2015. november 9., hétfő

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Hit (Téma: Hit)

Helyszín: gyóntatófülke, amibe egy fiatal nő lép be

Eve: (vidáman) Dicsértessék!
Pap: Mindörökké Ámen!
Eve: (őszintén) A helyzet az, hogy fogalmam sincs, hogy most mit kellene mondanom. Csak azért jöttem be, mert a párommal vagyok, aki vallásos, és unszolt, hogy menjek, mert azt hiszi, hogy én is.
Pap: (komoran) Értem. (szünet) Az Úr épp úgy szereti az elveszett bárányait, mint azokat, akik mindig nyomában járnak, és az Ő tanítását követik.
Eve: (értetlenkedve néz, fogalma sincs, hogy mit mondjon)
Pap: (elgondolkozva, segítőkészen) Talán esetleg megbánná a bűneit…
Eve: (értetlenkedve) Miért?
Pap: (komolyan) Hogy a helyes útra térjen, és ezáltal feloldozást nyerjen a mi Urunktól.
Eve: (tűnődve) Nem is tudom…
Pap: Természetesen, ami itt elhangzik, arról rajtunk kívül csak az Úrnak lesz tudomása.
Eve: (elgondolkozva) Hmm… (szünet) Szóval akkor maga olyan, mint egy lelki szemetesláda.
Pap: (megdöbbenve) Végül is…
Eve: (felvidulva) Nahát, akkor maga jobb, mint egy pszichológus, mert önnek még fizetni se kell.
Pap: (komoran) Hallgatom, gyermekem.
Eve: (elgondolkozva) Lássuk csak… Nem járok templomba, de ezt gondolom, tudja. Sokszor káromkodok, különösen, ha felidegesítenek. Rengeteget hazudok, amit mi se bizonyít jobban, mint az, hogy itt vagyok. (szünet, gondolkozik) Így hirtelen ennyi jutott eszembe.
Pap: Feloldozlak bűneid alól. Vezeklésül mondj el egy Miatyánkot és két Üdvözlégyet.
Eve: Rendben. (feláll, indulni készül) Dicsértessék!
Pap: Mindörökké Ámen!

Eve kimegy a gyóntatószékből. Odamegy a párjához, aki messzebb ül az egyik padban.

Eve: Végeztem.
Adam: (meglepetten) Máris?
Eve: Ahelyett, hogy örülnél…
Adam: Nem arról van szó, csak – 
Eve: (félbeszakítja) Akkor miről?
Adam: Nem érdekes.
Eve: (mérgesen) Mindig ezt csinálod. Valahányszor kérdezek valamit, mindig kitérsz a válasz elől.
Adam: (megadóan) Na, jó, ha tudni akarod, csak azt hittem, te az a fajta vagy, akinek sok meggyónnivalója van.
Eve: (ironikusan) Kösz, ez kedves…
Adam: (feláll) Mehetünk?
Eve: (vállat von) Tőlem.
Adam: Most miért van rosszkedved? 
Eve: Nem érdekes.
Adam: Most meg te csinálod ezt.
Eve: (értetlenül) Mit?
Adam: Kitérsz a válasz elől.
Eve: (szünet) Látod? Rossz hatással vagy rám.
Adam: (incselkedve) Azt te csak hiszed.

Vége

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése