2015. november 30., hétfő

Szűcs L. Attila: Busz (Téma: Utazás)

SZEREPLŐK:
ZSUZSIKA: kilenc éves kislány
NAGYPAPA: Zsuzsika nagyapja
ANYA: Zsuzsika anyukája, Nagypapa lánya
APA: Zsuzsika apukája

1. jelenet
Játszótér. Nagyapa hintáztatja Zsuzsikát.

ZSUZSIKA: Mikor kell indulnod?
NAGYPAPA: Nemsokára.
ZSUZSIKA: Muszáj menned?
NAGYPAPA: Igen, muszáj.
ZSUZSIKA: Anya miatt?
NAGYPAPA: Nem, nem miatta.
ZSUZSIKA: Biztos? Nem gondolta ám komolyan, amiket mondott.
NAGYPAPA: Tudom.
ZSUZSIKA: Nagyon szeret téged.
NAGYPAPA: Tudom.
ZSUZSIKA: Igazából nem is tart szenilis, vén bolondnak.
NAGYPAPA: (felnevet) Tudom.
ZSUZSIKA: Akkor már kibékültetek?
NAGYPAPA: Sosem vesztünk össze.
ZSUZSIKA: (rövid csönd után) Ha te elmész, ki fog ellátni tanácsokkal?
NAGYPAPA: Írhatsz nekem levelet.
ZSUZSIKA: De hova küldjem?
NAGYPAPA: Mire befejezed, már úgyis tudni fogod a választ.
ZSUZSIKA: Biztos vagy benne?
NAGYPAPA: Teljes mértékben.  De ha gondolod, küldd a régi címemre. Én nem kapom meg, de az új lakók tuti frászt kapnak. (köhögve nevet)
ZSUZSIKA: De akkor hogy fogod elolvasni, amit írtam?
NAGYPAPA: Tudni fogom… Hanem alkonyul. Lassan ideje elindulni.

Kézen fogja a kislányt, és elsétálnak.

2. jelenet
Nagypapa és Zsuzsika egy kipufogófüsttől szennyes buszmegállóban várnak. Rajtuk kívül nincs más az utcában. Már beesteledett.

ZSUZSIKA: (a menetrendet böngészve) Nem is jön most busz.
NAGYPAPA: (teljes nyugalommal) Jönni fog az.
ZSUZSIKA: Mit is mondtál, merre mész?
NAGYPAPA: Végig a Tejúton, aztán egyenesen a Csillagösvényen.
ZSUZSIKA: Izgalmasnak hangzik.
NAGYPAPA: (cinkos mosollyal) Az is!

Az utca végén vakító fényesség tűnik fel, mely egyre közeledik. A busz nyikorogva megáll, és kinyílik az ajtaja. Régi modell, de belül tágas, világos, és kellemes meleg sugárzik kifelé. Nagypapa leguggol Zsuzsikával szemben.

ZSUZSIKA: Hiányozni fogsz.
NAGYPAPA: Te nem. Mindig itt leszel velem. És én is veled.

Zsuzsika könnyes szemmel felnevet, majd előhúz egy könyvet a szütyőjéből.

ZSUZSIKA: Tessék. Neked hoztam. Hogy ne unatkozz a hosszú úton.
NAGYPAPA: (hálás mosollyal veszi el) Oh, köszönöm. Remekül jön majd. Jut eszembe… (zakója zsebéből elővesz egy díszes csomagot) Ezt szerettem volna odaadni anyukádnak, de már nem jutott rá idő. Megtennéd, hogy átadod neki?
ZSUZSIKA: Mi ez?
NAGYPAPA: Búcsúajándék. Tudni fogja, mit jelent. És nagyon fog örülni neki.

A sofőr megköszörüli a torkát.

NAGYPAPA: Sóhajt… Mennem kell.
ZSUZSIKA: (átöleli) Nagyon szeretlek!
NAGYPAPA: Én is!

Nagypapa feláll, és fellép a buszra. Zsuzsika segítene, de gyengéden eltolja a kezét.

NAGYPAPA: Most már egyedül is boldogulok, köszönöm. (a lépcső tetején még visszafordul) Vigyázz a szüleidre! És persze magadra is!

Az ajtó bezárul, Nagypapa pedig leül az ablak mellé. Mosolyog, és vidáman integet.
Zsuzsika megtörli a szemét, és visszainteget.
A busz motorja felbúg, majd elindul. Zsuzsika sokáig nézi az elhaladó járművet, míg nem az fekete füstöt köpve felgyorsul. Mire a szmog eloszlik, a busznak nyoma sincs.

3. Jelenet
Nappali. Anya és Apa a kanapén ülnek.

ANYA: Igazad volt. Addig kell becsülni, amíg velünk van.
APA: Mindig jól bántál vele.
ANYA: De utoljára szörnyű dolgokat mondtam neki.
APA: Most már ne emészd magad miatta. Elmúlt.
ANYA: De hogyan múlt el? Pedig te megmondtad, hogy nem jó haragban elválni.
APA: Szeretted őt. És ezt ő is tudta.
ANYA: Akkor miért nem tudok most sírni? 
APA: Eljön annak is az ideje. Hagyj időt magadnak!
Zsuzsika lép be a szobába.
ANYA: (némi szemrehányással a hangjában) Fél órája itthon kéne lenned. Merre jártál?
ZSUZSIKA: (derűsen) Bocsánat! Akadt még egy elintézetlen ügyem a padláson. De nézd, mit találtam. (odaadja a csomagot) A te neved áll rajta. Nagypapi kézírása.
ANYA: (átveszi) Milyen szép! Mintha most csomagolták volna be.

Anya kibontja a csomagot. Egy kis kézzel készített könyvecske. Kézzel írt szöveg, és színes rajzok vannak benne. Anya magához öleli a kötetet, majd sírva fakad.

ZSUZSIKA: Mi az?

Anya nem válaszol, rázkódik a zokogástól.

APA: (anyához fordulva) Ez az a könyv, amit apukád készített neked kislány korodban? Amit annyi éven át kerestél, de sehol sem találtad?

Anya némán bólint.

APA: (Zsuzsikához) Mit is mondtál, hol találtad?
ZSUZSIKA: (a szobája felé menet visszaszólva) A padláson. (kimegy a helyiségből)
APA: (tűnődve) De hisz nincs is padlásunk.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése