2015. november 25., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Hétköznapi csodák (Téma: csoda)

Helyszín: egy középiskolai tanterem
Szereplők: Doug, Suze, Macy, Glen, tanárnő, és a 10. b. osztály többi tagja  

1. jelenet: A dolgozat

A 10. b tantermét látjuk, a diákok egy része a padjában, a helyén ül, mások a barátaik padján ülnek, vagy mellettük állva beszélgetnek, járkálnak, stb. A lényeg, hogy zajonganak. Látszik, hogy valami miatt nagyon izgatottak.

DOUG: (a kezében tartott tankönyvet lecsapja az asztalára) Azt a jó, büdös, rohadt, kicseszett…
SUZE: (a padjában ülve olvas, fel sem nézve a könyvéből mondja) Ne káromkodj.
DOUG: (dühösen) A franc egye meg, igenis káromkodok! Mert mégis hogy a szarba tanuljam meg ezt a sok tetves szart? 
SUZE: Mondjuk, ha idejében elkezdtél volna tanulni, és az órákon is figyeltél volna, akkor nem okozna ekkora gondot egy szimpla matek TZ megírása!
DOUG: Szimpla? Anyád a szimpla! 
GLEN: (telóját nyomkodva felröhög) Haha, ez jó! Anyád a szimpla!
SUZE: Ne szidd az anyámat!
DOUG: (odalép hozzá, rátámaszkodik az asztalára) Különben mi lesz? 
SUZE: (higgadtan felnéz rá) Megmondalak Mr. Wentworthnek!
GLEN: (gúnyolódva) Húha! Vigyázz, Doug, mert a stréber beárul!
DOUG: (Suze-nak) Teszek rá, hogy kinek mit mondasz el! Az egyetlen, ami most érdekel, az az, hogyan úszhatnám meg ezt a rohadt dogát. (Glenhez) Glen, segítesz? 
GLEN: (a fejét rázva) Passz. Bocs, haver én se tudok semmit.
DOUG: Basszus, nincs senki ebben az átkozott teremben, aki tudna valamit? 
MACY: (a körmét lakkozva) Én igen! Tegnap egész este azt gyakoroltam a pasimmal, hogy… (elgondolkodik) Öhm, már nem egészen emlékszem rá, mert valahogy félbeszakadt a tanulási folyamat (kacarászik).
SUZE: (megvetően) Ostoba tyúk. A nemünk szégyene.
DOUG: Most mit csináljak? Nem lóghatok el, mert az ofő azt mondta, ha még egy órát hiányzok, behívja faterékat. 
SUZE: És akkor kiderül, hogy négy tárgyból is bukásra állsz? 
DOUG: Igen! Nem akarom, hogy kárba vesszen az a sok idő, amit azzal töltöttem, hogy az apám aláírását gyakoroltam.
GLEN: Fasza gyerek vagy! (egymás tenyerébe csapnak)
MACY: Óra után elszívunk egyet?
DOUG: Naná, de mit csinálok addig? Ha még egy egyest beszerzek, akkor ebből is meg fogok bukni!
SUZE: Megérdemled. Miért nem voltál képes arra, hogy bejárj minden órára, figyelj, és tanulj? 
GLEN: Haver, kussoltasd már be ezt a libát, mert már agyamra megy a kerepelésével.
DOUG: (Suze-hoz hajol) Na, idefigyelj! Ajánlok egy üzletet, oké? 
SUZE: Hogy végre elhúzol a padomtól, és nem lihegsz többé az arcomba? 
DOUG: (rávigyorog) Majdnem. Ha most segítesz a TZ-ben, akkor elintézek neked egy randit a végzős Jeremy Roberts-el. Tudom, hogy odavagy érte.
SUZE: (elképedve) Mit képzelsz magadról? Engem nem lehet megvesztegetni!
DOUG: Mindenkit meg lehet, szivi.
SUZE: Ne hívj így! 
MACY: Menj bele, kiscsaj, nem fogod megbánni!
GLEN: Ja, mert Jeremy a lányokat már az első randin meg…
SUZE: (haragosan felpattan) Hagyjatok békén!
DOUG: Na, áll az alku? 
SUZE: Nem!
GLEN: Ez az, haver, adj neki!
MACY: Nekem is segíts, Suze, és cserébe összehozlak a tesitanárral! Az ártatlan kislányok betörése a specialitása.
GLEN: (elképedve) Az a vén…
MACY: Aha, nem tudtad? Nagyon durva krapek.
GLEN: (röhögve) Basszus, ez állati nagy!  
MACY: Lehet, ugyan én még nem láttam, kérdezd a kilencedikes Mandy Stiefwater-t. 
DOUG: Látod, stréber? Már csak te vagy lúzer a suliban!
SUZE: Nem igaz!
GLEN: (uszítva) Hű, ez rohadt ciki!
MACY: Én a helyedben nem vigyáznék annyira.
SUZE: Menjetek a fenébe!
DOUG: Nem szabad csúnyán beszélni, nem tudtad?
SUZE: Te is szállj le rólam!
DOUG: Én? Rád se másztam! Abszolút nem vagy az esetem.
SUZE: Akkor se segítek nektek! (Levágja magát a padjába, tanul)
DOUG: (könyörgésre vált) Ne csináld már ezt! Légyszi, most az egyszer legyél jó fej!
GLEN: Nehogy már megalázd magad, haver!
MACY: Ha ez segít, miért ne? Mi, lányok, szeretjük az ilyesmit. 
DOUG: Kérlek, Suze! Kinyírnak otthon, ha megbukok! Na! 
SUZE: (fejét rázza) Nem.
DOUG: Miért nem? Többé nem szívatlak, na, megígérem, ettől boldog vagy?
SUZE: (fejét rázza) Akkor sem. 
MACY: Miért nem írsz puskát?
DOUG: A múltkor is lebuktam, azóta az a seggfej folyton engem figyel. 
MACY: Én a miniszoknyám alá csúsztatom be mindig, azt úgyse fogja mondani, hogy emeljem fel neki, hogy láthassa, ott van-e. (nevet)
GLEN: (Vigyorogva) És nekem felemelnéd-e? 
MACY: (évődve) Majd óra után, oké?
GLEN: (Rákacsint) Alig várom.
DOUG: (Kétségbeesve) És én mit csináljak? 
GLEN: (vállat von) Hát… nem bánom, haver, betársulhatsz.
MACY: Egyszerre csak egyikőtöket vállalak el, srácok.
DOUG: Hülyék! Nem arra gondoltam, hanem a dogára! Mi lesz most velem? Meg fogok bukni! Az apám ki fog nyírni!

2. jelenet: Mert csodák igenis vannak

Bejön egy tanárnő.

TANÁRNŐ: Csend legyen! 

Az osztály elhallgat.

TANÁRNŐ: Wentworth tanár úr beteg, gyertek át az a-sokhoz, összevont óra lesz. A témazáró így természetesen elmarad.  

A tanárnő kimegy. A teremben néma csend van, a diákok örömmel néznek egymásra. 

DOUG: (hitetlenkedve) Csoda történt!

VÉGE

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése