2015. december 27., vasárnap

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: A rend kemény, állhatatos őre (Téma: Féltékenység)

Helyszín: egy park
Szereplők: Maggie, Paul, két rendőr 

1. jelenet: Nyaljuk a fagylaltot

A parkban egy padon ül Maggie és Paul, fagylaltot esznek. Közel vannak egymáshoz, Paul a karját Maggie háta mögött, a pad támláján tartja. 

PAUL: Ízlik? 
MAGGIE: (vállat von) Elmegy.
PAUL: A tiéd milyen ízű?
MAGGIE: Pisztáciás.
PAUL: Az jó. Az enyém karamellás. Ez a kedvencem.
MAGGIE: Aha.
PAUL: Akkor holnap eljössz velem a buliba? 
MAGGIE: (vonakodva) Nem is tudom… ezen még gondolkoznom kell.
PAUL: Nem tudod? Már több, mint két hónapja randizunk, és te nem tudod eldönteni, hogy el gyere-e velem?  Ezt nem hiszem el.
MAGGIE: Ne sürgess! Majd eldöntöm, de még időre van szükségem.
PAUL: (elképedve) Időre? Már két héttel ezelőtt szóltam neked, hogy a haverom bulit rendez, mire te azt mondtad, oké, meggondolod. Azóta is ezen gondolkozol. De már (Az órájára néz) 17.05 van, és még mindig nem tudom, hogy eljössz-e velem, márpedig holnap este 8-kor meg kell jelennem valakivel.
MAGGIE: Jól van, na. Ha ennyire fontos, hívjál el egy másik csajt, olyat, aki rögtön igent mond neked. 
PAUL: (enyhülten) De nekem nem kell másik lány. (közelebb hajol hozzá) Én veled akarok elmenni, mert te tetszel nekem, sőt, szeretlek, és veled akarok járni. Érted?

Maggie oda se figyel rá, valami más köti le, azt nézi.

PAUL: Figyelsz rám egyáltalán? Hallottad, mit mondtam az előbb?
MAGGIE: Óh, igen, igen…
PAUL: (oda néz, ahová Maggie. Amikor meglátja, amit ő, ingerülten felsóhajt) Ez nem lehet igaz!

2. jelenet: Rendőr bácsi, a nők bálványa

Elmegy előttük két fiatal egyenruhás rendőr, csákóval a fejükön, kezük az övükre téve. Maggie olvadozva néz utánuk, Paul ideges lesz.

MAGGIE: Óh, te jó ég, láttad?
PAUL: Már megint kezded? Igen, láttam két semmirekellő pojácát, akik nagynak képzelik magukat. 
MAGGIE: (kéjesen nyalja a fagylaltot) Mm, de még milyen nagy…
PAUL: Áruld már el, hogy mi a fenét eszel ezeken az uniformisba húzott kartonembereken?
MAGGIE: (Lehunyt szemmel, élvezettel) Mindent…
PAUL: Atyaúristen! Csak azért, mert egyenruha van rajtuk, még nem kell elájulnod tőlük!
MAGGIE: Ha csak egyenruha lenne…
PAUL: Hát még mi van? 
MAGGIE: De nekik gumibotjuk is van…
PAUL: (értetlenül) Mi? 
MAGGIE: (nyalja a fagylaltot) Szép hosszú és kemény…
PAUL: (hitetlenkedve rázza a fejét) Ez kész. 
MAGGIE: És bilincsük is van… (nyal egyet) Mm… nem bánnám, ha letartóztatna…
PAUL: (elengedi őt, távolabb húzódik tőle) Vigyázz még elfolysz itt nekem.
MAGGIE: (felnevet) Hülye. 
PAUL: De most komolyan, fel nem foghatom, mi a fenéért vagy úgy oda értük! Mi van bennük, ami bennem nincs?
MAGGIE: (bizonytalanul) Hm...szexepil? 
PAUL: Egy túrót! Te nem őket bírod, hanem a ruhájukat. Ha bármelyiküket is meglátnád civilben, észre se vennéd, egy szóra se méltatnád őket. Csakhogy ez a kék gönc igen figyelemfelkeltő – persze, direkt, hogy mindenki már messziről kiszúrja őket -, ezért veszed észre, és látod őket olyannak, amilyennek látni szeretnéd. Ennyi az egész. Hidd el nekem, ha hozzámennél egy zsaruhoz, szörnyen megbánnád. A zsaru is ember, megöregszik majd, pocakot ereszt, a haja fele kihullik, a másik fele tök ősz lesz, a kemény botja meg már csak egy szép emlék a múltból.
MAGGIE: (elgondolkodva) Gondolod?
PAUL: (meggyőződéssel) Igen! És ha most én felvennék egy ilyen rongyot, akkor énértem is úgy odalennél, mint értük! 
MAGGIE: Féltékeny vagy?
PAUL: Féltékeny? Én? Á, dehogy! Csak kicsit ideges, mert a lány, akiért kilencedik óta majd megveszek, akinek a kedvéért levágattam a hajamat, és kontaktlencsét viselek szemüveg helyett, aki éveken keresztül semmibe vett, az végre igent mondott egy randira. Majd még egyre, és még egyre… és én, bár értetlenül állok ez előtt, de a mennyekben lebegek, ha csak rámnéz, rám mosolyog, vagy idiótán elröhögi magát… és nem elég, hogy a hülye humorát elviselem, és a kedvéért minden alkalommal vega étterembe megyünk… de még azt is eltűröm, hogy az orrom előtt csorgassa a nyálát egy karóba húzott Harmon Rabbsért! Na, ezért vagyok ideges!
MAGGIE: (elképedve mered rá) Tényleg idiótán röhögök? 
PAUL: (elkeseredetten) Feladom! (felkel, behajítja a maradék fagyiját a pad melletti kukába) Ez mindig így lesz. Te mindig ilyen maradsz, és sose fogsz járni velem, akárhogy is próbálkozom. (el akar menni)
MAGGIE: (felpattan) Várj! (elkapja Paul karját, maga felé fordítja) Igaz ez? 
PAUL: (keserűen) Mi? Hogy hülye a humorod? Hogy idegesítő a rendőrmániád? 
MAGGIE: Nem. Hanem, hogy kilencedik óta szeretnél velem járni? 
PAUL: (komolyan) Igen. És most röhögj ki, hogy ilyen béna vagyok, és eredj az egyik rendőröd karjaiba. 
MAGGIE: (felnevet) Ó, de hülye vagy! 
PAUL: Én? Hülye? Igen, az vagyok, és most már hagyj békén. (el akar menni, de ekkor Maggie váratlanul magához rántja, megöleli, megcsókolja)

3. jelenet: Az erő velem van

PAUL: (meglepve, miután szétválnak) Ez meg mit jelent?
MAGGIE: Azt, hogy elmegyek veled a buliba, te!
PAUL: (értetlenül) De miért? 
MAGGIE: Azért, mert én meg tizedik óta akarok járni veled!
PAUL: (elképedve) Tényleg? Nem hiszem. 
MAGGIE: (bólogat) De bizony. Onnantól, hogy akkor elhívtál a farsangi bálba, az a béna Star Wars-os póló volt rajtad, és olyan aranyosan néztél rám…
PAUL: De hát nemet mondtál!
MAGGIE: Igen, de csak azért, mert már megígértem annak a béna Jerry Adamsnek, hogy vele megyek el, és nem akartam megbántani. Utána persze én bántam meg, mert a hülyéje bárányhimlős lett, egyedül meg ciki lett volna elmennem, ezért otthon poshadtam a Született feleségeket nézve. 
PAUL: (Elképedve) Tényleg? 
MAGGIE: Igen. 
PAUL: Úgy értem, te szereted a Született feleségeket? 
MAGGIE: (értetlenül) Mi? Miért? 
PAUL: Mert akkor nem jöhetsz el velem a buliba!
MAGGIE: Óh, te! (nevetve arcon csapja a fagyijával. Paul arca csöpög a pisztáciától, de ő is nevet)
PAUL: (A pólójára csöpögő fagyit nézi) Látod, mit csináltál? Csupa ragacs lettem. Most már töröld le!  
MAGGIE: (vigyorogva) Oké. (odahajol, és megnyalja a srác arcát)
PAUL: (nevetve) Fúj, megnyalsz? 
MAGGIE: Meg bizony. (megnyalja a másik oldalon is, így Paul arca „tiszta” lesz) Na, elviszel a buliba?
PAUL: (magához öleli) Persze, hogy el. (megcsókolja)

Nézik egymást. 

PAUL: De nem megyünk megint vega étterembe, ugye?
MAGGIE: (fejét rázza) Nem. És te nem a Star Wars-os pólót veszed fel, ugye?
PAUL: Nem. Már fel se megy rám.
MAGGIE: Akkor jó. 
PAUL: De viszont a haveromnak van egy rendőrjelmeze…
MAGGIE: Tényleg? 
PAUL: Aha. És szívesen felveszem, ha szeretnéd, sőt, ha mást nem, a bilincset és a gumibotot is bevetem.
MAGGIE: (megrázza a fejét) Nem kell. 
PAUL: (meglepődve) Nem? Hogyhogy? 
MAGGIE: (rámosolyog) Mert én a rendőrökben azt bírom, hogy nem ismerem őket. Benned meg azt szeretem, hogy téged viszont ismerlek. 
PAUL: Hm. Végre a civil erő győzedelmeskedik a fegyveres erő felett. 

VÉGE


1 megjegyzés:

  1. Az elején számomra képzavart jelentett a fagyi kérdezgetése. Padon ülnek, a fiú keze a karfán a lány mögött. Ez akár azt is jelenthetné, hogy összetartoznak, de mivel nem tudják milyen fagyit eszik a másik, talán most ismerkednek meg, és a fiú rámenős akar lenni. Aztán kiderül, régóta ismerik egymást, ám a padhoz mégis külön mentek. (Hiszen nem tudják milyen ízű fagyit eszik a másik.) Ha mégis együttmentek a padhoz, együtt vették a fagyit, a vonatkozó kérdéseket másképp tenném fel. Pl.: Valóban van pisztácia íze?
    Ez jelentéktelen dolognak tűnik, mégsem az. Ha a néző fejében képzavar támad, az agy megpróbálja megoldani, helyrehozni. Amíg az agy ezzel van elfoglalva, lehet pár másodperc, de akár három perc is, nem figyel a színpadon történtekre. Vagyis a néző néz, de az agya elmaradt a cselekménnyel, és mivel kiesik az, ami az adott pl. három perc alatt történt, előfordulhat, hogy nem áll össze a cselekmény, nem érti a drámát.
    Kissé csattanósabb befejezést vártam, de sok sikert a további drámákhoz!
    János

    VálaszTörlés