2016. április 14., csütörtök

Acha Diana Flor: Olcsó húsnak híg a leve (Téma: Olcsó húsnak híg...)

Egy központi rendelőintézet leletkiadójánál: fogkrémzöld csempe, fehér műanyagszékek. Szereplők: Judit, Magának Való Úr, Nővér, peckesen ülő nő, a retiküljében kotorászó hölgy, Rác Pálné Varga Jolán, a többi várakozó. Kb. 1 perces statikus jelenet: mindenki rezignáltan várja, hogy szólítsák, kivéve egy peckesen ülő, erősen sminkelt, korosodó nőt, aki változó mimikával mustrálja a többieket, majd miután eleget látott, a vele szemben ülő hölgyet kezdi szuggerálni. A hölgy zavarában kinyitja a retiküljét és kotorászni kezd benne. Ekkor betoppan egy 60 év körüli, enyhén molett nő, Judit.

MAGÁNAK VALÓ ÚR (alig hallhatóan): Na, már csak ez hiányzott…

JUDIT (kissé kifulladva, ám csilingelő hangon): Szépjónapotkívánok! 

Judit körbenéz. Észreveszi Magának Való Urat.

JUDIT (Magának Való Úrhoz): Ááá, Ön is itt van?  De rég láttam! Szabad? 

Judit még a válasz elhangzása előtt helyet foglal.

MAGÁNAK VALÓ ÚR (fejcsóválva int): Persze, csak tessék…
JUDIT (csevegő hangon): Hogy van? Ön is a leleteire vár?
MAGÁNAK VALÓ ÚR (kelletlenül): Nem is mozijegyre…
JUDIT: Ne legyen már olyan kis mufurc… Többet kéne mosolyognia, mert ha nem vigyáz, teljesen összeaszik az arca és olyan lesz, mint egy mazsola. (kacag)

Rövid csend.

2016. április 12., kedd

Vass Antónia: Láz (Téma: Láz)

Otthonosan berendezett hálószoba, a jobb oldali falnál ágy, mellette éjjeliszekrény lámpával, balra komód és íróasztal, középen egy nagy babzsákfotel. A fotelben ül Janka, cigizik, körülötte kardigán, cipő hanyagul eldobálva. Péter a szemközti ablaknál áll, néz kifelé.

JANKA: Bocs, hogy nem vártuk meg anyádékat.
PÉTER: Semmi baj.
JANKA: De tényleg! Tök lelkiismeret-furdalásom van, mióta eljöttünk tőletek. Olyan, mintha nem is te lennél.
PÉTER: A húgom nincs jól, szerintem természetes, hogy aggódom.
JANKA: Csak egy kis láz.
PÉTER: (sóhajt) Ja, csak egy kis láz…
JANKA: (feláll, Péterhez megy) Figyu! Menjünk, sétáljunk egyet. Üljünk be valahova.
PÉTER: Sétáljunk?
JANKA: Ja, valami olyasmi. Úgyse volt sose normális randink, most kipróbálhatnánk.
PÉTER: Nézz magadra.
JANKA: (végignéz magán) Most mért? Tök jó vagyok, szerinted nem?
PÉTER: (tárgyilagosan) Nem, szerintem nem. Kinyúlt póló, szakadt farmer, kócos haj, amibe beleszáradt a tegnapi pia. Bűzlesz.
JANKA: Vagy úgy. Hát derogál velem kimenni a házból, mi? Hát ezért jöttünk el anyádéktól, mi? (egyre hangosabban) Mer’ egy koszos, büdös csitri vagyok mi? Egy utolsó kurva, akit akkor dugsz meg, amikor…