2016. január 29., péntek

Herold Renáta: Hogyan lehet elrontani egy pillanatot? (Téma: Párkapcsolat)

Első jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál.

LÁNY: Egyszer megnéztem A kört. 
FIÚ: A kör vicces. Láttad a Horrorra Akadvát?
LÁNY: Igen.
FIÚ: Gondolj arra, amikor nézed.
LÁNY: Egyszer láttam, többször nem szeretném.
FIÚ: De pedig vicces. Képzelj el egy nagy tévét. Van nagy tévéd?
LÁNY: Aha.
FIÚ: Nagy tévé kell, mert akkor igazán hatásos. A nagy tévébe meg kell egy kút.
LÁNY: Ahaa…
FIÚ: A kútból kimászik valaki.
         A fiú folyamatosan közeledik a lány felé
Elmászik a tévéig, kimászik a tévéből, elkezd feléd mászni…
LÁNY: És utána mit csinál?
FIÚ: Csak ott lesz.
Elcsendesednek. Romantikus pillanat.
Nem szólalnak meg.
LÁNY : Eszembe jutott egy vicces dolog. Képzeld el hogy…
      A romantikus pillanatnak vége, eltávolodnak egymástól. A fiú elneveti magát.
      Jajj. Nem akartam elrontani a pillanatot!
FIÚ: Nem baj.
LÁNY: De egy kicsit.
FIÚ: Mindegy, szóval mi jutott eszedbe?
LÁNY: Csak egy rossz vicc. Hagyjuk.
FIÚ: Három elefánt sakkozik egy fán, mi ezzel a baj?
LÁNY: Hárman nem lehet sakkozni.
FIÚ: Ahh. Fenébe.
LÁNY: Ismerek én már mindent.
FIÚ: Még azt is hogy…
A fiú elkezd közeledni a lány felé.
Egy ember kimászik egy kútból, majd kimászik a tévéből és megijeszt?
LÁNY: Most is mondjak valamit, hogy tönkretegyem a pillanatot?
FIÚ: Már megtetted.
A fiú kínosan nevet.


Második jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál.

LÁNY: Szeretem nézni, ahogy futnak az emberek.
FIÚ: Hmm.
LÁNY: Csak nem értem, mi a motivációjuk.
FIÚ: Az, hogy szeretnek futni.
LÁNY: De az nem motiváció. Az csak gondolat. A motiváció kellene, hogy miért futnak. Miért jó nekik, hogyha elérnek A pontból B-be?
FIÚ: Az, hogy szeretnek futni. El se hiszem, hogy tavaly én is futóedzésre jártam.
LÁNY:    Hát, azt én se hiszem el.
Újabb pillanat.
LÁNY:    Nézd, ott van egy futó!
Kínos nevetés.
FIÚ: Micsoda?
LÁNY: Egy futó.
FIÚ: ?
LÁNY: Igazából semmi. Szeretek sakkozni, és ott van egy futó.

A lány a sakkozó öregek felé mutat, a kopasz pont egy futóval lép.

FIÚ: Szeretsz sakkozni?
LÁNY: Igen, az emberek életével.
FIÚ: Ezt nem teljesen értem…
LÁNY: Majd ha jó leszel, megmutatom.
FIÚ: Oké. Képzeld el, hogy egy futó kimászik a kútból, elindul a tévé felé, majd kimászik rajta.
LÁNY: A futó nem mászik. 
FIÚ: Akkor mit csinál?
LÁNY: Fut! Képzeld el, ha ráadásul egy gátfutóról van szó. Felfut a kút oldalán, majd kiugrik belőle. Olyan ugrással, mint ahogy azokat a kis akadályokat szokta. Aztán tesz egy kört a kút körül, de elég nagyot.
FIÚ: Miért?
LÁNY: Mert szeret futni. És hogyha azt érzi, hogy elég volt, akkor elfut a tévéhez, kiugrik rajta. Megijedsz tőle, pedig igazából nem kellene, mert ahogy ugrik, a tévé tetejébe beveri a fejét. És pofára esik, szóval igazából, nem is tudna megenni. Vagy zombivá változtatni.
FIÚ Te tényleg láttad A kört?
LÁNY: Igen, de nem láttam a csúnya részeket, tehát valójában nem tudom, mit csinál a kiscsaj az emberekkel.
FIÚ: De akkor miért nem aludtál utána egy napig?
LÁNY: Mert tök ijesztő volt!
FIÚ: Oké.
Újabb pillanat.
LÁNY: Nézd, jön egy futó!
FIÚ: Ezt tuti csak úgy mondod.
Egy futó fut el a pad előtt.
Kínosan nevetnek.

Harmadik jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál.

FIÚ: Nem értem, hogy miért ilyenkor futnak erre az emberek.
LÁNY: Igazából én sem.

A lány leveszi a fejéről a sapkát, majd beleteszi a bal kezét. A fiú megfogja a lány kezét. 

LÁNY: De így hideg van.
FIÚ: A lány ráhúzza az összekulcsolt kezükre a sapkát.
Na, ez így jó lesz?
LÁNY: Hát, nem.
FIÚ: Miért nem?
LÁNY: Mert hideg van.
FIÚ: De legalább a tó szép.
LÁNY: Aha, meg a kacsák rajta.
FIÚ: Te tényleg szereted a kacsákat.
LÁNY: Igen, tényleg.
Pillanat.
Tovább bírják, mint eddig.
Apró mosoly jelenik meg a lány arcán.
FIÚ: Sajt.
A lány kínosan nevet.
FIÚ Ne haragudj, muszáj volt. 
Nevetnek.
A beszélgetés folytatódik.
                Egy ember fut el előttük.
                Még egy.
                És az idő telik.

Negyedik jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál.

LÁNY: Jujj, nézd azt a kacsát!
FIÚ: Melyiket?
LÁNY: Azt, amelyiknek csak a segge van kint!
FIÚ: Aha, nagyon aranyos. Biztos csak iszik, vagy halat akar fogni.
LÁNY: Nem tudom, de nagyon aranyos.
FIÚ: Nem értettem, hogy tudnak így halakat keresni. Mármint, azok lejjebb vannak. 
LÁNY: Lehet, hogy csak nézelődik.
FIÚ: Lehet.
LÁNY: Nem értem,, hogy nem fázik, ha ledugja a fejét.
FIÚ: Egész nap egy tavon ül, szerinted ha fázna, akkor ott lenne?
LÁNY: Hát, de nem tud mást csinálni.
FIÚ: Elmehetne onnan.
LÁNY: Jó, de repülés közben is hideg van.
FIÚ: Sőt, igazából itt is hideg van.
LÁNY: Az is igaz. Miért is ülünk kint?
FIÚ: Mert sokkal romantikusabb a tóparton.
Pillanat.
Egymásra néznek.
Elmosolyodnak.
Cseppet sem kínosan.
Igazi pillanat.
LÁNY: Én is úgy akarok lenni.
     A fiú meglepetten és érthetetlenül pillant a lányra.
FIÚ: Milyen?
LÁNY: Úgy akarok lenni, hogy csak a seggem van kint a vízből.
FIÚ: Öhhm.. Az egy kicsit érdekes lenne. 
LÁNY: De simán megcsinálhatnám. Ha a kacsáknak lehet, nekem miért ne szabadna?
FIÚ: Vagy inkább bukj le te is teljesen a víz alá.
LÁNY: Jujj, mint az ott.
FIÚ: Igen.
LÁNY: De most visszajött.
FIÚ: Hát levegőt neki is kell vennie.
LÁNY: Az is igaz. 
FIÚ: Én is szoktam néha.
LÁNY: Elég hasznos dolog. 
FIÚ: Pont, mint az alvás mi?
LÁNY: Hát, igen. 
     Csend
     Majd a beszélgetés lassan folytatódik tovább.
Ötödik jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál. Az ég rózsaszínes, lilás színben pompázik.

LÁNY: Olyan békés minden.
FIÚ: Szerintem is.
LÁNY: Tetszenek a madarak, meg a kacsák. A hullámok. Esküszöm, még az iskola sem olyan undorító, mint szokott lenni.
FIÚ: És nekem két hétig nem kell látnom.
LÁNY: Ja, két hétig én sem fogom. Remélem.
FIÚ: De én biztos nem.
LÁNY: És az iskolával együtt engem sem. 
FIÚ: De visszatérek.
LÁNY: Tudom.
FIÚ: De amúgy szépek, tényleg.
LÁNY: De azért nem éri meg itt kint ülni.
     A sapkára néz a kezükön.
LÁNY: Nem sokat segít.
FIÚ: Szerintem egész jó.
LÁNY: A sapka színe, meg az, hogy fogod a kezem, tényleg jó.
FIÚ: Sirály.
LÁNY: Igen, szerintem is az.
FIÚ: Nézd, lecsapott a vízben!
LÁNY: Inkább az eget figyeld. Olyan romantikus színe van.
FIÚ: Azta, tényleg nagyon.
Egymásra borulnak. 
A fiú a lányra néz.
A lány a fiúra néz.
LÁNY: Aha, olyan buzis.
FIÚ: Most komolyan?
A fiú hangosan nevet.
A lány kínosan néz rá.
LÁNY: Ne haragudj, nem akartam megint tönkretenni. 
FIÚ: Pedig eléggé sikerült.
LÁNY: Nem baj! Egyszer csak sikerül. De tényleg. Nézd meg.
FIÚ: Szóval buzi az ég?
LÁNY: Igen, valószínű.
FIÚ: Hipp-hopp, jön Vuk.
LÁNY: Buzi színű az ég is, buzi leszek én is, hipp-hopp, jön Vuk.
FIÚ: Rókák vagyunk?
LÁNY: Rókák vagyunk. 

Hatodik jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál. Az ég rózsaszínes, lilás színben pompázott. Már eltűnt a rózsaszín, s kékes színe egyre sötétedik.
FIÚ: Egy két há… és!
LÁNY: Nem értem.
FIÚ: Hát, igazából én se. Csak gondoltam valamit mondok.
LÁNY: Értem…
FIÚ: Akkor változzunk rókává.
LÁNY: Ketten egy rókává?
FIÚ: Nem, egy-egy rókává.
LÁNY: Én kettőbe akarok.
FIÚ: Mindegy.
LÁNY: Emlékszel arra a képre, amit láttunk?
FIÚ: Igen.
LÁNY: Akarod hallani az én verziómat?
FIÚ: Hát, nem tudom. Akarjam?
LÁNY: Lehet, hogy jobb lenne, ha nem tudnád.
FIÚ: Akkor főleg hallani akarom.
LÁNY: Szóval, ugye a csávó fogott valamit a képen, a lány meg igazából csak finoman megérintette a csávó kezét. Erre még így emlékszel?
FIÚ: Aha.
LÁNY: Amúgy tök érdekes, hogy te leginkább csak az arcukat figyelted meg. Na, mindegy. Szóval. A két dolog amúgy olyan, hogy egyszerre gondolják. De nem tudom egyszerre elmondani, szóval így nem lesz olyan jó.
FIÚ: Mindegy, azért mondjad.
LÁNY: A lány azért fogja a fiú kezét, mert nem tetszik neki az ajándék, és azért mosolyog, mert nem akarja, hogy a fiú bármire is rájöjjön. A fiú pedig, hogyha jobban megfigyelted, akkor igazából elég kínosan nevet. Szóval a fiúnak nem tetszik a lány, meg az sem, hogy megérintette, de mosolyog, hátha akkor abbahagyja. És igazából az ajándékot sem azért vette, mert akart valamit adni a lánynak, hanem nem szeretett volna kínos szitut. De a lánynak meg nem tetszik az ajándék színe, mert ő igazából fiú, de ezt nem meri elmondani a srácnak, de az ajándék miatt meg fogja ölni, szóval nem is kell. És ha megnézted a kezét, éppen finoman fogja, de a fotót követő pillanatban ráfogott a csuklójára és elhúzta egy nyugodt helyre, majd megölte. 
FIÚ: Ugye te nem ezt fogod velem csinálni?
LÁNY: De.
FIÚ: Oké. Figyi, akkor én most haza is mennék…
LÁNY: Ne!
FIÚ: Jó. Akkor nem.
Pillanat.
Nem akarnak megszólalni, de elmosolyodnak.
A lány bandzsít..
FIÚ: Nemár. 
Hangosan nevetnek.
A fiú is bandzsít.

Hetedik jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál. Az ég rózsaszínes, lilás színben pompázott. Már sötét.

FIÚ: Azért lesz egy pillanat, ami megmarad?
LÁNY: Őszintén válaszoljak?
FIÚ: Aha.
LÁNY: Nem hiszem.
FIÚ: De miért nem?
LÁNY: Mert képtelenek vagyunk megtartani. 
FIÚ: Igaz.
A fiú közelebb hajol.
A lány elmosolyodik.
Egy futó lépteit hallják.
FIÚ: Nem hiszem el.
LÁNY: Mondtam!
FIÚ: Jó. 
LÁNY: Mennyi az idő? Várj, megnézem inkább én.
A lány az órájára pillant.
LÁNY: Mindjárt mennünk kell.
FIÚ: De még van időnk, nem?
LÁNY: Kevés. 
FIÚ: Jó, akkor most ne rontsuk el, kérlek.
LÁNY: Jó.
Pillanat.
Megtartják.
A lány nem pislog.
FIÚ: Basszus, te soha nem szoktál pislogni?
LÁNY: Hát, nem nagyon. 
FIÚ: Ez elég pozitív tulajdonság.
LÁNY: Köszönöm. De mennünk kéne.
FIÚ: A vonat nem váár.
LÁNY: Busszal megyek. 
FIÚ: A busz nem vááááár.
LÁNY: Elindult mááár.
FIÚ: Pontosan!
LÁNY: Igen, ezért is menjünk, jó?
FIÚ: Jó. 
Még egy pillanat.
LÁNY: Így soha nem fogok hazajutni.
FIÚ: Tudom. 
LÁNY: De azért haza szeretnék.
Elindulnak a buszmegálló felé. 

Nyolcadik jelenet

Két fiatal ül a tóparton egymás mellett. A pad jobb oldalán négy táska, kettő a fiúé, kettő a lányé. A táskák egymásról szinte már lefolynak. A padok is ketten vannak, egymás mellett szorosan bújnak elő pár bokor közül. A padokkal szemben korlát, a korlát mögött egy tó, kicsit alacsonyabban. A tó vize csendes, kacsák úszkálnak rajta. A távolban egy iskola látható. Az égen sirályok és vadludak szállnak. Békés délután, decemberi idő. Nem esik a hó, nem fúj a szél. Hideg van. A Nap felhők mögött bujkál. Az ég rózsaszínes, lilás színben pompázott. Már sötét.
De már egy buszmegállóban vannak. Az autók sorra haladnak el előttük. A karácsonyi világítás ég az út melletti villanyoszlopokon. A buszmegállóban nincs senki más, csak ők.
FIÚ: Mikor jön a busz?
LÁNY: Kb. még 5 perc.
FIÚ: Lehet, hogy lekésted.
LÁNY: NEM!
FIÚ: Jóóó, jóó, nyugi, csak vicc volt.
LÁNY: Jajj bocsi, nem szeretem, ha ilyennel viccelnek.
FIÚ: Jó, mindjárt jön a buszod.
LÁNY: Neked mikor van?
FIÚ: Most ment el, ami jó lett volna.
LÁNY: De nem mész el vele.
FIÚ: Hát, már nem.
LÁNY: Max. hazasétálsz.
FIÚ: Persze, aztán hóember lesz belőlem, amire hazaérek.
LÁNY: Vagy jégcsap.
FIÚ: A jégcsap tényleg menőbb.
LÁNY: Köszönöm, hogy elkísértél.
FIÚ: Szívesen.
A lány egyik osztálytársa sétál el előttük.
Kiveszik a kezüket a fiú zsebéből.
A két fiú kezet fog.
Az osztálytárs elsétál.
FIÚ: Basszus.
LÁNY: Na mi az?
FIÚ: Most megtudta, hogy járunk.
A lány elmosolyodik.
LÁNY: Hát.
Pillanat.
FIÚ: Jön két busz. Lehetm hogy az egyik jó. Nyolcas. Az nem jó.
LÁNY: De a másik ötös.
FIÚ: Az jó!
LÁNY: Hát akkor.
FIÚ: Bocsi, de ezzel elmegyek. 
LÁNY: Szia.
FIÚ: Szia.
Mosolyognak.
Pillanat.
Megölelik egymást.
A fiú felszáll a buszra. 

A fiú felszállt a buszra és hazament. A lány ottmaradt a sötét hidegben egyedül. A gondolatai egészen hazáig kísérték. Mosolygott. 
Még az elrontott pillanatok sem tudták elrontani a kedvét. 
A fiú gondolatai ismeretlenek. De igazán király lenne, ha valaki elmondaná a dráma írójának és akkor ide be lehetne illeszteni őket,mert a lány szemszögéből egy kicsit unalmas a dolog.
Igazából így is király, csak úgy királyabb lenne.
Jelentkezni lehet:
Személyesen.

VÉGE


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése