2015. október 14., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Próba szerencse (Téma: Kritika)

Helyszín: Mr. Hickles irodája
Szereplők: Mr. Hickles, 1. táncos, 2. táncos, 3. táncos, 4. táncos pár, 5. táncos pár

   Kivilágosodik a szín. Mr. Hickles, az ismert Broadway producer irodáját látjuk. Mr. Hickles ötven körüli férfi elegáns öltönyben. Az íróasztalnál ül, és egykedvűen mered maga elé. Az asztal előtt nagy, üres tér.

Kopognak az ajtón.

MR. HICKLES: Szabad!

   Bejön az 1. táncos. Teljes feketében van, fején keménykalap, kezében sétapálca, úgy néz ki, mint Chaplin.

1.TÁNCOS: Üdvözlöm, Mr. Hickles, a nevem…
MR. HICKLES: Nem érdekel. Csak, ha megfelelő a szerepre, akkor érdekel a neve, amúgy teljesen hidegen hagy, hogy ki a fene maga, honnét jött, kinél tanult, stb, stb. Ne vesztegesse feleslegesen az időmet. Gyerünk, mutasson valamit!

  Régies zene hangzik fel, az 1. táncos kimegy az üres térre, és táncolni kezd, már ha ezt annak lehet nevezni.  Ide-oda járkál, felbukik a cipőjében, a sétapálcáját a levegőbe dobja, de elkapni nem tudja, így az nagyot csattan a padlón. Mr. Hickles nézi egy darabig, majd felkiált.

MR. HICKLES: Jól van, elég, elég! (elhallgat a zene, a táncos megáll) Maga szemmel láthatóan keveri a szezont a fazonnal. Semmi táncérzéke nincs, ráadásul rémesen divatjamúlt. Menjen pantomimesnek, az való magának. Ahhoz nem kell tehetség.


Az 1. táncos kimegy.

MR. HICKLES: A következőt!

   Bejön a 2. táncos. Frakkot visel cilinderrel és kamáslival, igen elegáns, úgy néz ki, mint Fred Astaire. Felhangzik egy dal, a táncos énekelni kezd, közben pedig táncol, egész jól. Mr. Hickles nézi egy darabig, majd felkiált.

MR. HICKLES: Elég! (a zene elhallgat, a táncos megáll) Magában már látok némi tehetséget. A probléma csak az, hogy én valami eredetire gondoltam. Tudja, ami teljesen eltér a régi, hagyományos musicaltől. De ne keseredjen el, máshol még lehet szerencséje.

A 2. táncos kimegy.

MR. HICKLES: A következőt!

   Bejön a 3. táncos. Zakót visel kalappal, kezében esernyő, úgy néz ki, mint Gene Kelly. Felhangzik a Singin’ in the rain, a táncos énekelni kezd, közben pedig táncol. Akrobatikus elemeket visz bele, cigánykerekezik, feldobálja az esernyőjét, és el is kapja. Mr. Hickles nézi egy darabig, majd felkiált.

MR. HICKLES: Elég! (a zene elhallgat, a táncos megáll) Mit is mondjak, egész jó. De tényleg, nagyon ügyesen csinálja, simán elmehetne egy versenyre.
3.      TÁNCOS: Már voltam, uram. Tavaly én nyertem meg a világkupát sztepptánc kategóriában. 
MR. HICKLES: Nagyon helyes. Csakhogy nekem valami egyéni stílussal rendelkező táncos kell, olyan, amilyet még senki se látott.

A 3. táncos kimegy.

MR. HICKLES: A következőt!

   Bejön a 4. táncos pár, egy fiatal fiú és egy lány. A fiú farmert visel bőrdzsekivel, haja felzselézve, a lányon színes egyberuha van, hajában hajráf. Úgy néznek ki, mint a két főszereplő a Grease-ben. Felhangzik a Summer Nights, és a pár énekelni kezd, közben táncolnak. Nagyszerű hangjuk van, mintha a filmből léptek volna ki. Mr. Hickles nézi őket egy darabig, majd felkiált.

MR. HICKLES: Elég! (a zene elhallgat, a pár megáll) Gratulálok, fergeteges a hangjuk, és remekül mutatnak együtt. Ha fiatalokról szólna a darabom, szerződtetném magukat. Csakhogy nem illenek bele a történetbe. Sajnálom.

A 4. táncos pár kimegy.

MR. HICKLES: (a fejét rázva) Nem igaz, úgy tűnik, már sose találom meg a tökéletes embert a szerepre. (felkiált) A következőt!

   Bejön az 5. táncos pár, egy idősebb férfi és egy nő. A férfi szmokingot visel, a nő hosszú estélyi ruhát. Felhangzik a Kék Duna keringő, és a pár táncolni kezd. Tökéletes összhangban vannak, harmonikusan táncolnak, egy lépést se vétenek el. Mr. Hickles elég sokáig nézi őket, majd elhalkul a zene, vége lesz a táncnak, a pár megáll.

MR. HICKLES: (hitetlenkedve) Ragyogó! Kitűnő! Lenyűgöző! Csodálatosan táncolnak, legszívesebben egész nap elnézném magukat. Önöké a szerep! Ebédeljünk együtt a Ritzben, majd ott megbeszéljük a részleteket, rendben?
5. TÁNCOS PÁR: Igen, uram. (kimennek)
MR. HICKLES: Hát ez hihetetlen! Egyszerűen elképesztő, hogy a korukhoz képest milyen fiatalosan mozognak. Pontosan megtestesítik mindazt, amire vágytam a szereplőimet illetően. Ez tényleg fantasztikus.

   Felkel a székéről, keresgél az asztalon, majd megtalálja a napszemüvegét, az orrára teszi. Lassú léptekkel kikerüli az asztalt, az ajtóhoz megy. Kiveszi az esernyőtartóból a fehér botját, fogja, és kimegy.


VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése