2015. december 24., csütörtök

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Hiszel a karácsonyban? (Téma: Hit)

Helyszín: egy családi ház nappalija (karácsonyi díszben, karácsonyfával a közepén)
Szereplők: Sarah, Carl, Henry, Mary (testvérek)

1. jelenet

A 4 gyerek (7-8 év körüliek) a karácsonyfa előtti szőnyegen ülnek, a fiúk pizsamában, a lányok hálóingben, és beszélgetnek. 

MARY: (nyafogva) Essen már a hó!
HENRY: Ne nyafogjál már!
MARY: De miért nem esik?
HENRY: Hogy legyen mit kérdezni.
MARY: De miért?
SARAH: Apa azt mondta, a globális felmelegedés miatt nem esik a hó.
MARY: Az meg mi? 
CARL: Valami olyasmi, hogy egyre melegebb lesz a Föld hőmérséklete, emiatt van ilyen jó idő télen, és ezért is nem esik a hó. 
MARY: Engem nem érdekel! Akkor is essen a hó, mert szánkózni akarok! (skandálva) Essen, essen, essen!  
HENRY: Fogd már be, ne vinnyogj folyton!
CARL: Ja, ezzel az idegesítő óbégatással még nem tudod rávenni a Mikulást, hogy havat szórjon az égből!
HENRY: (megvetően) Te hiszel a Mikulásban? 
CARL: Idesüss, kisapám! (Felé nyújtja a karját, az óráját mutatja) Ezt tavaly karácsonyra hozta nekem. Én bárkiben hiszek, akitől ilyen drága ajándékot kapok. 
HENRY: Akkor apában higgy, mivel ő vette meg. Jack mesélte, hogy az ő apjával együtt választották ki. 
CARL: (vállat von) Tökmindegy. A fő, hogy megkaptam. 
HENRY. Na és te, Mary? Hiszel a Mikulásban? 

MARY: Hát persze! (Teli torokból dalra fakad) Mikulás, Mikulás, öreg Mikulás! Jó, hogy jössz, jó, hogy jössz, minden gyermek vár!
HENRY és CARL: Fogd be!
MARY: Jól van, na. (felsóhajt) Én hittem, de a múlt héten 7 különböző Mikulást láttam 3 különböző áruházban, és azóta nem hiszek. 
CARL: Te csak 7-et láttál? Én csak tegnap 10-et láttam!
HENRY: Márpedig, hacsak nem osztódnak a Mikulások, ami biológiai lehetetlenség, ez azt jelenti, hogy nem is létezik Mikulás, csak a felnőttek beszélik be ezt nekünk. Valójában pedig apa veszi meg és teszi a zoknijainkba meg a fa alá az ajándékainkat. Ennyi az egész. 
SARAH: (halkan) Ez nem igaz. 
HENRY: Mit mondtál?   
SARAH: (kicsit hangosabban) Azt, hogy ez nem igaz. Mikulás igenis létezik. 
CARL: Menj már! Ugyan, hogy létezne!
HENRY: Ember, gondolj már bele! Ha létezne, már több, mint 100 éves lenne!
SARAH: Na és? Manapság sokáig élnek az emberek.
MARY: De ilyen öregen már csak fekszenek az ágyban, etetni kell őket, és hortyognak naphosszat. Ahogy Fred bácsi is.
CARL: Jól mondja Mary. 
HENRY: Egyáltalán, honnan szedted azt az ökörséget, hogy létezik Mikulás? 
SARAH: Mert eddig még mindig teljesítette, amit kértem. 
MARY: És? 
HENRY: Nagy cucc! Persze, hogy teljesítette! Hiszen minden évben elküldtük neki a kívánságlistánkat, amit persze apa olvasott el, és ő vette meg nekünk, amit kértünk.
SARAH: (fejét rázva) Ez nem igaz. 
CARL: De így van, Sarah. Fogadok, hogy holnap reggel pontosan azt fogod kapni, amit kértél. 
MARY: Remélem, én is megkapom a sellőbarbie-t, amit kértem.
HENRY: Barbie? Fű, de gáz. Én videojátékot kértem, És te, Carl? 
CARL: Pókerkészletet. Na és te, Sarah? 
SARAH: (halkan) Azt, hogy anya visszajöjjön. 

Csend. 

HENRY: Hát, azt lesheted. Sose fog visszajönni.
SARAH: Honnan veszed? És, ha igen?
CARL: Tuti, hogy nem fog. Apa azt mondta, hogy örökre elment, és sose jön vissza. 
SARAH: De én szeretném, hogy visszajöjjön. 
HENRY: De úgyse fog. Emlékszem, amikor elment, azt mondta, hogy szeret minket, de képtelen együtt élni egy olyan emberrel, aki… 
CARL: Nem képes felnőtt módra viselkedni és nem hagyja őt érvényesülni.
HENRY: Na, igen, ezt mondta.
CARL: Apát biztos kiakasztottad vele, amikor elolvasta a Mikulásnak írt leveledet.
SARAH: Nem hiszem. 
HENRY: Miért?
SARAH: Mert nem írtam neki. 
MARY: De akkor honnan fogja tudni a Mikulás…
HENRY és CARL: Apa!
MARY: Izé, apa honnan fogja tudni, hogy mit vegyen neked? 
SARAH: Sehonnan. De nem is baj, mert nekem nem kell semmi.   
MARY, HENRY és CARL: Semmi?
SARAH: (fejét rázva) Igen. Mindenünk megvan, csak az anyukánk nem. Nekem csak ő kell, vele megelégszem.  
CARL: Ez gáz. 
HENRY: Az bizony. Így nem fogsz kapni semmit. 
MARY: Á, apa biztos megsajnálja, és vesz neki valamit. 
HENRY: Ja, ha szerencséje van.
CARL: (az órájára néz) Na, de menjünk aludni. Ha nem fekszünk le időben, akkor a Mikulás mérges lesz, és nem hoz ajándékot, azt mondta apa.   
HENRY: Ő még azt hiszi, bevesszük ezt a mesét. 

Kimennek. Pár perc szünet után Sarah visszajön. Megáll a karácsonyfa előtt.

SARAH: Kérlek, Mikulás, hozd vissza anyut! Semmi mást nem kérek!

Éjfélt üt az óra. A kislány összerezzen, és kimegy. 

2. jelenet

Másnap reggel, a gyerekek az ajándékaikat bontogatják.

MARY: Jaj, de szép ez a barbie! Hm, hogy is nevezzem el? 
HENRY: Miss Anorexiának (összenevet Carllal)
MARY: Hülyék! Nem, Elsa lesz a neve. 
CARL: Majd ebéd után játszunk egy partit?
HENRY: Naná, de csak azután, hogy játszottunk az Assassins Creeddel. 
CARL: Okés. 

Sarah csendben ülve nézi őket. Nála nincs semmi. 

MARY: (kárörvendően) Látod, én mondtam, hogy nem fogsz kapni semmit. 
HENRY: Én mondtam, te buta. 
MARY: Nem vagyok buta!
CARL: Dehogynem. Soha az életben nem tudnád megjegyezni a póker szabályait. Apa szerint egy nő se ért hozzá. 
MARY: Nem is igaz!
HENRY: De igen!

Mary visítani kezd, a fiúk nevetnek rajta, Sarah csak nézi őket. Egyszercsak bejön mögöttük egy nő. Az ajtóban állva nézi őket egy darabig, majd megszólal. 

NŐ: Látom, még mindig ugyanolyan rosszcsontok vagytok, mint régen. 

Abbahagyják a civódást. Csend. Sarah ugrik fel elsőként. 

SARAH: Mama, mama! (Az anyja karjaiba rohan)
NŐ: (nevetve) Hát itt van az én kis Sarah-m! (Felkapja) Hű, mennyit nőttél! (A többiekre néz) És ti is!
HENRY: Anya…
CARL: (Hitetlenül) Ez nem lehet igaz…
MARY: (összezavarodva) Hol a babám? 
NŐ: Tudom, hogy rengeteg kérdésetek van. Gyertek, igyunk meg egy teát, és mindent megbeszélünk az apukátokkal együtt. (kézen fogva kimegy Sarah-val)
HENRY: Én ezt nem értem. 
CARL: Hát nem utálják egymást apával? 
MARY: De igen, apa azt mondta, hogy örül neki, hogy anyu elhagyta, mert így legalább mind a ketten kiteljesedhetnek. 
HENRY: Ez hülyeség. Akkor minek jött volna vissza?
CARL: Esetleg miattunk? 
HENRY: Ne beszélj baromságokat. Ha eddig nem foglakozott velünk, hogy lehet az, hogy most hirtelen eszébe jutottunk? Vajon…
CARL: (elgondolkodva) Lehet, hogy…
HENRY: Ki ne mondd!
CARL: De tényleg, mi van, ha…
HENRY: (fejét rázza) Nem, tuti nem.
MARY: Hogy Sarah-nak igaza volt, és mégis létezik a Mikulás?
HENRY: Nem! Nincs, ha mondom!
CARL: De az ő kívánságát teljesítette…
HENRY: Na és? Ez még semmit se bizonyít!
CARL: Akkor te mivel magyarázod ezt?
HENRY: (ingerülten) Semmivel! Egyszerűen mázlija volt, és kész!

Csend. 

MARY: Ha tényleg létezik Mikulás, akkor jövőre kérhetek több ajándékot? 
HENRY és CARL: Hülye!  

VÉGE


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése