2015. november 21., szombat

Kosztadinovszki Georgina Vanda: Párkapcsolat (Téma: Párkapcsolat)

Szereplők: Mary és Charlie

1. jelenet

Helyszín: az otthonuk nappalija, ahol az előtérben egy kanapé található, amivel szemben egy asztal áll, rajta egy váza virággal

Mary: Marha vagy!
Charlie: (meglepetten) Már megint mit csináltam?
Mary: (gúnyosan fintorogva) Semmit. (szünet) Épp ez a baj.
Charlie: Most mégis mit kellett volna mondanom? Hogy nem, egyáltalán nem értek egyet, menjen az ajánlatával a francba?
Mary: (elgondolkozva) Mondjuk… (szünet) Mindenesetre bármit, csak azt nem, hogy elfogadod.
Charlie: De ha egyszer akkora volt a csábítás…
Mary: (eltűnődve, látszólag ártatlanul) Hmm… Biztos, hogy sose csaltál meg?
Charlie: (felháborodva) Dehogy! 
Mary: (mérgesen) Csak mert olyan jól adod itt a szegény tévútra vezetett bárányt, hogy kezdem azt hinni, nem ez az első eset, amikor bűnbe estél.
Charlie: (mérgesen) Na, kösz… Ha tudni akarod, érted tettem. Én inkább azt a másik melót vállaltam volna el, de tudtam, hogy te nem szereted a hegyi levegőt. 
Mary: Nem is. De a tengerit sem. (szünet) És egyébként is, a szüleim nem fognak neki örülni, hogy ilyen sokáig távol leszek tőlük.
Charlie: (dühösen) De hiszen csak egy évről van szó! Amúgy meg felnőtt nő vagy, az istenért! (szünet, lenyugodva) És a feleségem. Márpedig egy feleségnek nem a férje mellett a helye?
Mary: (elkezdi rendezgetni a vázában lévő virágokat)
Charlie: (dühösen) Hagyd már azokat a rohadt virágokat!
Mary: (morcosan leül az egyik székre és karba teszi a kezét)
Charlie: Most miért vagy ilyen? Azt hittem, azt szeretnéd, hogy többre vigyem. Mégis, valahányszor esélyt kapok rá, mindig elkezdesz hátráltatni az elérésében. (rövid szünet) Miért?
Mary: (szünet) Arról van szó… (szünet) Én… Én nem vagyok olyan, mint te. Nem szeretem, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy én akarom, mert… (szünet) mert akkor úgy érzem, irányítás alatt állok.
Charlie: Én nem akarlak irányítani. Csak azt akarom, hogy gyere velem.
Mary: (gúnyosan) Akkor mi ez, ha nem irányítás?
Charlie: (elgondolkozva ránéz, de nem válaszol)


2. jelenet

Helyszín: 5 hónappal később, tengerpart

Charlie: (boldogan) Most mondd meg! Hát nem szép itt? (behunyja a szemét és úgy szívja be a friss tengeri levegőt)
Mary: (kelletlenül) Nem rossz. Meg lehet szokni.
Charlie: Nem rossz… GYÖNYÖRŰ! (fáziskéséssel leesik neki, hogy mit mondott a felesége, ezért vigyorogva ránéz) Úgy, szóval kezded megszokni, mi? Pedig hogy ellenezted, hogy ide jöjjünk…
Mary: Azt nem mondtam, hogy most már odáig vagyok az örömtől, csak azt, hogy elmegy.
Charlie: (gúnyosan) Vettem észre… (mosolyogva mutatja neki a tájat) Nézz körül! A hullámzó tenger, a pálmafák…
Mary: És dögunalom. Mert itt bizony nem sok mindent lehet csinálni.
Charlie: (lehervad az arcáról a mosoly) Ha ennyire unatkozol, akkor talán csinálhatnál is valamit, amíg én dolgozom. 
Mary: (értetlenül) De hát…
Charlie: Talán ha nem naphosszat otthon ülnél, akkor kevésbé unnád magad.
Mary: (kétkedve) Talán… 
A nő a tengert nézi elgondolkozva. A férfi is, de teljesen más irányba fordulva.
Charlie: Nem talán, biztos.

3. jelenet

Helyszín: 1 hónappal később, repülőtér. Mary megmutatja a beszállókártyáját, és felszáll a gépre. Leül a helyére, nem sokkal utána megcsörren a telefonja. Látja a kijelzőn, hogy Charlie hívja. Nem veszi fel, hanem kikapcsolja a telefonját.

4. jelenet

Helyszín: Félórával korábban. Charlie felébred, látja, hogy Mary nincs a szobában, ezért elkezdi keresni. Végül megtalálja a levelet, amit Mary hagyott. Elkezdi olvasni. 

Charlie: (komor képet vág) Még hogy én nem adok neki elég teret. (tovább olvas, majd gúnyosan mondja) Függetlenségre vágyik… 

Folytatja az olvasást, majd mérgesen lehajítja a papírt az asztalra, utána előveszi a mobilját, és felhívja Mary-t, de az nem veszi fel a telefont. Vár egy darabig, majd leteszi a mobilt is, felmegy a szobájába, és becsapja maga után az ajtót.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése