2015. október 27., kedd

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Féltékenység (Téma: Féltékenység)

Tamara: Arra gondoltam, hogy azt a zöld ruhát veszem fel. Tudod, amelyik hátul csipkés.
Pál: (félve) Biztos, hogy jó ötlet?
Tamara: (meglepetten) Már miért ne lenne az? Még alig volt rajtam.
Pál: Szerintem inkább feketében kellene menned.
Tamara: (bosszankodva) Miért, mi bajod a zölddel? Bezzeg, amikor a Rita volt hasonlóban, agyondicsérted.
Pál: Az más.
Tamara: (mérgesen) Ugyan miért?
Pál: (óvatosan) Hát, csak tudod… neki jól állt, de… a zöld valahogy nem a te színed.
Tamara: (mérgesen) Ezt mondtad a pirosra is.
Pál: Mert igaz.
Tamara: (mérgesen) Ha rajtad múlna, mindig ugyanazt venném fel.
Pál: Ha rajtad múlna, mindig rémesen néznél ki.
Tamara: (felháborodva) Mekkora szemét vagy!
Pál: Csak azt szeretném, hogy jól nézzél ki.
Tamara: (mérgesen) Szeretnéd a fenét! Neked tök mindegy, hogy mit veszek fel, úgyis őt dicséred meg!
Pál: Azért ez nem egészen így van.
Tamara: Dehogyisnem! Neked egyszer, ha tetszett, amit felvettem, ellenben…
Pál: (mérgesen) Fogd már fel végre, hogy nem veled van a baj! Nem nézel ki rosszul, a ruháid is szépek, csak épp rémes az az ízlés, amivel összeválogatod őket. Ami pedig Ritát illeti, miért ne dicsérném meg, ha egyszer megérdemli. Ez még nem jelenti azt, hogy akarok tőle bármit is. Egyszerűen csak értékelem, hogy jól néz ki.
Tamara: (gúnyosan) Ja, persze, ezt most higgyem is el.
Pál: (mérgesen) Kérlek, nem muszáj. Elegem van már belőle, hogy mindig engem hibáztatsz. Ha csak fele annyi időt fordítanál magadra, mint amennyit azzal töltesz, hogy engem zaklatsz, akkor talán…
Tamara: Na, jó, nekem meg ebből van elegem. (bemegy a szobájába, és becsapja maga után az ajtót)

Vége

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése