

Szűcs L. Attila: A vörös ötven árnyalata (Téma: 1. páros feladat)

SZEREPLŐK:
ANNA: Fiatal leány, csinos, bölcsészalkat, Krisztián felesége
KRISZTIÁN: Fiatal férfi, jóképű, üzletember, Anna férje

Anna és Krisztián egy amerikai konyhás ebédlőben ülnek. Mögöttük a nappali, a kandallóban ropog a tűz, gyertyafényes vacsora.

ANNA: Jó végre egy kicsit kettesben lenni.
KRISZTIÁN: Igen, nagyon kedves a barátnődtől, hogy elvitte a gyerekeket hétvégére.
ANNA: (kacéran) Végre újra mienk a lakás.
KRISZTIÁN: Hiányzott már?
ANNA: (érzékien húzza ki villáját az ajkai közül) Hogy látod?
KRISZTIÁN: (incselkedve) Mint aki úgy csinál, mint egy öreg házaspár, akiknél félévente egyszer van csak szex.
ANNA: Kac kac… Igazán vicces, Németh úr…
KRISZTIÁN: Ugyan már, Pető kisasszony, Bandust is összehoztuk valahogy, nem kell romantikus vacsora egy harmadikhoz.
ANNA: Persze, minek is a gyertyafény és…
KRISZTIÁN: (finoman közbevágva) Máshoz viszont elengedhetetlen a hangulat.
ANNA: (ujja hegyét végighúzza a borospohár peremén) Például mihez? 

2015. október 27., kedd

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Féltékenység (Téma: Féltékenység)

Tamara: Arra gondoltam, hogy azt a zöld ruhát veszem fel. Tudod, amelyik hátul csipkés.
Pál: (félve) Biztos, hogy jó ötlet?
Tamara: (meglepetten) Már miért ne lenne az? Még alig volt rajtam.
Pál: Szerintem inkább feketében kellene menned.
Tamara: (bosszankodva) Miért, mi bajod a zölddel? Bezzeg, amikor a Rita volt hasonlóban, agyondicsérted.
Pál: Az más.
Tamara: (mérgesen) Ugyan miért?
Pál: (óvatosan) Hát, csak tudod… neki jól állt, de… a zöld valahogy nem a te színed.
Tamara: (mérgesen) Ezt mondtad a pirosra is.
Pál: Mert igaz.

2015. október 16., péntek

Jassó Judit: Család (Téma: Család)

Pazarul berendezett hall, hangulatvilágítás. Éjjel van, a sötétítőfüggönyök behúzva. Jobbra hófehér bőrgarnitúra, szemben balra nagyképernyős tévé. Vágykeltő zene szól, az adásban egy nő táncol.

KENDE: (a kanapén fekszik, keze a tarkója alatt átkulcsolva) Ezzzaz! Igggen! Naggyon jó! (rikolt, hujjog) Nyomjaaaad!
A lámpafény zizegni és pislákolni kezd, majd egy kivételével kialszik, ahogy a tévé is.
KENDE: Neeeeee! (felugrik) A jóéletbeeee! Ne máááááááááááár! (a tévéhez megy, ütögeti, megnézi a hátulját, kapcsolgatja a hangulatvilágítást)  
SZÍNÉSZNŐ kinéz a tévéből.
KENDE: (meglátja, leesik az álla) Ezt nemhiszem eeel! Cicaaaaaaaaa! (kitárja a karját)
Színésznő kimászik a tévéből.
KENDE: Micsi? Micsi? Micsinálsz?
SZÍNÉSZNŐ: (holtfáradtan megáll Kende mellett) Tölts egy italt.
Kende poharat vesz elő a bárszekrényből, tölt, közben folyton a Színésznőre sandít, aki leül a kanapéra és a halántékát dörzsöli.
SZÍNÉSZNŐ: Mostanában mindenki az én műsoromat nézi. Az egész világ.
KENDE: (átnyújtja az italt) Mert tök jó vagy. Miccsoda tested van, bébi! (rikkant, az itala kilöttyen)
SZÍNÉSZNŐ: Rendes tőled, hogy ezt mondod. (kortyol) Nagyon hiányzik a családom. Az anyám.
KENDE: Csinálj itt egy kis műsort, hm? (öltáncot imitál)
SZÍNÉSZNŐ: Kösz, de fáradt vagyok. Haza akarok menni és az ágyamban aludni.
KENDE: (letérdel elé) A kétszeresét fizetem annak, amit kapsz.
SZÍNÉSZNŐ megrázza a fejét.
KENDE: A háromszorosát.
SZÍNÉSZNŐ: Nem erről van szó.

2015. október 14., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Próba szerencse (Téma: Kritika)

Helyszín: Mr. Hickles irodája
Szereplők: Mr. Hickles, 1. táncos, 2. táncos, 3. táncos, 4. táncos pár, 5. táncos pár

   Kivilágosodik a szín. Mr. Hickles, az ismert Broadway producer irodáját látjuk. Mr. Hickles ötven körüli férfi elegáns öltönyben. Az íróasztalnál ül, és egykedvűen mered maga elé. Az asztal előtt nagy, üres tér.

Kopognak az ajtón.

MR. HICKLES: Szabad!

   Bejön az 1. táncos. Teljes feketében van, fején keménykalap, kezében sétapálca, úgy néz ki, mint Chaplin.

1.TÁNCOS: Üdvözlöm, Mr. Hickles, a nevem…
MR. HICKLES: Nem érdekel. Csak, ha megfelelő a szerepre, akkor érdekel a neve, amúgy teljesen hidegen hagy, hogy ki a fene maga, honnét jött, kinél tanult, stb, stb. Ne vesztegesse feleslegesen az időmet. Gyerünk, mutasson valamit!

  Régies zene hangzik fel, az 1. táncos kimegy az üres térre, és táncolni kezd, már ha ezt annak lehet nevezni.  Ide-oda járkál, felbukik a cipőjében, a sétapálcáját a levegőbe dobja, de elkapni nem tudja, így az nagyot csattan a padlón. Mr. Hickles nézi egy darabig, majd felkiált.

MR. HICKLES: Jól van, elég, elég! (elhallgat a zene, a táncos megáll) Maga szemmel láthatóan keveri a szezont a fazonnal. Semmi táncérzéke nincs, ráadásul rémesen divatjamúlt. Menjen pantomimesnek, az való magának. Ahhoz nem kell tehetség.

2015. október 12., hétfő

Vass Antónia: Tőkésréce (Téma: Család)

Átlagos panellakás előszobája napjainkban. A tapéta még a régi szocialista időkre emlékeztet, de a ruhafogas láthatóan új. Rajta néhány nagyobb kabát – férfi és női vegyesen –, a kalaptartón keménykalapok. A bejárati ajtó balról nyílik. Hamarosan egy idősebb férfi lép be, a hatvanas évei közepén járhat, de inkább már közelebb a hetvenhez. Mögötte, láthatóan kifulladva egy hasonló korú nő, körömcipőben, de kényelmes utcai öltözetben. Kezében két zacskót szorongat. A férfi egyenesen a fogashoz megy, miközben a feleségének morog.

PAPA: Fogalmad sincs! Azt mondom, fogalmad sincs!
MAMA: Ne kiabálj velem, jó?!
PAPA (leteszi a kabátját, és segít a feleségének levenni a sajátját): De ha nem tudod, muszáj!
MAMA: Tőled zeng az egész ház, hát még sétálni sem tudunk nyugodtan?
PAPA: Én tudok. Csak te csinálsz őrültségeket.
MAMA: Múltkor sem én kokettáltam a pultos lánnyal a borfesztiválon… még a színpadon is leállt a zene, akkora műsort csaptál!
PAPA: De ha egyszer nem tudta, hogy az édes bor, az nem bor!
MAMA: Utána fel akartad ültetni a lányunkat a lovacskás körhintára.
PAPA (vállat von): Mindig szerette a lovacskás körhintát.
MAMA: 40 éves!

2015. október 9., péntek

Jassó Judit: Kavalkád (Téma: Kavalkád)

SZÍN: egy tér, amelyet sétálóutcák vesznek körül. A háttérben szökőkút, körül patinás bérházak.

MENEDZSER: (bejön jobbról, a szín felénél megtorpan, megtapogatja a nadrág és a zakó zsebeit) Otthagytam.

Idősebb úr bejön balról, a szél lefújja fejéről a kalapját, de nem veszi észre. Jobbra kimegy.

MENEDZSER: Uram! Uram! A kalap… (fölveszi a földről)
CVÍDER ÚR: (bejön jobbról, meglátja a Menedzsert, a kalapba dobja) Kitartás, fiatalember! Én is voltam munkanélküli! Minden jót! (balra kimegy)

2015. október 7., szerda

Szűcs L. Attila: A csend hangja (Téma: Csend)

SZEREPLŐK:
ELVIRA: az elhunyt egyik munkatársa.
ERVIN: az elhunyt másik munkatársa.
HÍVŐK: a gyászoló rokonok, barátok, ismerősök.
PAP

Elvira és Ervin egy gyászmisén ülnek, a leghátsó padsorban.

PAP: A mai misét elhunyt testvérünk, Kovács Ernő tiszteletére és emlékére ajánljuk.
ERVIN: Furcsa, hogy egy helyen dolgozunk, és mégsem futottunk még össze.
ELVIRA: Igen. Persze kissé bizarr, hogy pont itt találkozunk.
PAP: „Az Atya, a Fú és a Szentlélek nevében.”
HÍVŐK: „Ámen.”
ERVIN: Amúgy jóban voltál vele?
ELVIRA: Nem… Vagyis igen… Tulajdonképpen csak látásból ismertem, nem rég óta dolgozom itt.
ERVIN: Furcsa. Én előbb jöttem, mint ő, de én is alig ismertem. Nem sokat beszélgettünk.
ELVIRA: Igen, elég csöndes ember volt.
PAP: „A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal.”
HÍVŐK: „És a te lelkeddel. „
ERVIN: Ahhoz képest elég sokan eljöttek.
ELVIRA: Gondolom a családja. Báár jó nagy család, annyi szent… Na és a cégtől. Azon kívül nem hiszem, hogy sok barátja lett volna.
ERVIN: Képzeld, azt hallottam, négyszer is elvált.
PAP: „Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bűneinket, hogy méltóképpen ünnepelhessük az Úr szent titkait!”