2015. október 9., péntek

Jassó Judit: Kavalkád (Téma: Kavalkád)

SZÍN: egy tér, amelyet sétálóutcák vesznek körül. A háttérben szökőkút, körül patinás bérházak.

MENEDZSER: (bejön jobbról, a szín felénél megtorpan, megtapogatja a nadrág és a zakó zsebeit) Otthagytam.

Idősebb úr bejön balról, a szél lefújja fejéről a kalapját, de nem veszi észre. Jobbra kimegy.

MENEDZSER: Uram! Uram! A kalap… (fölveszi a földről)
CVÍDER ÚR: (bejön jobbról, meglátja a Menedzsert, a kalapba dobja) Kitartás, fiatalember! Én is voltam munkanélküli! Minden jót! (balra kimegy)

Menedzser döbbenten bámul maga elé. Diáklány bejön balról. Nagy, színes rágólufit fúj, ami lassan kipukkad. A mobiljával többször lefényképezi a Menedzsert, és azokat lapozgatva kimegy jobbra.

CVÍDER ÚR (bejön balról, megáll a menedzser előtt) Maga még mindig itt? Menjen és keressen munkát! (végigméri) A maga korában három gyereket és két feleséget tartottam el! (a számokat mutatja az ujjával)

MENEDZSER: (kihúzza magát) Nekem van munkám!
CVÍDER ÚR: Valóban? Akkor mért áll itt?!
MENEDSZER: Képzelje, az történt, hogy én itt dolgozom a közelben…és…
CVÍDER ÚR: Látom a sunyi képén, hogy nem mond igazat!
MENEDZSER: (felindultan) Tudja, mit? Törődjön a maga dolgával! (fejébe csapja a kalapot, a pénz kiszóródik)
CVÍDER ÚR: Hahaha! Igazi vesztes! Hahaha! (Nézi, ahogy a Menedzser lehajol és összeszedi az aprót) Csúszómászó! Mit képzel magáról… (megfordul, balra kimegy)
MENEDZSER: (fölegyenesedik, leporolja a nadrágját, megvonja a vállát és a pénzt zsebre teszi) Milyen hülyék az emberek.

Diáklány bejön jobbról, a mobilját nyomogatja. Meglátja a Menedzsert, odaáll, selfie-znek.

MENEDZSER: Látom, te is nagyon ráérsz.
 DIÁKLÁNY: (kiveszi a fülhallgatót) Tessék?
MENEDZSER: (legyint) Semmi, semmi.

Diáklány kimegy balra.

CVÍDER ÚR: (balról bejön, egészen közel megy a Menedzserhez, szinte az arcába kiabál) Nem szégyelli magát? (az óráját ütögeti) Már mióta itt áll!
MENEDZSER: (felveszi ugyanazt a pózt, a mobilját ütögeti) Mi köze hozzá! (elkezdi fotózni)
CVÍDER ÚR: Mit képzel magáról, rühes munkanélküli! (meglendíti a karját) Hajléktalan! Semmirekellő!
MENEDZSER: (elővesz a zsebéből egy névjegykártyát, hűvösen átnyújtja) Talán egyszer még jól jön.
CVÍDER ÚR: Fiókvezető? Menedzser? (lebiggyeszti a száját) Nem most jöttem a falvédőről, fiacskám! (kikapja a Menedzser kezéből a kalapot, eldobja a névjegyet, jobbra ki)
KOLLÉGA (jobbról bejön, összeütközik Cvíder úrral) Ezt otthagytad. (átnyújt egy pénztárcát)
MENEDZSER: (imára kulcsolja a kezét, fölfelé néz) Nem hiszed el, ha azt mondom, hogy az életemet mentetted meg!


Menedzser és Kolléga nevetnek, karöltve balra ki.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése