Kosztadinovszki Georgina Vanda

"Nagyjából tíz éves korom óta írok. Ezt részben anyának köszönhetem, aki már akkor is imádott vásárolni, amit én kifejezetten untam, ezért a magam szórakoztatására történeteket találtam ki, és azokat képzeltem el gondolatban, hátha úgy gyorsabban telik az idő. Ez persze vajmi keveset segített, viszont idővel ráébresztett arra, hogy nem ártana, ha leírnám ezeket a történeteket, hogy ne felejtsem el, és hogy később el is tudjam őket olvasni. Hát így kezdődött az egész. Olvasni már akkoriban is nagyon szerettem, amiből kifolyólag a szókincsem megvolt az íráshoz, de természetesen még volt mit tanulnom, akárcsak most.
Eredetileg novellákat kezdtem el írni, és bár nemrég rákaptam a drámaírásra; amiben még elég kezdő vagyok sajnos; még mindig ez a műfaj élvez nálam elsőbbséget, és ezt szeretem a legjobban csinálni. Számos versenyen értem el novelláimmal helyezést.
Ami a műveimet illeti, hát nem éppen vidámak. Akadnak köztük persze olyanok is, de azok ritkák, mint az a bizonyos fehér holló. Valamiért inkább a szomorúbb történetek állnak hozzám közelebb, pedig nagyon szeretek nevetni és vígjátékokat is gyakran nézek. Tehát alapvetően nem vagyok egy komor személyiség, de az írásaim gyakran azok. Ha egyetlen szereplő se hal meg bennük, az maga a csoda. Sose tervezem ezt így, de legtöbbször mégis legalább egy embert „megölök”. Nem azért, mert már nincs rá szükségem, hanem mert a történet csak úgy állja meg a helyét, csak úgy jelentheti azt, amit én épp kifejezni akarok. 

A napokban a kisebbik húgom megkérdezte anyától, hogy mi volt az első szava, mire azt a választ kapta, hogy „apa”. Kíváncsiságból én is megkérdeztem, hogy én mit mondtam ki elsőnek, amire azt felelte: „könyv”."

Drámák a Tékában:


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése