2015. október 16., péntek

Jassó Judit: Család (Téma: Család)

Pazarul berendezett hall, hangulatvilágítás. Éjjel van, a sötétítőfüggönyök behúzva. Jobbra hófehér bőrgarnitúra, szemben balra nagyképernyős tévé. Vágykeltő zene szól, az adásban egy nő táncol.

KENDE: (a kanapén fekszik, keze a tarkója alatt átkulcsolva) Ezzzaz! Igggen! Naggyon jó! (rikolt, hujjog) Nyomjaaaad!
A lámpafény zizegni és pislákolni kezd, majd egy kivételével kialszik, ahogy a tévé is.
KENDE: Neeeeee! (felugrik) A jóéletbeeee! Ne máááááááááááár! (a tévéhez megy, ütögeti, megnézi a hátulját, kapcsolgatja a hangulatvilágítást)  
SZÍNÉSZNŐ kinéz a tévéből.
KENDE: (meglátja, leesik az álla) Ezt nemhiszem eeel! Cicaaaaaaaaa! (kitárja a karját)
Színésznő kimászik a tévéből.
KENDE: Micsi? Micsi? Micsinálsz?
SZÍNÉSZNŐ: (holtfáradtan megáll Kende mellett) Tölts egy italt.
Kende poharat vesz elő a bárszekrényből, tölt, közben folyton a Színésznőre sandít, aki leül a kanapéra és a halántékát dörzsöli.
SZÍNÉSZNŐ: Mostanában mindenki az én műsoromat nézi. Az egész világ.
KENDE: (átnyújtja az italt) Mert tök jó vagy. Miccsoda tested van, bébi! (rikkant, az itala kilöttyen)
SZÍNÉSZNŐ: Rendes tőled, hogy ezt mondod. (kortyol) Nagyon hiányzik a családom. Az anyám.
KENDE: Csinálj itt egy kis műsort, hm? (öltáncot imitál)
SZÍNÉSZNŐ: Kösz, de fáradt vagyok. Haza akarok menni és az ágyamban aludni.
KENDE: (letérdel elé) A kétszeresét fizetem annak, amit kapsz.
SZÍNÉSZNŐ megrázza a fejét.
KENDE: A háromszorosát.
SZÍNÉSZNŐ: Nem erről van szó.
KENDE tüsszögni kezd.
SZÍNÉSZNŐ: Elnézést, ez miattam van. Por és elektrosztatikusság.
KENDE: (fejét rázza) Allergiás vagyok a macskaszőrre.
SZÍNÉSZNŐ: Ha megcsókolsz, macskává változom és kitehetsz az ajtó elé. Akkor hazamehetek a családomhoz.
KENDE: Várj, még semmit nem tudok rólad. Már itt is akarsz hagyni? Ne menj (megfogja SZÍNÉSZNŐ kezét)
SZÍNÉSZNŐ: (sóhajt) Teljesen szokványos a történetem. Először tizenhárom évesen szöktem el otthonról. Anyám nem engedte, hogy vörösre fessem a hajam és belövessek egy pirszinget. Vagyis a pirszinget ő maga ígérte meg, hogy eljön velem, mert tizennégy év alatt csak szülői beleegyezéssel csinálták meg. Nem tartotta meg az ígéretét. Elmentem fél napra. Akkoriban elég félős lány voltam, és a vörös haj meg a pirszing olyan dolog lett volna, ami engem tesz félelmetessé. Anyám ezt nem értette meg.
KENDE: (föláll) Kérsz még egyet?
SZÍNÉSZNŐ: (bólint) Három év múlva végleg elköltöztem otthonról. Könnyű dolgom volt, különleges vagyok, egzotikus szépség. Akkor is figyeltek rám, ha nem akartam. Egymás után jöttek a fiúk, egyikük fotós volt, a képeket elküldte különböző újságoknak és végül kikötöttem a filmszakmában. Messze van még karácsony?
KENDE: (hozza az újabb italokat) Három nap múlva. Ez a macskás dolog tényleg igaz? (tüsszög)
SZÍNÉSZNŐ: Látod. (felhajtja az italt, a poharat a háta mögé dobja) Csókolj meg.
KENDE: Te vagy életem szerelme.
SZÍNÉSZNŐ: Jó, de nekem akkor is el kell mennem anyámhoz. Csókolj meg.
KENDE: A filmjeiden nőttem fel.
SZÍNÉSZNŐ: Megértelek. Most biztos nagyon nehéz lehet neked. 
KENDE: Szeretkezzünk.
SZÍNÉSZNŐ: Szó sem lehet róla. Fáj a fejem. Részeg vagyok.
KENDE: (megragadja Színésznő derekát, magához húzza) Egész életemben csak rád vártam.
SZÍNÉSZNŐ: Hány éves vagy?
KENDE: Az most nem lényeges. Amúgy huszonkettő.
SZÍNÉSZNŐ: Úristen. Olyan öreg vagyok már.
KENDE: Gyönyörű vagy. Maradj itt velem. 
SZÍNÉSZNŐ: Értsd meg, hogy el kell mennem. Csókolj meg.
KENDE: Most direkt húzod az agyam.
SZÍNÉSZNŐ: Úgy megyek haza anyámhoz, ahogy eljöttem. Egy szál ruhában.

Kende megcsókolja a Színésznőt. Teljes sötétség, majd visszakapcsolódnak a fények, de a tévé képernyőjén hangyák futkároznak. Kintről nyávogás hallatszik. Kende a hang irányába néz és balra kimegy.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése