2015. november 27., péntek

Jassó Judit: Emlékszel-e még? (Téma: 1. páros feladat)

Ádám és Éva egy asztalnál ülnek, előttük egy ünnepi vacsora romjai. Mindketten középkorúak. A háttérből beszélgetés, nevetés zaja hallatszik

ÁDÁM: Lassan vége az életünknek.
ÉVA: Jaj, ne kezdd már megint.
ÁDÁM: Miért, szerinted nem? Emlékszel, amikor.
ÉVA: Jaj, nem szeretnék emlékezni. Az a te reszortod. Csak egy kicsit szeretnék üldögélni magamban.
ÁDÁM: (révedezik) Emlékszem.
ÉVA: Megint kezded. (összeszedné a tányérokat, de Ádám megfogja a kezét)
ÁDÁM: Emlékszem a napra, amikor megkértem a kezed.
ÉVA: Hiba volt.
ÁDÁM: Kérdően nézek rád.
ÉVA: Várhattunk volna. Gyorsan teherbe ejtettél és ezért nem szereztem diplomát.
ÁDÁM: (évődik) Ó, te szegény.
ÉVA: Komolyan mondtam.
ÁDÁM: Összesen háromszor három évet voltál gyesen. Az barátok között is majdnem két egyetemi diplomára lett volna elegendő.
ÉVA: Te nem emlékszel, hogy mialatt a gyerekek gyors egymásutánban megszülettek, fölépítettük ezt a házat?
ÁDÁM: Arra emlékszem, hogy versenyt talicskáztunk a sóderral és egymás mellett állva raktuk a falat. Minden pillanatban őrülten kívántalak. Este alig bírtam magammal. Őrülten szexi voltál az egyrészes fürdőruhádra húzott falatnyi sortodban.
ÉVA: Falatnyi. Honnan tudsz te ilyen szavakat?
ÁDÁM: Bulvár. Folyton ez van a szalagcímeken. Beleég az ember retinájába.
ÉVA: Bárcsak újra fiatal lehetnék.
ÁDÁM: Örökké fiatal vagy, Éva.
ÉVA: Ugyan, Ádám.
ÁDÁM: Mindig az a tizenkilenc éves lány leszel számomra, akit hetvenhatban a lellei strandon megismertem.
ÉVA: Hol van már a tavalyi hó.
ÁDÁM: Pontosan emlékszem. Jöttél ki a vízből, tisztára, mint a Lollobrigida. Ekkora cicik, formás popsi, a pasiknak majdnem kiesett a szeme. Ketten összeütköztek vízi biciklivel, mert egy sörhasú, szemüveges pojáca annyira bámult téged.
ÉVA: Még jó, hogy nem a gyerekek előtt mesélsz ilyen történeteket.
ÁDÁM: (közelebb hajol, megfogja a karját) Én ezt a dédunokáknak is el fogom mondani.
ÉVA: Nem engedem, hogy kiröhögtess a dédunokáink előtt.
ÁDÁM: Ugyan, szívem, ennyi idősen nincs mit szégyellned.
ÉVA: Most meg a korommal jössz?
ÁDÁM: Édesem, ideje megértened, hogy másunk sincsen, csak az elmúlt idő.
ÉVA: Neked ott van a szép, fiatal feleséged.
ÁDÁM: Nem feleség. Hetéra.
ÉVA: (hosszan nézi) Te nem vagy normális.
ÁDÁM: Az biztos. Ezért is váltál el tőlem.
ÉVA: Én váltam el tőled? Na, ne viccelj. Te léptél félre.
ÁDÁM: Mutatok valamit. (előveszi a mobiltelefonját)
ÉVA: (nézi, s közben rázkódik az undortól) Gusztustalan.
ÁDÁM: Ez? Ez művészi akt.
ÉVA: Ezek pornóképek, Ádám.
ÁDÁM: (megvonja a vállát) Lehet. De nekem nagyon tetszik.
ÉVA: Tetszik, hogy más férfiak autószerelő-műhelyekben csorgatják a nyálukat a te kis hetérádra?
ÁDÁM: Dehogy. (nevet) Fiatal srácok kiteszik képernyővédőnek. Jó reggelt, Csipkerózsika.
ÉVA: Gratulálok. Ez aztán a karrier.
ÁDÁM: Hasonlít rád.
ÉVA: Ádám, ez a nő szőke. 
ÁDÁM: Akkor is. (játékosan rázza a mutatóujját) Emlékszem, egy időben te is voltál szőke.
ÉVA: Nagyon rosszul állt. Majdnem leégettem a hajam a hidrogénnel. Miattad.
ÁDÁM: Ne mondd. Miattam? Azt hittem, az egyik kollégádnak akarsz tetszeni.
ÉVA: Az is benne volt. Úgysem lettél volna féltékeny.
ÁDÁM: Én? Legfeljebb nem mutattam. Mindenki féltékeny lenne egy Lollobrigidára.
ÉVA: Tíz éve elváltunk, de még mindig az agyamra mész.
ÁDÁM: Látod, az emlékek. Emlékszel, hogy.
ÉVA: Jaj, Ádám, esküszöm, ha még egyszer valamire emlékeztetsz, itt a gyerekek előtt raklak ki az utcára. 
ÁDÁM: Emlékszel, mit kaptál tőlem ajándékba legelőször?
ÉVA: (tenyerébe támasztja a fejét) Nem.
ÁDÁM: Egy.
ÉVA: Ádám. Kértelek valamire.
ÁDÁM: Engedd, hogy elmondjam el. 
ÉVA: Ádám!
ÁDÁM: (fülére tapasztja a kezét) Egy tangabugyit.
ÉVA: Biztos, hogy nem.
ÁDÁM: Dehogynem. Abban jöttél velem Délegyházára.
ÉVA: Ki van zárva. Te teljesen hülye vagy.
ÁDÁM: A születésnapodra kaptad.
ÉVA: (lemondóan) Ádám.
ÁDÁM: (áhítattal) Fekete voltAz volt akkor a divat. Olyanban aerobikozott a Dzsénfonda.
ÉVA: Ádám.
ÁDÁM: Aznap reggel még borongós volt az idő. Nyár eleje. De gyönyörűen kisütött a nap.
ÉVA: Ádám. (egyre parancsolóbban ejti ki a nevét)
ÁDÁM: Elmentem értem az ezerkettes, babakék Ladámmal.
ÉVA: (ujjaival dobol az asztalon) Ádám.
ÁDÁM: Amikor az ablakotok alá értem, felfütyültem. Kihajoltál, teljesen meztelenül.
ÉVA: Te felláttál egészen a hatodikig?
ÁDÁM: Nekem röntgenszemeim vannak, Éva!
ÉVA: Ez aztán romantikus. Akkor te a kis feleséged vázrendszerébe szerettél bele?
ÁDÁM: Mondom, hogy nem volt rajtad semmi. Direkt húztad az agyam.
ÉVA: Neked elment a maradék eszed. Menj el orvoshoz.
ÁDÁM: Lejöttél és a nyári ruhád alatt nem volt semmi. A kis kedvenc háncskosarad fogtad a kezedben. Csak egy flakon naptejet hoztál magaddal. A mai napig azt az illatot keresem, ha beköszönt a nyár.
ÉVA: A mai napig Fabulont használok. (haját csavargatja) S utána mi történt?
ÁDÁM: Kiértünk Délegyházára. Kiszálltunk a kocsiból és lekaptad a ruhádat. Jól bekentelek Fabulonnal. (beszívja a levegőt) Atyaég, bár visszamehetnék az időben.
ÉVA: A nudista strandon minek volt rajtam tanga?
ÁDÁM: Mondtam, hogy imádtad húzni az agyam.
Hallgatnak.
ÉVA: És én mit adtam neked először ajándékba?
ÁDÁM: Egy láncfűrészt.
ÉVA: Dehogy.
ÁDÁM: Nem emlékszel.
ÉVA: Nem.
ÁDÁM: Pedig úgy volt. 
ÉVA: Soha nem vettem volna neked ilyesmit. Tilos szúró-vágó eszközt ajándékozni.
ÁDÁM: Nem is nekem vetted.
ÉVA: Nem?
ÁDÁM: Hanem a kollégádnak.
ÉVA: A Jánosnak?
ÁDÁM: Föl akartál vágni előtte. Hogy milyen jól értesz a férfi szerszámokhoz.
ÉVA: Ne handabandázz itt nekem összevissza. 
ÁDÁM: Arra sem emlékszel, hogy a Jánossal együtt vettétek meg?
ÉVA: Nem. Tényleg nem.
ÁDÁM: Pedig igen. A bordó Folkszvágenemmel vitted vásárolni a kis pártneredet.
ÉVA: (nevet) Te tiszta hülye vagy! Miért tettem volna ilyet?
ÁDÁM: Mert akkor éppen a Jánosra voltál beindulva.
ÉVA: Honnan veszel ilyen hülyeségeket?
ÁDÁM: Meg fogsz döbbenni. Maga János mesélte el nekem. Tíz évvel később, amikor ugyanannál a cégnél dolgoztunk. Elmentünk inni, tudod, a kollektíva, és akkor mindent bevallott.
ÉVA: De akkor hogy került hozzád a láncfűrész vagy mi?
ÁDÁM: Úgy, hogy hazafelé összevesztetek. Jánost kiszállítottad, a fűrészt meg hazahoztad, és úgy állítottad be, mintha kitaláltad volna egy titkos kívánságomat.
ÉVA: Hát éppen. Lehet, hogy így történt.
ÁDÁM: Ha én mondom.
ÉVA: Gyere, menjünk vissza a gyerekekhez.
ÁDÁM: Úgy örülök, hogy mind rád hasonlít.
ÉVA: Nem sok egy kicsit egy családban négy Lollobrigida?
ÁDÁM: Én csinálnék neked egy ötödiket is.
ÉVA: Pont az hiányzik nekem. Akkor inkább a magány.
ÁDÁM: Magányosnak érzed magad? (megsimogatja Éva karját)
ÉVA: Csak ha itt vagy.
ÁDÁM: Évente párszor. 
ÉVA: Megyek. Ha gondolod, csatlakozz te is. (feláll, elmegy)
ÁDÁM: Nemsokára. Nemsokára.

Vége

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése