2015. október 29., csütörtök

Szűcs L. Attila: A vörös ötven árnyalata (Téma: 1. páros feladat)

SZEREPLŐK:
ANNA: Fiatal leány, csinos, bölcsészalkat, Krisztián felesége
KRISZTIÁN: Fiatal férfi, jóképű, üzletember, Anna férje

Anna és Krisztián egy amerikai konyhás ebédlőben ülnek. Mögöttük a nappali, a kandallóban ropog a tűz, gyertyafényes vacsora.

ANNA: Jó végre egy kicsit kettesben lenni.
KRISZTIÁN: Igen, nagyon kedves a barátnődtől, hogy elvitte a gyerekeket hétvégére.
ANNA: (kacéran) Végre újra mienk a lakás.
KRISZTIÁN: Hiányzott már?
ANNA: (érzékien húzza ki villáját az ajkai közül) Hogy látod?
KRISZTIÁN: (incselkedve) Mint aki úgy csinál, mint egy öreg házaspár, akiknél félévente egyszer van csak szex.
ANNA: Kac kac… Igazán vicces, Németh úr…
KRISZTIÁN: Ugyan már, Pető kisasszony, Bandust is összehoztuk valahogy, nem kell romantikus vacsora egy harmadikhoz.
ANNA: Persze, minek is a gyertyafény és…
KRISZTIÁN: (finoman közbevágva) Máshoz viszont elengedhetetlen a hangulat.
ANNA: (ujja hegyét végighúzza a borospohár peremén) Például mihez? 
KRISZTIÁN: (megigazítja nyakkendőjét) Oh, hát nem is tudom. Önnek van sejtése?
ANNA: (kacsintva) Bizonyára kitalálunk valamit. 
KRISZTIÁN: (rövid hallgatás után) Oh, drága hölgyem, nem is mondta még… Hogy ízlik a vacsora?
ANNA: (játékosan) Egészen kiváló. Dicsértetem a séfet. 
KRISZTIÁN: (kihúzza magát) Átadom neki.
ANNA: (incselkedve) Bár a köret vitatható.
KRISZTIÁN: Azt hittem, ínyencnek tetszik lenni. 
ANNA: Na de komolyan, ananász?
KRISZTIÁN: Nem ízlik?
ANNA: Egy fokkal diszkrétebb afrodiziákumot is választhattál volna.
KRISZTIÁN: Csak ízesítésnek szántam.
ANNA: Hát ez az!
KRISZTIÁN: Örülj neki, hogy nem chilivel fűszereztem.
ANNA: Az is csak a második legcsípősebb dolog volna az este.
KRISZTIÁN: (összedörzsöli a tenyerét) De nem ugyanott csípne.
ANNA: Távozáskor már lehet…
KRISZTIÁN: Na de hölgyem, hogy beszélhet ilyen témáról az asztalnál?
ANNA: Hol máshol beszéljek, ha egyszer máskor nem hagy szóhoz jutni? 
KRISZTIÁN: Nem szeretném, hogy a szomszédok irigykedjenek a kéjes sikolyaira.
ANNA: Vagy inkább nem akarod, hogy rád hívják a rendőrséget.
KRISZTIÁN: Máskor nincs kifogásod ellene.
ANNA: Mert nem akarom, hogy a gyerekek meghallják. 
KRISZTIÁN: Mindenesetre, ha unod, használhatunk mást is. Épp minap jártam a barkácsboltban és…
ANNA: Épp elég, amikor a csuklómat epilálod. Használd a fantáziád! (áthajol az asztal fölött, és a férfi nyakkendőjét csavargatja)
KRISZTIÁN: Mhm, az a helyzet, hogy ezt másra szerettem volna használni.
ANNA: (a nyakkendőnél fogva közelebb húzza magához Krisztiánt) Kreatív vagy, biztos megoldod. 
KRISZTIÁN: Majd rögtönözök valamit.
ANNA: (érzékien) Szeretem, amikor improvizálsz. 
KRISZTIÁN: Valóban? (egyetlen mozdulattal lesöpri az asztalt)
ANNA: (cseppet sem mérgesen) Héé, ezt ki fogja feltakarítani?
KRISZTIÁN: Nem ez lesz a legnagyobb mocsok, amit ma csinálunk.

Krisztián megragadja Annát, áthúzza az asztal fölött, majd a hátára fekteti és fölé mászik.

ANNA: Na de Séf úr! Nem illene előbb befejezni a vacsorát?
KRISZTIÁN: Én most másra éhezem.
ANNA: Bizsergetsz.
KRISZTIÁN: Oh, te is engem. Ha tudnád mennyire…
ANNA: Nem, te bizsergetsz!
KRISZTIÁN: (értetlenkedve) Hogy mi?
ANNA: A zsebedben.
KRISZTIÁN: (előveszi a telefonját) Ó, hogy az a…
ANNA: (csalódottan felsóhajt) Ki az?
KRISZTIÁN: Ne haragudj, de vissza kell hívnom. Fontos ügyfél.
ANNA: Azt hittem, te már csak tulajdonos vagy.
KRISZTIÁN: Ezt nem értheted, ez tényleg fontos.
ANNA: Fontosabb, mint én?
KRISZTIÁN: Anna, egy milliárdos cégről van szó.
ANNA: Hát ez az! Te pedig egy milliárdos ember vagy. Megteheted.
KRISZTIÁN: Ez most más!
ANNA: Na persze… Amikor arról volt szó, hogy láncfűrésszel esel neki a tangabugyimnak, akkor bezzeg gondolkodás nélkül a sarokba hajítottad a telefonod.
KRISZTIÁN: Egy kicsit eltúlzod, nem gondolod?
ANNA: Nem igazán. Emlékszem, amikor ki kellett hagynom az előadást, mert leülni sem bírtam.
KRISZTIÁN: Nem tiltakoztál...
ANNA: Persze hogy nem, mert be… Mindegy. Nem mondom, hogy nem élveztem, csak…
KRISZTIÁN: Csak?
ANNA: Tudod, az is kényelmetlen, amikor folyton le kell húzkodnom a pulcsim ujját. És nyáron is hosszúnadrágban kell járjak. Tudod a bokalánc nem rejti el…
KRISZTIÁN: Arra célzol, hogy túl durva vagyok?
ANNA: Nem! Igen! Nem tudom…
KRISZTIÁN: Bánjak veled finomabban?
ANNA: Igen! Nem! Nem tudom…
KRISZTIÁN: Ezek szerint nem hiányoznak azok az együttlétek?
ANNA: (összeszedi magát) Most nem erről van szó. Ez is egy olyan együttlét lehetett volna, de neked fontosabb a munka.
KRISZTIÁN: Ezt te nem értheted.
ANNA: De igen! Nem a megélhetésről van szó, nem kell amiatt főjön a fejed, hogy eltartsd a családodat. 
KRISZTIÁN: Ez nem olyan munka.
ANNA: A jótékonykodás is megvár. A világot máskor is megválthatod, most inkább velem tegyél jót!
KRISZTIÁN: (leteszi a telefont) Vagy inkább rosszat, nem?
ANNA: (megenyhülve) Ezt már szeretem! Most szépen lépj távolabb a készüléktől!
KRISZTIÁN: Igenis, úrnőm.
ANNA: Helyes! Most pedig…
KRISZTIÁN: Khm… Adtam engedélyt a parancsolgatásra?
ANNA: Kértem engedélyt?
KRISZTIÁN: Ön igen szemtelen, kisasszony.
ANNA: Bizony, rossz kislány vagyok…
KRISZTIÁN: (odalép hozzá) Nagyon rossz!
ANNA: (lehajtott fejjel pillant fel rá) Akkor most mi lesz?
KRISZTIÁN: (leveszi a nyakkendőjét) Attól tartok, meg kell büntesselek. 
ANNA: (előrenyújtja a kezeit) Attól tartok meg is érdemlem.
KATALIN: (megköszörüli a torkát) Öhm, nem akarok zavarni, csak…

Anna megperdül a tengelye körül, miközben Krisztián a háta mögé dugja a nyakkendőt.

ANNA: (teljesen elvörösödve) Jézusom, Kati, hogy? Mióta vagy itt?
KATALIN: (kissé zavarban) Nem rég óta… Nyugi. Ne haragudjatok, csak tudod, adtatok kulcsot és… Csengetnem kellett volna…
ANNA: Na és a gyerekek?
KATALIN: Kint várnak. 
ANNA: Hála égnek! De hogy-hogy itt?
KATALIN: Bandika itthon hagyta a videójátékát és muszáj volt visszajönnünk érte.
ANNA: Semmi gond…
KRISZTIÁN: Igazából… (Anna oldalba böki a könyökével, így elhallgat)
KATALIN: (kifelé) Gyertek gyerekek, szedjétek össze, amit el akartok hozni, és aztán menjünk.

Beszélgetésbe merülve bejönnek a gyerekek.

ESZTER: Szerinted mi csípi jobban a feneket, mint az erőspaprika?
ANDRÁS: Nem tudom… (meglátja az asztalt)  Hű, micsoda kupi. Na ezért tényleg megérdemli anya a büntetést. Ezért biztos egész hétvégén szobafogságban lesz…

Anna, Krisztián, de még Katalin arca is a vörös ötven árnyalatában játszik, miközben a szín elsötétül.

ESZTER: 13 éves forma kislány, Anna és Krisztián idősebb gyermeke
SÁNDOR: 9 éves forma kisfiú, Anna és Krisztián fiatalabb gyermeke
KATALIN: Anna legjobb barátnője, a gyerekek keresztanyja

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése