2016. március 16., szerda

Kosztadinovszki Szoraja Dalma: Délelőtti rémálom (Téma: Szógenerátor)

Szavak: megfürödtem, moccan, elvámolnivalója, orromon, lebaszom

Helyszín: Joey lakása

Szereplők: Joey és Carlo, 30 körüli férfiak

1. jelenet: Fejjel lefelé

A szoba berendezése eléggé különös: mintha meg lenne benne fordítva minden. A lámpa a padló közepéből jön ki, míg a plafont szőnyeg borítja, és a bútorok fejjel-lefelé lógnak róla. Joey a plafonon lévő asztalon fekszik, fejjel lefelé lóg le róla, két kezével szorosan az asztal lapjába kapaszkodik. Carlo a földön van, egy széken állva szorosan odatapad a falhoz, mintha nem akarná elengedni, szemei lehunyva. 

CARLO: (kinyitja a szemét) Te, Joey...
JOEY: Na. 
CARLO: Hogy jutottál fel oda? 
JOEY: Mit tudom én. 
CARLO: Látod, amit én? 
JOEY: Ja. 
CARLO: Szerinted megbolondultunk?
JOEY: Én tuti nem. 
CARLO: De én sem, ugye? 
JOEY: Mit tudom én.

Szünet. 


CARLO: Te, Joey…
JOEY: Na. 
CARLO: Miért vannak fordítva a bútorok? 
JOEY: Nemtom. 
CARLO: Ennyire sokat ittunk volna? 
JOEY: Én tuti nem. 
CARLO: De hát én se ittam többet, mint te. Nagyjából ugyanannyit ittunk. 
JOEY: Ja. (lehunyja a szemét, mintha aludni akarna)
CARLO: Te, csak nem akarsz ott aludni?
JOEY: Miért ne? Megfürödtem este.  
CARLO: De hát egy fejjel lefelé fordított szobában vagyunk, nem látod? 
JOEY: Na és? 
CARLO: Ha elalszol, le fogsz esni az asztalról!
JOEY: Hát aztán, én akkor esek le… (elengedi az asztalt, és leesik a földre, nagyot puffan) amikor akarok. 
CARLO: Ú, ez nagyon fájhatott. 
JOEY: Nem. 
CARLO: De jól vagy? 
JOEY: Mennyire lehet jól az, aki egy fejjel lefelé fordított szobában van? 
CARLO: Én se vagyok jól. Joey!

Joey meg se moccan.

CARLO: Alszol? 

Joey horkol.

CARLO: Hé, Joey!
JOEY: (felkapja a fejét, álmából riadva) Igen, uram, van valami elvámolnivalója
CARLO: Nyugi, csak én vagyok az. 
JOEY: Tényleg. Akkor jó éjt. (visszateszi a fejét a földre)
CARLO: Hé!
JOEY: Mi van már? 
CARLO: Nem aludhatsz!
JOEY: Miért nem? 
CARLO: Mert lehet, hogy most is álmodunk, és ha te elalszol, akkor lehet, hogy a rendes világban ébredsz fel, én meg itt maradok egyedül. 
JOEY: Nem érdekel. (próbál visszaaludni)
CARLO: (kétségbeesetten) Te!
JOEY: Na. 
CARLO: Találd ki, mi van az orromon!
JOEY: Nemtom.
CARLO: Hát a fal! Hát nem jó? Hahaha (nevetni próbál)
JOEY: Ha sokat pofázol, lebaszom az orrod a fejedről.  
CARLO: Jól van, abbahagyom. (könyörgőre fogja) Csak kérlek, ne aludj el. 
JOEY: Miért ne? 
CARLO: Mert nem akarok egyedül maradni itt. 
JOEY: (felnéz) Miért, hol vagyunk? 
CARLO: A te lakásodban. 
JOEY: Jé, tényleg. Hozzál nekem egy kávét. (visszafekszik)
CARLO: De nem tudok!
JOEY: Miért nem? 
CARLO: Mert fejjel lefelé van a szobád! 
JOEY: És? 
CARLO: És ez nem természetes!
JOEY: Nem érdekel. Kávét akarok. 
CARLO: (körülnéz) De nem tudok felmászni az ajtóhoz!
JOEY: Miért kéne felmásznod az ajtóhoz? 
CARLO: Mert egy fejjel lefelé fordított szobában vagyunk! 
JOEY: Ja. 
CARLO: Te!
JOEY: Na. 
CARLO: Hány óra van? 
JOEY: Mit tudom én. 
CARLO: Lehet, hogy ez is valami trükk. Hogy itt kell eltöltenünk valamennyi időt, amíg visszatérünk a rendes világunkba. De mióta vagyunk itt? 
JOEY: Nem tudom. 
CARLO: (ingerülten) Hát te semmit sem tudsz? 
JOEY: Nem. Csak azt, hogy aludni akarok. 
CARLO: De nem aludhatsz! (ránéz az órájára) Már 11.55 van!
JOEY: Na és? 
CARLO: És dolgozni kéne mennem!
JOEY: Na és? 
CARLO: És nem tudok felmászni az ajtóhoz!
JOEY: Miért? 
CARLO: Mert fejjel lefelé van fordítva a szoba!
JOEY: Ja, tényleg. 

Szünet. 

CARLO: Most mi legyen? 
JOEY: Aludjunk. 
CARLO: De én nem tudok aludni. 
JOEY: Akkor én alszom. 
CARLO: Ne aludj!
JOEY: Miért? 
CARLO: Mert egy fejjel lefelé fordított szobában vagy!
JOEY: Na és? 
CARLO: És téged nem zavar? 
JOEY: Nem igazán. Inkább csak az, hogy itt pofázol és nem hagysz aludni. 
CARLO: Rendben, kössünk egy alkut. Ha segítesz visszafordítani a szobát, akkor elmegyek, és hagylak aludni. 
JOEY: Oké. De hogyan? 
CARLO: Ööö… azt nem tudom. 
JOEY: Hülye vagy. (visszafekszik, aludni akar) 
CARLO: Ne aludj már! 
JOEY: Leszarom, mit mondasz, én akkor is alszom. Jó éjt! 
CARLO: (az órájára néz) Kereken dél van. 

2. jelenet: Fejjel felfelé

A díszlet megváltozott. Most már minden a rendes helyén, fejjel felfelé van, az ajtó, az ablakok, a lámpa, a szék, az asztal, minden. Joey az asztalon fekve alszik, Carlo egy széken áll, a falhoz tapad, szemei lehunyva. 

CARLO: (kinyitja a szemét) Te, Joey.
JOEY: Na. 
CARLO: Hogy kerültél te oda? 
JOEY: Mit tudom én. 
CARLO: Látod, amit én? 
JOEY: Ja. 
CARLO: Hogyhogy minden oké? 
JOEY: Nemtom. 
CARLO: De te is emlékszel rá, ugye? Emlékszel rá, hogy fejjel lefelé volt minden, ugye? 
JOEY: Ja. 
CARLO: Akkor mégse álmodtuk az egészet, ugye? 
JOEY: Fogalmam sincs. 

Szünet.

CARLO: Ennyit ittunk volna? 
JOEY: Én tuti nem. 
CARLO: De hát én se ittam többet, mint te. Nagyjából ugyanannyit ittunk. 
JOEY: Ja. 
CARLO: Akkor lehet, hogy azért álmodtuk ugyanazt?
JOEY: Nemtom. (aludni próbál)
CARLO: Csak nem alszol? 
JOEY: De. 
CARLO: Ne aludj!
JOEY: Miért? 
CARLO: Mert, ha elalszol, lehet, hogy megismétlődik ez. Újra fejjel lefelé lesz minden. 
JOEY: Nem érdekel. (próbál visszaaludni)
CARLO: (könyörgőre fogja) Ne aludj el. 
JOEY: Miért ne?
CARLO: Mert nem akarok egyedül maradni itt. 
JOEY: Akkor menj el. 
CARLO: De kimenni se merek! Mi van, ha odakint is fejjel lefelé lesz minden? Vagy nem? Mit gondolsz, mi van kint? 
JOEY: Nem tudom. 
CARLO: (ingerülten) Hát te semmit sem tudsz? 
JOEY: Nem. Csak azt, hogy aludni akarok. 
CARLO: De nem aludhatsz! (ránéz az órájára) Már 11.55 van!
JOEY: Ezt már mondtad. 
CARLO: Tényleg? (feleszmél) Tényleg mondtam!
JOEY: Ja. 
CARLO: Te, elképzelhető, hogy…
JOEY: Mi?
CARLO: Hogy folyamatosan ismétlődnek velünk a dolgok? 
JOEY: Lehet. 
CARLO: De miért? 
JOEY: Nem tudom. 
CARLO: Mit tudsz te? 
JOEY: Azt, hogy kávét akarok. 
CARLO: Hé, ezt már mondtad!
JOEY: És? 
CARLO: És már biztos megkaptad a kávéd, szóval ne mondd többet!
JOEY: Én tuti nem ittam kávét. Arra emlékeznék. 
CARLO: Részeg vagy, hogy emlékezhetnél rá, hogy ittál-e kávét? 
JOEY: Te is részeg vagy, hogy emlékezhetnél arra, hogy fejjel-lefelé volt a szoba? 
CARLO: Azért, mert te is emlékszel rá!
JOEY: Mert mindketten ugyanolyan részegek vagyunk. Te mondtad ezt, emlékszel? 
CARLO: Én már semmiben se vagyok biztos!
JOEY: Hülye vagy. (visszafekszik, aludni akar)
CARLO: Ne aludj már!
JOEY: Leszarom, mit mondasz, én akkor is alszom. Jó éjt. 
CARLO: (az órájára néz) Kereken dél van. 

VÉGE


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése