Serhal Diána

Már kisgyerekkorom óta nagyon szerettem fogalmazni, történeteket kitalálni és elmesélni, mégis az, hogy hátralévő életemet az írásnak szenteljem, 15 éves koromban fogalmazódott meg bennem. Ehhez valószínűleg kellett még az a végtelenül unalmas matematika óra is, hogy legyen motiváció kitalálni az első regényötletemet, de megérte. Ahogyan az lenni szokott, abból ugyan nem lett semmi, de már pontosan tudtam, mit akarok hivatásomnak választani.

Először a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre mentem, ahol a regény és novellaírásról szóló álmaim mellé beférkőzött a forgatókönyvírás is. Így végzek most hamarosan a Budapesti Kommunikációs Főiskola mozgóképművész mesterszakán forgatókönyvírás szakirányon.

Színházi drámát még soha nem írtam, ezen első zsengéimmel a DrámaTéka Műhelyt szeretném megörvendeztetni. 

Ami az életcélomat illeti, két mérhetetlenül drámai, és remélhetőleg személyiségemet is kifejező mondatban szeretném megfogalmazni: Az álmom nem az, hogy a műveim által híres legyek. Az álmom az, hogy a műveim legyenek híresek.

Drámák a Tékában:

Család
Párkapcsolat
Háló

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése